A rádióba egy idős bácsi jár esténként takarítani. Pista bácsinak hívják és ahogy megláttam, egyből megkedveltem! 70 körül van, kicsit hajlott háttal jár és inkább képzelném egy veteményeskertbe, vagy még inkább a szőlőtőkék mellé, mint oda estére takarítani. Valahogy egy kosár megrakott szőlőt és borlopót látok mellé, akárhányszor találkozom vele... Nagyon kedves is, mindig jókat beszélgetünk, ráadásul nincs könnyű dolga, mert nem porszívózhat kedvére az adások miatt, meg, hogy mindig beszél valaki általában, hanem azzal a gurigás halk porszívóval dolgozgat nap mint nap. Szóval elég jól összebarátkoztunk, úgyhogy meg is örültem neki hétfőn, amikor kiszaladtam a konyhába még az utolsó hírek előtt és már megérkezett. Kicsit elhúzódott az eszmecserénk, így ránézve az órára, mondtam neki, hogy mennem kell, mert lekésem a híreimet. Erre Pista bácsi megnyugtatott, hogy: - Nem baj kedves, úgyis mindig csak a rossz híreket mondja 😉... (és még igaza is van)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Először is mindenkitől elnézést kérek, aki aggódott miattunk és, hogy minden rendben van-e nálunk... Minden nem volt azért rendben, de mind...
-
A január nálunk úgy látszik a tanösvények hónapja volt, a másodikai kezdés után, amikor Toma beteg volt, egyik nap a Tamariska-dombnál, más... -
Ez a kilátó biztosan nem egy agyonreklámozott hely, de szerintem vagy nekem a legszebb kilátó volt eddig, nyilván a balatoni panoráma miatt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése