Elballagott...

 Tegnap szépen elballagott Máté a gimiből. Az az igazság, hogy ez semmiképpen sem volt egy jó ballagás, egyrészt szegény Máté elég beteg, sajnos rosszabb a helyzet, mint gondoltuk. A covid-tesztje negatív, de mára még jobban fáj a torka, olyan, mintha a füle is be lenne gyulladva, mindkettő fáj neki, pedig egy nap antibiotikum már lement. Már eleve ez rányomta a bélyegét az egész ballagásra, és ugyan az, hogy nem mentünk ide a közeli csárdába ballagási vacsorára századrendű, de valahogy egy igazi ballagáshoz ez is hozzátartozott volna. Mondjuk azt beszéltük meg, hogy június közepe táján, az összes vizsga után majd mindezt bepótoljuk. Másrészt pedig a tágabb család sem hozta megint a formáját, szerencsére nem voltak nagy összerezzenések, de a hangulat eléggé csapnivaló volt (nem értem, hogy lehet ez, hogy ennyi empátia sincs egyesekben, ilyenkor nem a maguk képzelt sérelemivel kéne foglalkozni, hanem talán az ünnepelt fontosabb és a mostani betegsége, ami nem hétköznapi) és valahogy az az igazság, hogy az iskola sem volt csúcsjáraton, eléggé unalmasra sikerült az egész, amiből alig láttunk valamit... Ráadásul Mátén is látszott, hogy tartja magát, végigcsinálta, de rosszul érezte magát és gyenge volt végig. Szóval nem életünk ballagása volt ez úgy tűnik - mint ahogy nemrégiben írtam, hogy nem életünk húsvétja volt a  mostani, úgy látszik ilyen időket élünk - de a miénk és legfőképp Mátéé volt 😉...

A manöken alkat 😉... ( A cipője nem igazán ehhez passzol, ami ugyanis ment volna a szereléséhez, azt nem találtuk, ezt viszont csak az indulás előtt vettük észre, addig azt hittük ott van. Valószínűleg a suliban maradt, amikor fotózás volt, khm, pár hete, reméljük meglesz...)

Megint kedvenc...

Bolondballagás és egyebek

Jó kis megdöbbentő fordulat ma reggelre, hogy Máténak fáj a torka és hőemelkedése van. Lefújtuk a családi vacsorát, mert ramatyul érzi magát, és lemondtuk az éttermi asztalfoglalást is. Péntek lévén az utolsó utáni időpontban írattam fel a doktornővel antibiotikumot, amit már be is vett. Remélem helyreteszi 3 nap alatt.... Hihetetlen, hogy Máté mostanában szinte soha nem beteg és ez pont most van... 

A tegnap eléggé mozgalmas és élménydús volt... Máténak már csak félig volt suli, inkább búcsúzkodtak bent a gimitől, a tanároktól és egymástól. Bolondballagásuk volt, ki is tettek magukért, Máté és még 3 srác beöltözött nőnek, de úgy igazán. A lányok hoztak nekik ruhákat, kisminkelték őket és még parókájuk is volt egyeseknek. Például Máténak egy szőke paróka jutott. A lányok szerint úgy nézett ki, mint egy elcseszett Hamupipőke. Állítólag nagy feltűnést keltettek a suliban, mindenki a csodájukra járt! Küldött fotót is magáról, de inkább nem mutatom meg, kicsit vállalhatatlan 😉... 

Estére visszamentek szerenádozni, pár tanárnak a suliban zenéltek, aztán elvonultak együtt az ofőjükhöz. Ott a háznál daloltak neki, ahogy kell és utána persze bementek 32-en egy kicsit tereferélni 😉. Este fél 11-re ért haza, igazi szerenádos nap volt, olyan, amilyen a nagy könyvben meg van írva. 

Tegnap megrendeltem Máté ballagási csokrát mára. Vacilláltam, hogy kicsit távolabb menjek virágoshoz vagy ide a közelbe, a távolabbi mellett szólt, hogy nagyobb és azt gondoltam, hogy jobban felszerelt, de nagyot tévedtem. Már ahogy bementem, nem tetszett a viselkedése a két eladónak. Kérdeztem vállalnak-e csokrot, közölték, hogy biztosan nem, mert tele vannak így is. Oké, ez nem is lett volna baj, és utána  közölték, hogy holnap valószínűleg lesznek eladó csokrok, amit előre legyártanak. Kérdésemre, hogy lesz-külön fiús-lányos, el tudnak-e rakni belőle és ha 8-ra a nyitásra megyek, akkor lesz-e még, nem tudtak felelni, azt mondták, hogy hát azt nem tudják megmondani. Na, de kik, ha nem ők...? Jó, akkor választottam egy ballagási szalagot, azt kegyeskedtek elrakni másnapra a nevemmel, de itt már éreztem, hogy én innen nem viszek semmit, se ma, se holnap, ezért egy elérhetőséget is kértem tőlük. Mielőtt eljöttem, még egyszer rákérdeztem, hogy akkor tényleg lesznek-e másnap összeállatott csokrok, de a pár perccel azelőtti igen után, már ez is egy nem tudjuk volt...

Átjöttem ide a közeli virágoshoz, ahol egyébként nagyon bírom a tulajt, kedves, mosolygós, vicces nő. Nem is értem egyébként most sem , miért nem ott kezdtem. Egyből felvette a rendelésem, ott is választottam szalagot. Aztán elmondta a virágos, hogy teljesen tele vannak, ez a leghúzósabb 3 nap az évben, hiszen, péntek-szombat ballagások vannak, vasárnap anyák napja. Mondta, hogy lehet éjszakáznak, de nem bánja, főleg az elmúlt 2 év után. Asszem a hentes után, most már van saját virágosunk is. Amikor kijöttem, felhívtam az előző virágüzletet, hogy lemondjam a szalagot, de leginkább azért, mert el akartam újságolni nekik, hogy nagy meglepetésre, máshol még csokor rendelést is felvesznek 😉... 

Közben, annak ellenére, hogy nagyon készültem rá fejben, szerintem eléggé hullámzóak az érzéseim ezzel az egész ballagással vagy inkább egy korszak lezárásával kapcsolatban. Nagyon furcsa, hogy például a nyolcadikos középiskolai váltással ellentétben, most nem tudunk semmit arról, hogy mi lesz jövőre? Felveszik-e Mátét, ha igen, hová? Hogyan és hol telnek majd a hétköznapjai jövőre? És leginkább talán az a nehéz, hogy innentől tényleg valami teljesen új kezdődik, amihez hozzá kell edződnöm...

Utolsók...

Tegnap azzal indítottam a napot, hogy Máténak utoljára csináltam tízórait a gimibe.

Aztán elvittem utoljára a suliba, úgy, hogy rendesen iskolaidőre ment, ugyanis az első két órája nem volt megtartva.

Máténak a tegnapi volt az utolsó csütörtök, amit gimnazistaként töltött el ott bent, mint ahogy lement a héten az utolsó hétfője, keddje és szerdája is.

Utoljára ettek közösen és kicsit ünnepélyesen a többiekkel, mert ezt ők is számon tartották, ott a benti menzán, amit egyébként meglepően szerettek.

Utoljára bandáztak, szórakoztak, nevetgéltek együtt a suliban felhőtlenül és ezt ők is tudták.

Utoljára voltak közösen együtt ők, mint a 12/B osztály...

Csak rossz híreket mondok...

 A rádióba egy idős bácsi jár esténként takarítani. Pista bácsinak hívják és ahogy megláttam, egyből megkedveltem! 70 körül van, kicsit hajlott háttal jár és inkább képzelném egy veteményeskertbe, vagy még inkább a szőlőtőkék mellé, mint oda estére takarítani. Valahogy egy kosár megrakott szőlőt és borlopót látok mellé, akárhányszor találkozom vele... Nagyon kedves is, mindig jókat beszélgetünk, ráadásul nincs könnyű dolga, mert nem porszívózhat kedvére az adások miatt, meg, hogy mindig beszél valaki általában, hanem azzal a gurigás halk porszívóval dolgozgat nap mint nap. Szóval elég jól összebarátkoztunk, úgyhogy meg is örültem neki hétfőn, amikor kiszaladtam a konyhába még az utolsó hírek előtt és már megérkezett. Kicsit elhúzódott az eszmecserénk, így ránézve az órára, mondtam neki, hogy mennem kell, mert lekésem a híreimet. Erre Pista bácsi megnyugtatott, hogy: - Nem baj kedves, úgyis mindig csak a rossz híreket mondja 😉... (és még igaza is van)

Derbi-nap

Amiről aztán tényleg fotóm sincs, mert történetesen nem voltam ott. Sajnáltuk is, de így volt helyes, mert Máté még mindig tanult gőzerővel, én meg dolgoztam vasárnap, de nem ez utóbbi volt az igazi ok, hanem akkor már így Toma a VIP szektorba mehetett.  És hát őszintén én sem akartam egyedül hagyni Mátét, ami röhejes, de valahogy így érzem helyesnek, mert nem jó érzés magára hagyni, amikor így készül az érettségire. Szóval ez összetetten alakult így, de most már nagyon remélem, hogy a következő meccsnapra, ami az érettségi utáni szombaton lesz, együtt megyünk!

De, amiért meg akarok emlékezni erről a Fradi-Újpest meccsről az az, hogy Toma nagyon élvezte és az egyik legjobb meccsnek titulálta! Már az indulás is izgalmas volt, mert jó nagy villámokkal megtűzdelt özönvíz esett le előtte itt nálunk és gondolom mindenfelé. Eleve felfokozott érzelmekkel indultak el itthonról a meccsezők, hiszen lehetett tudni, hogy ha győz a csapat, akkor már bajnokok! Mi vagy inkább én itthonról figyeltem a történéseket és értem miről beszélt Toma. Ugyanis veszettül izgalmas volt a meccs, mint ahogy egy jó derbihez illik, először nagy döbbenetre az ellenfél vezetett, aztán kiegyenlített a csapat, majd még a vezetést is megszerezte az első félidőben, hogy az utolsó percekben becsússzon egy Újpest gól, ami szerencsére kezezésből született, szóval maradt a végeredmény: 2-1 a Fradinak! Ezzel a bajnoki cím elintézve, szuper volt ott minden a helyszínen, a beszámolók szerint 😉, úgyhogy hurrá!

