Életjel

 Ezer éve próbálok jönni, és most tényleg nem jön össze soha! Elvállaltam a munkát - amivel ezek után nyilván nem mondok újat -  és igen, tényleg rengeteg időmet elviszi, főleg így az elején a betanulással és mindennel. De, nem kizárólag emiatt nem jövök, hanem mert ezzel együtt van mindig ezer dolog: rengeteg szülői, esküvőre készülődés és több napos bulizás, futóverseny (nem nekem), meccsnap 😀 és munka, meg munka, meg munka, hogy csak az elmúlt napokat említsem.... Annyira aranyosak vagytok, többen kérdeztétek, hogy nincs-e baj? Már csak ezért is gondoltam, hogy életjelet adok, mert ilyen tényleg még nem volt az évek alatt, hogy ennyit kihagyjak, de most már pár napon belül biztosan jövök. Már csak azért is, mert csütörtökön és pénteken  nem dolgozom, így talán írni is tudok 😉...

Nem vártuk, de attól még elkezdődött...

 Sajnos idén sem kérdezett meg minket senki, hogy kezdődjön-e az iskola 😉, így ugye mától el is indult már a tanév... Talán nem mondok újat, hogy nálunk senki sem várta... Így van ez már évek óta, de most valahogy ez az átlagosnál jobban érzékelhető volt. Tudom, hogy több oka is van ennek, meg hát amúgy is, érzetre is mindig nehéz ez a dolog a nyár után.

Most mondjuk meglepő módon, Máté is nagyon húzta volna még a szünetet, minden bizonnyal azért, amiért sok más mellett én is: a mostani év lesz neki a legnehezebb az érettségivel és a felvételivel, az új útjának a megvalósításával.

Toma amúgy sem várja soha a sulit, a fő indoka mindig ugyanaz - ami egyébként teljesen jogos és most még Máté is teljes mellszélességgel támogatta - mert annak ellenére, hogy tök jól van ő ott az osztály- és iskola közösségben, a tanító nénikkel is, szerinte ugyanúgy, de talán még jobban is tud találkozni a barátaival, osztálytársaival a szünetben és persze, hogy jobban tudnak bandázni, mint iskolaidőben 😉... Innentől meg jönnek a kötelezők, házik, tanulnivalók, szoros időbeosztások, hát tényleg, kinek kell ez...? 😅...

Én odáig fajultam, hogy még egy cikket is írtam egy új pszichológust bevonva a stresszmentes iskolakezdésről 😉. Egyébként ezért is szeretem az újságírást, mert minden minket aktuálisan érintő problémának feltűnésmentesen utánajárhatok és még a szakértők is lelkesen válaszolgatnak mindenféle kérdéseimre 😉. Ráadásul összeismerkedtem a tök jó fej pszichológussal is, egyedül vettem fel vele a kapcsolatot, mert nem is őt kerestem, hanem egyik ismertebb munkatársát, aki éppen nem volt elérhető, mert kisbabája született, de úgy érzem, talán nem véletlen, hogy vele hozott össze a sors.

A keddünk egyébként a fiúkkal közösen főleg abból állt, hogy felfedezzük a jó oldalát is a tanévkezdésnek, tényleg spontán módon ebédnél, kocsiban keresgéltük mindig más felvetésére a jó dolgokat, és még találtunk is néhányat. A kulcsmondatot Máté hozta, aki szerint a lényeg, hogy örülni kell annak is, ha tehetünk azért, hogy megvalósuljanak az álmaink - vagy valami hasonlót mondott, lehet nem ilyen szavakkal, de az álom benne volt - mert akkor vannak célok, elképzelések és ráadásul ezek szerint nincs más nagy problémánk, ami eleve szívderítő... Toma szerint pedig, mindig minden jónak vége szakad egyszer - kis bölcs - és nem lehet mindig nyár és szabadság, hiszen vannak kötelességek is a világon, ráadásul innentől sokkal többet és jobban sportolhat 😉...

Mondjuk ettől függetlenül pont Toma nem ment suliba reggel, mert rendesen folydogál az orra és megfázós tünetei vannak. Ezt már tegnap tudtuk egyébként, mert annak ellenére, hogy nagy lazítás van ugye az iskolákban a tavalyi szigorhoz képest, mint megtudtam Erika nénitől, a náthás tüneteket produkálókat inkább szeretnék otthon tartani, főleg ebben az első pár napban, amikor még semmiről sem maradnak le. Szintem biztos, hogy megfázott Toma, több helyen is történhetett mindez, hétvégén Rétimajorban is, meg itthon is, amikor kiszaladgált a hűvös, szeles időben focizni a kertbe, de hát nyilván értem az aggodalmakat is.

