Elballagott...

 Tegnap szépen elballagott Máté a gimiből. Az az igazság, hogy ez semmiképpen sem volt egy jó ballagás, egyrészt szegény Máté elég beteg, sajnos rosszabb a helyzet, mint gondoltuk. A covid-tesztje negatív, de mára még jobban fáj a torka, olyan, mintha a füle is be lenne gyulladva, mindkettő fáj neki, pedig egy nap antibiotikum már lement. Már eleve ez rányomta a bélyegét az egész ballagásra, és ugyan az, hogy nem mentünk ide a közeli csárdába ballagási vacsorára századrendű, de valahogy egy igazi ballagáshoz ez is hozzátartozott volna. Mondjuk azt beszéltük meg, hogy június közepe táján, az összes vizsga után majd mindezt bepótoljuk. Másrészt pedig a tágabb család sem hozta megint a formáját, szerencsére nem voltak nagy összerezzenések, de a hangulat eléggé csapnivaló volt (nem értem, hogy lehet ez, hogy ennyi empátia sincs egyesekben, ilyenkor nem a maguk képzelt sérelemivel kéne foglalkozni, hanem talán az ünnepelt fontosabb és a mostani betegsége, ami nem hétköznapi) és valahogy az az igazság, hogy az iskola sem volt csúcsjáraton, eléggé unalmasra sikerült az egész, amiből alig láttunk valamit... Ráadásul Mátén is látszott, hogy tartja magát, végigcsinálta, de rosszul érezte magát és gyenge volt végig. Szóval nem életünk ballagása volt ez úgy tűnik - mint ahogy nemrégiben írtam, hogy nem életünk húsvétja volt a  mostani, úgy látszik ilyen időket élünk - de a miénk és legfőképp Mátéé volt 😉...

A manöken alkat 😉... ( A cipője nem igazán ehhez passzol, ami ugyanis ment volna a szereléséhez, azt nem találtuk, ezt viszont csak az indulás előtt vettük észre, addig azt hittük ott van. Valószínűleg a suliban maradt, amikor fotózás volt, khm, pár hete, reméljük meglesz...)

Megint kedvenc...