Vegyes

 Már Toma és Máté is ment suliba, szóval Toma füle meggyógyult. Máté pedig az utolsó hetére, pontosabban 4 napra ment suliba, durva, hogy ez az utolsó gimnáziumban töltött hétfője... Megyek én is dolgozni, holnap, holnapután pedig hajnalban. Valahogy olyan vegyes, hullámvasutas érzéseim vannak mostanában... Az biztos, hogy ez nekünk elég nehéz, feszkós időszak, főleg Máténak. Nem tudok én sem egy normál programot megszervezni - pedig eddig szerettem volna - de valahogy eddig szinte az égiek szóltak közbe, most meg valahogy úgy érzem, hogy ez századrendű szempont... Ennek megfelelően a hétvége a - meccsnapon kívül - nem tartogatott nagy dolgokat. Mivel vasárnap dolgoztam, szombaton vásároltam, főztem csirkepörit, sült húst, brokkolikrémlevest és sütöttem egy rakat palacsintát. Legalább tegnapra volt itthon ebéd és még mára is maradt, igaz nem sok, de egyre elég lesz. Meg valahogy nem tudok szabadulni attól, hogy mostanában nem vagyunk a legszerencsésebbek, valahogy történnek dolgok, de nem jól. Nem nagy horderejűek, de eléggé megnehezítik a hétköznapokat, sok kis olyasmi és olyasminek az árnyéka, ami éppen nem egy szerencsekupac. Pedig most nem történt semmi, de úgy összességében érzem így... Na mindegy, nem panaszkodásnak írtam, csak valahogy ez van. És nem is tudom mit várok... Azt hiszem június 18-át, mert addigra Máténak lemennek a szóbeli érettségik és kitör a nyári szünet is...

Ásványkiállítás

 Ez már tényleg hónap eleji program, az első hétvégén és április első napjaiban volt a Lurdy Házban. Előzménye, hogy Tomáéknál a suliban a megelőző héten kristályokat lehetett venni. Toma nagyon lelkes volt, vett is nekünk is, magának is belőlük, de ezek nyilván mű kristályok, az árukból ítélve... Akkor teljesen be voltak zsongva egyesek, hogy milyen jó lenne még több kristályt és követ szerezni. Egyébként nagy nehezen, de csak leesett, hogy Toma nem véletlenül gyűjtögeti a mai napig szívesen a kavicsokat, köveket bárhol, még itt nálunk is, ha kimegyünk bóklászni a környéken. Mondjuk ezzel Máté is így volt és nem érzett különösebb kedvet az ásványokhoz. Na, meg én is így vagyok vele 😉, de nálam jelentkezik is ez valamilyen szinten....

Közben eszembe jutott az Ásványkiállítás, ami mindig a Lurdy-ban szokott lenni, de én a novemberire emlékeztem inkább. Rákeresve meglepődve láttam, hogy azon a hétvégén is van ott, nyilván egyet tavasszal, egyet ősszel tartanak. Ezzel meglett a programunk is szombatra, amikor is délelőtt dolgoztam, de délután simán tudtunk menni. Eléggé ronda, esős idő volt, szóval még az időjárás is a kiállításnak kedvezett. A Családfővel hármasban mentünk, de azzal nem számoltunk, csak halványan, hogy jó sok pénzt is vinnünk kellett volna magunkkal, még szerencse, hogy volt nálunk kártya 😉... Az is kiderült egyből, hogy a könyvek és virágok után, nekem az ásványokat is kerülnöm kell, és jobb ha figyelek Tomára is ez ügyben 😅.

Hatalmas tényleg a kiállítás, ami börze is egyben, először csak próbáltuk befogadni a rengeteg sok követ. 

Mindig megfogadtuk, hogy először végigmegyünk nagyjából a kiállítókon és utána vásárolunk, de valahogy nem tudtuk ezt tartani, amikor megláttunk valami szépet, egyből vagy vettünk vagy igencsak gondolkodóba estünk. Volt viszont egy nagyon jó kis hely, az egyik árusnál háromféle méretű bögrébe lehetett gyűjteni az ásványokat és ennek függvényében kellett fizetni. Persze ott szépen bevásároltunk a bogrékkel 😉...

Aztán megnéztünk csak kiállítást is a kövekről, a Magnetic az év ásványa, és gyűjtőktől volt ebből kiállítás:

Komolyan mondom, hogy a sok nézelődésbe, gyűjtögetésbe rendesen elfáradtunk. Volt gyerek játszóház is, célba vettük azt is, ahol lehetett aranyat mosni. Toma mosta nagy lendülettel, de nem jártunk sikerrel sajnos 😉...

Aztán volt ott nem igazán az ásványokhoz illően, de annál szórakoztatóbban kígyó simogató! Hát, nekem minden érzékszervem tiltakozott ellene, és azt hittem Toma sem lesz különösebben motivált. De tévedtem, ha először még óvatos is volt, látva, hogy mindenki fogdossa, emelgeti a kígyókat ő is belelkesült! Megfogta a kicsi, a közepes, sőt még a nagy méretű kígyót is! Én inkább csak fotóztam és hitetlenkedtem, hogy egyesek milyen bátran hordozzák ezeket a csúszómászókat...

Elég tartalmasra és hosszúra sikerült az egész program, sokkal tovább tartott, mint gondoltuk, este indultunk hazafelé, de szuperül éreztük magunkat! Több volt benne, mint amire számítottam elsőre! A begyűjtött szépséges köveknek itthon még mindig keressük a helyét, Toma egy tálat szeretne venni hozzájuk, amire kirakhatja, hogy mindegyiket egyszerre csodálhassuk! A kiállításról kifelé menet azért igyekeztünk nem nagyon nézelődni a kövek között, nehogy még ellenálhatatlan vágyat érezzünk valamelyik iránt 😅...

Hétköznapi Tanösvényes

 Ez még a hónap legelején történt, ügyintézős dolgom volt kisvárosunkban, előbb kértem el Tomát a suliból - ilyen is tök ritkán van, de egyeseknek örömünnep, mint négyig bent lenni. Hamarabb végeztünk, mint gondoltam, ezért hazafelé útba ejtettük szeretett tanösvényünket, már rég jártunk arrafelé. Nagyon jó is volt, szuper volt az a kb. 1 óra, kiszakított picit a hétköznapokból 😉... Gyakrabban kellene ilyesmit csinálnunk, talán jövőre, miután felsős lesz Toma és kora délután itthon lesz, mert ez a mostani 4 órai hazajövetel, nem igazán kedvez az ilyen kis kiruccanásoknak...

Tojásfa helyett "cumifa" 😉...

Meghosszabbított tavaszi szünet

 Tomának egy picit tovább tart a tavaszi szünet, amit persze egyáltalán nem bán az érintett, de azért kedden, szerdán szívesen lemondott volna erről a lehetőségről azt hiszem... Történt ugyanis, hogy begyulladt a füle a delikvensnek, ami nem a legkellemesebb betegségek egyike. Már kedden mondogatta, hogy fájdogál neki a jobb füle alatt és néha szúr, néha meg csak olyan kellemetlen. Egy ideig nem is vettük komolyan, hiszen előző nap volt a gokart, amikor nemhogy baja nem volt, vígan száguldozott a pályán. Mondanám, hogy esetleg ott fázott meg a füle, de annyira be van bugyolálva egyrészt a sí vagy inkább rablósapka szerű valamivel, amit a fejére húz és erre jön a bukósisak, hogy nem túl valószínű. Bár az megeshet, hogy már volt valami és ott rátett egy lapáttal.

A lényeg, hogy kedden délután már láttuk, hogy itt valami van, estefelé be is írtam az üzenőjébe, hogy 13 óra körül elhozom a suliból. Egyrészt, mert hajnalos voltam, ami után olyan dél körül érek haza, másrészt délutános szerdánként a doktornő és tudtam, hogy előtte, ha bejutunk a fülészetre, akkor is hozzá kell menni beutalóért. Aztán este már már ez sem volt fontos, érződött, hogy rosszabb a helyzet, mint gondoltuk és nem ment suliba Toma. Szerencsére, Máté itthon maradt, mint utóbb kiderült a héten, mert tanulni akar, véghajrázik az emelt törivel és megengedtük neki, hogy ha ezzel időt nyer, maradjon. Egy hét, pontosabban 4 nap lesz jövő héten neki összesen a suliból... Egyedül még nem szívesen hagytam volna itthon Tomát, de így jó volt. 

Délre haza is értem szerdán, közben telefonon bejelentkeztem a doktornőhöz, aki mondta, hogy próbáljam meg a fülészetet is telefonon, de ne legyenek illúzióim... Hát, nem voltak és nem lettek, konkrétan elérhetetlen volt a fülészet... Volt, hogy visszadobta kicsöngés nélkül a vonalat, volt, hogy foglalt volt, de a legjobb az volt háromszor is, hogy kicsöngött, de nem vette fel senki... Így aztán mentünk a doktornőnkhöz, háromra kaprunk időpontot. Eszter néni megvizsgálta, még a kis műszerével is belenézett a fülébe és megállapította, hogy az bizony be van gyulladva. Még én is megcsodálhattam Toma piros dobhártyáját, mert Eszter néni megmutatta, ami valljuk be a fülészeten nem sikerülhetett volna 😉... 

Szóval azóta itthon van az érintett, tegnap hasonló nap volt, mint szerdán, mert megint hajnalos voltam, de még a fodrászhoz is eljutottam. Hazaérve összeütöttem egy kis ebédet, tettünk vettünk, Chili cicáztunk, de nagy dolgok nem történtek. Ma végre itthon vagyok, meg még holnap is, vasárnap csodák csodájára megint helyettesítek 😉... Egyébként tök jó, hogy 2 évig semmit sem szedett Toma, most meg kb. a harmadik antibigyó kúrájánál tart... Ami egyébként jól hat, mert már nem fáj semmi, ugyan még hétfőn szednie kell, de mehet már suliba. 

A következő hét meg más miatt lesz izgalmas, pénteken elballag Máté a gimiből, aztán jön az érettségi... Jajjj...

Azok a régi szép napok...

