Nagycsütörtök reggeltől estig, és persze a húsvét...

 Persze ez inkább Toma szemszögéből lehet igaz a reggeltől estig 😉, de tény, hogy akkor még nem sejtettük, de az egyik legfelhőtlenebb napunk volt az ünnepek alatt. Először is előző este a Családfő és Toma elmentek biciklit venni egyeseknek, le kellett cserélni a régit, már nagyon kinőtte Toma. Ezért már csütörtök reggel Tomát a napsugarak az új bringán találták, itt a környéken biciklizett, szerencse, hogy alig van forgalom, gyakorlatilag van olyan időszak délelőttől úgy 3-ig, hogy néha egy autó téved erre, kb. 20-al közlekedve, ami remek ilyen szempontból persze! 

Én aznap nagybevásárolni voltam délelőtt, addig azért nem bringázott a delikvens, helyette az érettségire készülő bátyjával fociztak a kertben 😉. Dél körül értem haza, akkor kiálltam ide a sarokra, amíg egyesek bringázgattak itt a környéken. Mentem volna én is, de a sajátomat nagyon rendebe kéne tenni, felfújni a kerekeket és valahogy helyrepofozni a tél után, amire most sajnos nem volt idő. Aznap azért a bevásárlás és főleg a kipakolás után egy jó nagyot takarítottam is, utána este, kisétáltunk ide a környékre, persze csak én sétáltam, egyesek megint bicikliztek, naná 😀!

Másnap úgy készültünk, hogy kirándulni megyünk, persze csakis azután, hogy én dolgoztam. Csütörtökön megfordult az időjárás előrejelző, péntekre nem mondott esőt a telefonomon, csak szombatra. Mi hittünk neki nagyon, így aztán délután 1 körül bejött hozzám a Családfő és Toma - Máté szegény mindenből kimarad saját döntése szerint, mert tanul nagyon - de már akkor látszott, hogy nagyon esőre áll az idő, el is kezdett cseperészni, aztán jól belehúzott.... A leginkább elcseszett nap volt az az ünnepek alatt, mert a helyzetet súlyosbította, hogy nem váltott le senki akkor a munkában.... A váltótársam nem vette fel a telefont, ketten betegek voltak, a negyedik munkatársam éppen vidékre utazott és csak másnap reggel jött vissza.... Az volta legrosszabb, hogy szombaton is én mentem hajnalban, vagyis ott kellett volna maradnom este 9-ig, utána hajnalban vissza, mert más nem volt rajtam kívül, aki dolgozni tudott volna... Felhívtam persze a kolléganőimet, először azért, mert nem tudtam, hogy vidéken van az egyikük, és gondoltam  hátha levált. De mivel híre ment tőle hirtelen az esetemnek, mindenki az egyszem kollégámat hívogatta 😉- szolidaritás ötös nálunk - aki nem váltott le, hiába mondtam nekik, hogy esélytelen, mert kicseng, de nem veszi fel és láss csodát, egyszer az egyiküknek sikerült! Kiderült, azt hitte, hogy hétköznapi menetrend van, és délután ötre akart jönni dolgozni és jött is végül, szóval "csak" olyan 11 órát dolgoztam aznap 😉, de tényleg örültem, hogy nem lett ebből non-stop dolgozás... Persze 3 körül tisztán láttuk a családdal, hogy ebből semmi kirándulás nem lesz, hiszen úgy tűnt ott éjszakázom és az eső is szakadatlanul esett. Úgyhogy ők hazamentek, én pedig megkönnyebbülten 5 után követtem őket... Itthon mondanom sem kell semmi érdemlegeset már nem csináltam, illetve másnapra gyümölcslevest és lángos tésztát gyúrtam be, de a húsvét, mint olyan a süteményekkel és előkészületekkel nem létezett...

Szombaton sima hajnaltól délutánig voltam, le is váltottak, aminek tényleg nagyon örültem 😉! Az idő persze pocsék volt, de akkor még örültem is, mert ha hétágra sütött volna a nap, akkor is haza mentem volna húsvéti előkészületezni. Úgy is lett, viszont kis gikszer csúszott a menetrendbe.  Ugyanis lángos sütés után, amit Tomával követtem el, ledőltem egy picit a kanapéra és egyáltalán nem volt betervezte még fél óra vagy 5 perc sem, de véletlenül lehunyva a szememet úgy 3 órát aludtam... Este ébredeztem, akkor már csak a sajtosat gyúrtuk be Tomával...

Húsvét vasárnap jó aktívan telt, először is sajtosat sütöttünk Tomával, tényleg szinte mindent ő csinált, előző este begyúrta, most gyúrta, nyújtotta, derelyevágóval vágta, tepsibe rakta és kisütötte a felét, a másik felét én csináltam... Ez az a süti, amit lassan tényleg saját maga is elkészít. Aztán én ebédet készítettem, amivel enyhén elcsúsztam a mennyiség miatt, de végül mára is elég lesz. Délután kincses térképet rajzoltam Tomának a kertbe és bentre is. Ez teljes siker, a nagy letaglózottság után, amikor másfél éve kiderült, hogy a Mikulás és a nyuszi, na meg persze a karácsonyi varázslat sem az, aminek eddig hitte Toma, már a múlté, és mindenhol kincses térképezni szeretne, karácsony és most a húsvét is ezzel telt és imádja! Ugyan picit időigényes, mert nem elég, hogy kintre és bentre kellett csinálni, még el is kellett dugdosni a csokikat és az ajándékokat ugyebár. De nagy siker volt, kerültek bele egyszerű kis feladatok is, hogy pl. fuss x kört, rúgj 3 gólt, a bentinél pedig szorzás, összeadás, egy lábon ugrálás, ami még inkább tetszett a delikvensnek! Kint egy rajzolt kártyát talált ajándéknak, a rengeteg csoki mellett 😉, ahová nyilakkal és számozott feladatokon át jutott. A kártyán egy mai gokart állt, ami nagy boldogság és totál meglepi volt! Ugyanis nyílt Csepelen egy gokart pálya, még nem voltunk,  osztálytársakkal megyünk, legalább négyen lesznek és csak ők a pályán! Bent a felső szinten pedig egy Magyarország puzzle könyvre bukkant, ami szintén nagy boldogság volt, persze amit ott is legalább 11 feladaton és csokikon keresztül talált meg. Máté csokijait is Toma gyűjtötte össze, egyébként is Mátét elvesztettük, szerintem az érettségiig. A szobája barlangként üzemel mostanában, ahová vagy mi viszünk fel neki valami ennivalót, néha lejön esetleg étkezni szegény, nagyon belehúzott a tanulásba, mert sajnos le is van maradva, az emelt töri azért tényleg nagy falat...

Fotóm szinte semmiről sincs, mert valahogy most az nem jutott soha eszembe, sütni még ma is sütünk répatortát, ami kihagyhatatlan.... Sajnos most volt az a helyzet, hogy nagyon lett volna kedvem sütni és mindenféle húsvéti előkészületet csinálni, de ez ebben az évben tényleg nem jött össze, úgy péntek tájékán, amikor nem váltottak le egy ideig, kb. akkor el is engedtem ezt az egészet... Azért persze így sem volt rossz, de nyilván nem ez volt életünk húsvétja, majd talán jövőre 😉...