Iskolabeszerzések terén most nem csináltunk nagy faksznit, mert időnk se nagyon volt rá. Az elmúlt kb. 2 hét a festéssel, pakolással, takarítással, az itthoni házibulival, rétimajori hétvégénkkel, itthoni újbóli takarítással, nem működő mosógéppel, rohanvást vásárolt tanévkezdős dolgokkal - amikről még írok - totál lefárasztós volt. Pont arra gondoltam még talán vasárnap, hogy kellene még pár plusz nap ahhoz, hogy kényelmesen induljon el a tanév. Hát, ezt most megkaptuk, azt hiszem, szóval óvatosan gondolgassunk arra, amit szeretnénk, sokszor bejön, csak máshogy, azt már megtapasztaltam...

Szóval a füzeteket, tollakat, papírárut "online" rendeltem meg a papírboltos barátnőmtől még múlt héten. Hétfőn meg nyakunkba vettük Tomával a Decathlont, ami totál le volt már fosztva, el is határoztam, hogy legközelebb augusztus közepén megyünk. Ugyanis ami igazán sokba kerül, az a tesi és sportfelszerelés, kinti-benti tornacipő, sportcipő csak úgy, hogy legen mibe járni is, tréningruha, tornanaci suliba, focira. És akkor kellenek még a kinőtt nadrágok helyett újak, még itthonra sem ártanak dolgok, esőkabát, mert a régi kinövődött és még el is szakadt. 

Mondjuk akkor befejeztük a vásárlást, mert este szerkesztőségi vacsorára mentem és haza kellett érni, összekészülni és már Toma sem érezte magát túl fitten. Ráadásul sokat kellett válogatni, mert egyesek a 16 ezerért néztek maguknak tréningruhát és 18 ezerért műfüves cipőt, ugyanis az olcsóbb, iskolakezdős cuccokból már alig volt valami. Konkrétan üres polcokkal szembesültünk néha, úgyhogy rendesen meg kellett dolgoznunk azért, hogy mivel az akciós áruk már nem nagyon voltak, ne is a legdrágábbakat vegyük meg... Próbáltam is tudatosítani egyesekben, hogy még akkor is meggondoljuk, hogy 18 ezerért cipőt vegyünk magunknak, ha már nem nő a lábunk, hát, még ha pár hónap múlva már tutira nem jó ránk az a csuka, az biztos, hogy elfelejthetjük még a gondolatát is a dolognak... Szerencsére ezt viccesnek találta az érintett, így letett ezekről a dolgokról 😉...

Máténak semmi, de tényleg semmi nem kellett, jóval kevesebbet írt tavaly az online-ban, mint máskor, gyakorlatilag mindene megvolt, nem kért semmit. Talán még tesire kell pár póló, de az sem sürgős, álom ennyi idősen a sulikezdés, mármint beszerzésileg... Tegnap a tanévkezdés jegyében elmentünk hármasba egy nyílt mosodába a közelben Csepelen, ahol kimostuk a padláson talált nagy sporttáskát, ami megtetszett Máténak Utána még beugrottunk a messzebb lévő helyi postánkra, mert Máté rendelt két pólót külföldről, ami már augusztus elején megérkezett, de elfelejtette, az viszont eszében volt, hogy tegnap van az utolsó határidő, persze semmi nem volt nálunk, még az értesítést is kitörölte a telójáról 😅, de egész simán megtalálták a cuccot, bár asszem nem lettünk nagy kedvenceik...

Aztán azt hittem elromlott a mosógépünk, ugyanis a buli után hazaérve vasárnap, nem ment, a lakat volt rajta és nem hallatott hangot. Gondoltunk a gyerekzárra, de az istennek nem tudtuk feloldani, a szomszéd utcában lakó szerelő pedig beteg lett - mint Toma - ajánlott egy másik szerelőt, aki csak tegnap este tudott jönni... Nagyon durva volt, hogy hegyekben álltak a mosatlanok itthon, mert ágytakarókat és törölközőket is mosnom kell ugye a buli után, aztán 2 napig semmit sem tudtam kimosni. Ráadásul kiderült, valahogy bekapcsolt a gyerekzár, szerintem nekidőlhettek, olyankor hangot ad, lehet le akarták állítani és beindult, aztán gondolom leállították, meg nyomogatták, ugyanis a szerelő szerint az összevissza nyomogatástól kapcsol be a zár... 

Hát, szóval így készültünk mi a tanévre, ilyen girbegurbán, és most jól jöttek azért a plusz napok, mert a füzeteket is csak ma csomagolom és címkézem fel...