Megmosolyogtató, amikor a fenti mondat Toma szájából hangzik el, ráadásul milyen tartalommal 😉... Ugyanis tegnap este felsóhajtva, nosztalgiázva ezt mondta: 

- Ó, azok a régi szép napok, amikor bementem Máté szobájába és kérdeztem tőle, hogy játszunk egyet? Erre ő simán azt mondta: - hát, persze!!!

(Nyilván a mostanival ellentétben, amikor ameddig bír, törit tanul...)

Húsvéthétfői gokart

 Már egy héttel korábban leszerveztük Andorékkal, Toma osztálytársáékkal, hogy akkor hétfőn délután gokartozni megy a banda. Az apropó, hogy nyílt Csepelen egy új gokart pálya, ami nem is annyira új, legalább egy éve nyitva van, de valahogy nem jutottunk el soha. Lefoglaltuk a pályát délután 4-re, és persze Tomának, meg a többi gyereknek is előző nap derült ki, hogy micsoda meglepetés vár rájuk! Toma iszonyúan örült, nagyon várta! Toma mellett Andor és tesója, valamint egy harmadik fiú jött velünk, aki ötödikes a suliban és mindegyikük ismeri egyébként. Az idő miatt nem izgultunk, mert van benti pálya is, bár inkább a kintit részesítettük előnyben persze, de meghiúsulni nem tudott a program 😉. Nem egy nagy pálya, először azt hittem Tomának a Hungaroring után nem lesz olyan nagy élmény, de szerencsére tévedtem! Nagyon élvezte, és végre először én sem izgultam gokartozás közben, mert ez most nem volt olyan veszélyes, mint a Hungaroring vagy a Budaring, ami mindkettő nagy pálya, mindig többen vannak felnőttek is, egy gyereknek szerintem azért az necces. Neki és Andor tesójának még a kisebb autó kellett, ami Toma nagy sajnálatára lassabb, mint a nagyok, de így is Toma mente a leggyorsabb köröket, úgyhogy nem zavarta! Nekünk meg a Családfővel még jobb is volt így, nem izgultuk szét magunkat. Az első kör után, az ottani intéző-szerelő látta, hogy elég biztosan és jól megy Toma, így át akarta ültetni a nagyba, mert csak 2 cm hiányzott a magasságig. Majdnem meg is történt a csere, de a féket annyira kimerevített lábbal tudta volna csak nyomni, hogy a 8 perces futamok alatt az nagyon fárasztó lett volna, úgyhogy közösen úgy döntöttünk, hogy inkább marad a lassabb, de biztosabb autóban. Én nem bántam egyáltalán... 

A végén egy közös fotó a száguldó bandáról, amin a negyedik tag, Andor öccse nem szerepel, ugyanis neki nehezen ment a megbarátkozás a gokarttal, és az utolsó futamot már nem vállalta be...

A benti, fedett pálya, ami hosszabb és nagyobb, mint gondoltuk, ez csak egy részlete...

Majdnem 3 órát voltunk a pályán, ugyanis a 3 futam is azért lassan ment le, meg-, megálltak pihenni közte. Utána még ráhúztak egy futamot, végül ott maradtunk még biliárdozni és léghokizni, mert nagyon be voltak zsongva a fiúk. Nem is akartak eljönni, egyedül az mozdította ki őket, hogy ott a pályán csak innivalót lehet kapni, semmi ennivaló, de még nasi sincs és mindenki farkaséhes lett a végére 😉... 

A dobogón pedig az összes győztes pilóta 😉...

Már tegnap azt kérdezte mindegyik, mikor megyünk legközelebb 😅...

Húsvéti kísérlet

 Azt hiszem csütörtökön vagy pénteken követte el ezt Toma, valahonnan a youtube-ról nézte ki a videót a kísérletről. Aminek a lényege, hogy egy pohár víz tetejére viszonylag vastagon fahéjat szórunk és ha belemártjuk az ujjunkat, akkor az száraz marad 😉. Ezt végig próbálta a család minden tagjával, nagyon cuki volt! Viszont a fahéjas vizeket nem érdemes órákig magukra hagyni, mert akkor elvesztik ezt a tulajdonságukat, ezt már mint saját tapasztalatot írom hozzá, amire Toma jött rá 😉...

Nagycsütörtök reggeltől estig, és persze a húsvét...

 Persze ez inkább Toma szemszögéből lehet igaz a reggeltől estig 😉, de tény, hogy akkor még nem sejtettük, de az egyik legfelhőtlenebb napunk volt az ünnepek alatt. Először is előző este a Családfő és Toma elmentek biciklit venni egyeseknek, le kellett cserélni a régit, már nagyon kinőtte Toma. Ezért már csütörtök reggel Tomát a napsugarak az új bringán találták, itt a környéken biciklizett, szerencse, hogy alig van forgalom, gyakorlatilag van olyan időszak délelőttől úgy 3-ig, hogy néha egy autó téved erre, kb. 20-al közlekedve, ami remek ilyen szempontból persze! 

Én aznap nagybevásárolni voltam délelőtt, addig azért nem bringázott a delikvens, helyette az érettségire készülő bátyjával fociztak a kertben 😉. Dél körül értem haza, akkor kiálltam ide a sarokra, amíg egyesek bringázgattak itt a környéken. Mentem volna én is, de a sajátomat nagyon rendebe kéne tenni, felfújni a kerekeket és valahogy helyrepofozni a tél után, amire most sajnos nem volt idő. Aznap azért a bevásárlás és főleg a kipakolás után egy jó nagyot takarítottam is, utána este, kisétáltunk ide a környékre, persze csak én sétáltam, egyesek megint bicikliztek, naná 😀!

Másnap úgy készültünk, hogy kirándulni megyünk, persze csakis azután, hogy én dolgoztam. Csütörtökön megfordult az időjárás előrejelző, péntekre nem mondott esőt a telefonomon, csak szombatra. Mi hittünk neki nagyon, így aztán délután 1 körül bejött hozzám a Családfő és Toma - Máté szegény mindenből kimarad saját döntése szerint, mert tanul nagyon - de már akkor látszott, hogy nagyon esőre áll az idő, el is kezdett cseperészni, aztán jól belehúzott.... A leginkább elcseszett nap volt az az ünnepek alatt, mert a helyzetet súlyosbította, hogy nem váltott le senki akkor a munkában.... A váltótársam nem vette fel a telefont, ketten betegek voltak, a negyedik munkatársam éppen vidékre utazott és csak másnap reggel jött vissza.... Az volta legrosszabb, hogy szombaton is én mentem hajnalban, vagyis ott kellett volna maradnom este 9-ig, utána hajnalban vissza, mert más nem volt rajtam kívül, aki dolgozni tudott volna... Felhívtam persze a kolléganőimet, először azért, mert nem tudtam, hogy vidéken van az egyikük, és gondoltam  hátha levált. De mivel híre ment tőle hirtelen az esetemnek, mindenki az egyszem kollégámat hívogatta 😉- szolidaritás ötös nálunk - aki nem váltott le, hiába mondtam nekik, hogy esélytelen, mert kicseng, de nem veszi fel és láss csodát, egyszer az egyiküknek sikerült! Kiderült, azt hitte, hogy hétköznapi menetrend van, és délután ötre akart jönni dolgozni és jött is végül, szóval "csak" olyan 11 órát dolgoztam aznap 😉, de tényleg örültem, hogy nem lett ebből non-stop dolgozás... Persze 3 körül tisztán láttuk a családdal, hogy ebből semmi kirándulás nem lesz, hiszen úgy tűnt ott éjszakázom és az eső is szakadatlanul esett. Úgyhogy ők hazamentek, én pedig megkönnyebbülten 5 után követtem őket... Itthon mondanom sem kell semmi érdemlegeset már nem csináltam, illetve másnapra gyümölcslevest és lángos tésztát gyúrtam be, de a húsvét, mint olyan a süteményekkel és előkészületekkel nem létezett...

Szombaton sima hajnaltól délutánig voltam, le is váltottak, aminek tényleg nagyon örültem 😉! Az idő persze pocsék volt, de akkor még örültem is, mert ha hétágra sütött volna a nap, akkor is haza mentem volna húsvéti előkészületezni. Úgy is lett, viszont kis gikszer csúszott a menetrendbe.  Ugyanis lángos sütés után, amit Tomával követtem el, ledőltem egy picit a kanapéra és egyáltalán nem volt betervezte még fél óra vagy 5 perc sem, de véletlenül lehunyva a szememet úgy 3 órát aludtam... Este ébredeztem, akkor már csak a sajtosat gyúrtuk be Tomával...

Húsvét vasárnap jó aktívan telt, először is sajtosat sütöttünk Tomával, tényleg szinte mindent ő csinált, előző este begyúrta, most gyúrta, nyújtotta, derelyevágóval vágta, tepsibe rakta és kisütötte a felét, a másik felét én csináltam... Ez az a süti, amit lassan tényleg saját maga is elkészít. Aztán én ebédet készítettem, amivel enyhén elcsúsztam a mennyiség miatt, de végül mára is elég lesz. Délután kincses térképet rajzoltam Tomának a kertbe és bentre is. Ez teljes siker, a nagy letaglózottság után, amikor másfél éve kiderült, hogy a Mikulás és a nyuszi, na meg persze a karácsonyi varázslat sem az, aminek eddig hitte Toma, már a múlté, és mindenhol kincses térképezni szeretne, karácsony és most a húsvét is ezzel telt és imádja! Ugyan picit időigényes, mert nem elég, hogy kintre és bentre kellett csinálni, még el is kellett dugdosni a csokikat és az ajándékokat ugyebár. De nagy siker volt, kerültek bele egyszerű kis feladatok is, hogy pl. fuss x kört, rúgj 3 gólt, a bentinél pedig szorzás, összeadás, egy lábon ugrálás, ami még inkább tetszett a delikvensnek! Kint egy rajzolt kártyát talált ajándéknak, a rengeteg csoki mellett 😉, ahová nyilakkal és számozott feladatokon át jutott. A kártyán egy mai gokart állt, ami nagy boldogság és totál meglepi volt! Ugyanis nyílt Csepelen egy gokart pálya, még nem voltunk,  osztálytársakkal megyünk, legalább négyen lesznek és csak ők a pályán! Bent a felső szinten pedig egy Magyarország puzzle könyvre bukkant, ami szintén nagy boldogság volt, persze amit ott is legalább 11 feladaton és csokikon keresztül talált meg. Máté csokijait is Toma gyűjtötte össze, egyébként is Mátét elvesztettük, szerintem az érettségiig. A szobája barlangként üzemel mostanában, ahová vagy mi viszünk fel neki valami ennivalót, néha lejön esetleg étkezni szegény, nagyon belehúzott a tanulásba, mert sajnos le is van maradva, az emelt töri azért tényleg nagy falat...

Fotóm szinte semmiről sincs, mert valahogy most az nem jutott soha eszembe, sütni még ma is sütünk répatortát, ami kihagyhatatlan.... Sajnos most volt az a helyzet, hogy nagyon lett volna kedvem sütni és mindenféle húsvéti előkészületet csinálni, de ez ebben az évben tényleg nem jött össze, úgy péntek tájékán, amikor nem váltottak le egy ideig, kb. akkor el is engedtem ezt az egészet... Azért persze így sem volt rossz, de nyilván nem ez volt életünk húsvétja, majd talán jövőre 😉... 

Boldog húsvéti ünnepeket!

 Kicsit csúszva ért ide ez a poszt - valahogy úgy, ahogy ez az ünnep most nálunk alakult 😉... Ez a fotó nem az ünnepek alatt készült, hanem még nagycsütörtökön, a bringa pedig új, húsvét fő ajándéka lett Tomának, aki ezt kénytelen volt előbb megkapni és kipróbálni, mert a bicikli választásnál is aktívan részt vett, ebben a korban jobb ez így 😉... 

Hétvégi meccsnap

 Mostanában valahogy furán alakulnak a meccsnapok nálunk. Lehet, hogy Mátét átmenetileg elveszítettük, mert mindig van valami tanulnivalója, én pedig beugrós voltam vasárnap hajnalban - mi is lehettem volna 😉 - úgyhogy nem tiltakoztam az ellen, hogy Toma megint a VIP páholyban kössön ki 😉. Azért kezdem érteni mit szeret rajta ennyire, azok a zöld bőrülések például az első képen 😉... Persze élvezte a meccset az érintett, meg persze a Családfő is!

Kész vagyok...

 Azt hiszem elegem van... Nem kicsit. És nem valakikre haragszom, hanem a jó kis katasztrófát súroló helyzetünkre, ami a munkában kialakult. Mondom én, hogy nem szabad nemhogy terveznem, de még gondolnom sem semmi jóra... Ez a húsvét és a szünet egész jól alakult volna. Na, meg ha az a volna nem lett volna, ugyebár... Viszont két kollégám  is lebetegedett, nem is kicsit, egyikük súlyosabban, másik pedig hirtelen valószínűleg influenzás lett. Így most borultak a tervek és persze, hogy az elmúlt 2 hét összevissza helyettesítései után, most mindez folytatódik és pénteken, szombaton biztos, hogy dolgozom. Azért van egy kis lebegtetés, mert egy másik kollégám meg erősen megfázós tüneteket mutat, szóval, ha beüt a krach, lehet ez még rosszabb is... Ugyanakkor meg nagyon sajnálom a betegeket, főleg aki komolyabban rosszul van... Viszont én is érzem magamon, hogy nagyon fáradt vagyok, nyilván, hogy teljes összevisszaságban ment le ez a 2 hét, hol hajnalban, hol napközben, hol hétvégén, volt, hogy például a választásoknál, szombaton és vasárnap is dolgoztam (meg ha vissza gondolok, márciusban majdnem mindegyik hétvégén, a hosszú hétvégén persze kétszer is). Nyilván ez rövid ideig elmegy, de ez most már nem az... Itthon is minden szalad, a bevásárlástól a takarításon át, jó nagy lemaradásban vagyok. Nem tudom mikor sütök majd és mire lesz idő. Persze Tomával is szerettünk volna sokfelé menni, nem tudom ebből mennyi jön össze, főleg, ha az idő is elromlik... És mint írtam, érzem magamon, hogy baromi fáradt vagyok, ha végig tudnám aludni az ünnepeket, talán jobban lennék, amire persze esélyem sincs 😉... Arra jobb nem gondolni, hogy a kertet is erőteljesen rendbe kellene szedni, miközben folyamatosan egy jó nagy alvásról vizionálok 😉 és kábé úgy haladok, mint egy csiga. Azért a rengeteg sok hajnalozás - bármennyire is szeretem - pusztítóan kimerítő tud lenni...

Skanzenes souvenir

 Pénteken voltak Tomáék az osztállyal a Skanzenben, ahol remekül érezték magukat, jól el is fáradtak. Háztól házig mentek busszal, ott pedig tárlatot néztek, előadást is hallgattak és rengeteget szórakáztak együtt a nagy területen. Volt egy kis izgalom, hogy ne essen az eső, de szerencsére csak a korai indulásnál esegetett, utána megúszták. A legjobb program Toma szerint 😉, a zsemle vagy inkább buci sütés volt. Naná, hogy ő ebből nem maradhatott ki és gyúrt, formázott és végül a kemencés sütést is végignézte 😉. Haza is hozta a remekművet, ami tényleg finom volt, többfelé vágtuk és közösen teszteltük vagy inkább megettük 😉...

Kapott egy kis költőpénzt is a delikvens, amit meghatóan ránk költött, hozott mindenkinek ajándékot, én egy tök jó kulcstartót kaptam, amit használok is, magának semmit sem vett... Erről el is beszélgettünk, hogy ez az arány így nem kedvező az ő szempontjából, de szerinte neki ez jobb érzés volt, hogy nekünk hozott ezt-azt... Hihetetlenül drága lélek! Már sokadjára állapítom meg magamban, hogy Toma egyik szeretetnyelve az ajándékozás, szorosan a testi érintés mellett 💓...

Szabadnappal induló hétvége?

 Ilyen szépen indult ez a vágyálom, már megbeszéltük Tomával,, hogy pénteken is itthon leszek és mennyi mindenre lesz idő - gondoltam takarítani is, kicsit előkészülni húsvétra, mert nagyon már úgysem tudok - aztán a hétvégéről nem is beszélve. De mostanában úgy járok, hogy nem szabd előre tervezgetnem, elképzelnem semmit, mert biztos, hogy drasztikusan keresztül lesz húzva (na de az meg milyen élet lenne, ha még nem is tervezgetnék). Mint most is. Tegnap miközben dolgoztam, az egyik kollégám rám írt, hogy nem tudnám-e ma helyettesíteni, mert lebetegedett, hajnalban dolgozott volna. Helyette, most én dolgoztam hajnalban 😉... Szerinte 2 nap alatt meggyógyul, de akkor én már sejtettem, hogy nem. Ilyenbe persze mindig bejön, amit gondolok mert most a vasárnapot is elviszem helyette, más ugyanis nincs aki pluszba be tudna jönni, ennyien vagyunk cakumpakli... Hát, nem mondom, hogy a legboldogabb vagyok, ugyanis majdnem 1 hete, az egész hétvégével megspékelve, eddig 1 nap szabadnappal dolgozom és előző héten is többet vittem, akkor még a hajnal is rengeteg volt, ami szuper, csak bődületesen fárasztó. Már csak abban bízom, hogy a tavaszi szünetünk nem lesz keresztülhúzva...

Hétköznapi wellness, suli után

 Tegnap tudatosult bennem az, hogy tulajdonképpen teljesen kikapcsol egyszerűen az, hogy Tomáért elsétálok, majd együtt hazasétálunk a suliból. Egyszerűen imádom, amikor érzem, hogy kisimul az agyam, mint most is, a sűrű dolgozós napok után és csiripelnek a madarak, csend van, napsütés, csillogó víz és olyan jó nyugodt érzés! És ezzel nem vagyok egyedül, Toma is ilyesmiket mondogat, hogy milyen jó hazajönni így iskola után... Nagyon hiányozna, ha ez nem lenne! Tegnap viszont megvolt, ráadásul a szerda az nagyon aktív volt és eredményes. Végre nagybevásároltam már reggel - húztam napok óta, mostanában valahogy nehezen indulok neki, főleg, ha egyébként is sűrű napjaim vannak, mint most - aztán hirtelen ötlettől vezérelve vettem csokinyuszikat az osztálynak, mert jó áron voltak. Hazafelé menet sikerül a tanító nénivel megbeszélni, hogy a parkolóba átveszi, még Toma sem tudott róla persze, aztán mivel a sulis focipálya mellett vezetett az utam, megálltam és beszéltem pár szót Tomával is, aki nagyon meglepődött és megörült, hogy lát pár perc erejéig 😉. Közben leszedtünk két fán ragadt focilabdát is a skacok segítségével, akik egy nagy ággal lepiszkálták én meg visszahajítottam nekik, mert pont kifelé esett mindkettő. Ilyenkor mindig megörülök, hogy ebbe a suliba jár(t), mindkét fiú itthonról. 

A hét híre, hogy van  két ukrán kisgyerek az osztályban, testvérek, egy fiú és egy lány. Persze nekik is vettem húsvéti ajándékot, sőt, még szeretnék segíteni, már próbáltam érdeklődni mire van szükségük. Toma szerint nagyon kedvesek, de alig szólnak, próbáltam elmagyarázni, hogy miért lehet ez. Toma nagyon aranyos, segíteni próbál  nekik amiben lehet, sokat beszélgettünk arról, milyen lehet most itt nekik.... (elképzelni sem tudjuk..) Egyébként csak ebben a tanévben maradnak nálunk, vagyis kb. 2 hónapot, utána vidékre költöznek. A szívem összeszorul miattuk....

Nagyon várjuk a szünetet, Toma már visszaszámol, holnap a Skanzenbe mennek kirándulni, szóval az a nap pipa. Hétfőn iskolai futóversenyre megy Toma, ráadásul délelőtt, nagyon örül, mert így persze nem nagyon lesz tanulás aznap 😉... Aztán nálunk a kedd, az az utolsó nap a szünet előtt, szóval szerdától már itthonlét van és én is itthon leszek, ha minden jól megy...

 Szegény Máté még próbaérettségit ír matekból akkor, de az valahogy annyira nem izgatja, nem rám ütött matek szempontjából, az tuti! Egyébként a legutóbbi az emelt töri próba érettségije négyes lett, asszem kiegyeznénk ezzel bármikor, eddig négyes-ötös próbaérettségijei vannak, ami szupernek tűnik!

Ez meg a tegnapi séta képekben: