Bolondballagás és egyebek

Jó kis megdöbbentő fordulat ma reggelre, hogy Máténak fáj a torka és hőemelkedése van. Lefújtuk a családi vacsorát, mert ramatyul érzi magát, és lemondtuk az éttermi asztalfoglalást is. Péntek lévén az utolsó utáni időpontban írattam fel a doktornővel antibiotikumot, amit már be is vett. Remélem helyreteszi 3 nap alatt.... Hihetetlen, hogy Máté mostanában szinte soha nem beteg és ez pont most van... 

A tegnap eléggé mozgalmas és élménydús volt... Máténak már csak félig volt suli, inkább búcsúzkodtak bent a gimitől, a tanároktól és egymástól. Bolondballagásuk volt, ki is tettek magukért, Máté és még 3 srác beöltözött nőnek, de úgy igazán. A lányok hoztak nekik ruhákat, kisminkelték őket és még parókájuk is volt egyeseknek. Például Máténak egy szőke paróka jutott. A lányok szerint úgy nézett ki, mint egy elcseszett Hamupipőke. Állítólag nagy feltűnést keltettek a suliban, mindenki a csodájukra járt! Küldött fotót is magáról, de inkább nem mutatom meg, kicsit vállalhatatlan 😉... 

Estére visszamentek szerenádozni, pár tanárnak a suliban zenéltek, aztán elvonultak együtt az ofőjükhöz. Ott a háznál daloltak neki, ahogy kell és utána persze bementek 32-en egy kicsit tereferélni 😉. Este fél 11-re ért haza, igazi szerenádos nap volt, olyan, amilyen a nagy könyvben meg van írva. 

Tegnap megrendeltem Máté ballagási csokrát mára. Vacilláltam, hogy kicsit távolabb menjek virágoshoz vagy ide a közelbe, a távolabbi mellett szólt, hogy nagyobb és azt gondoltam, hogy jobban felszerelt, de nagyot tévedtem. Már ahogy bementem, nem tetszett a viselkedése a két eladónak. Kérdeztem vállalnak-e csokrot, közölték, hogy biztosan nem, mert tele vannak így is. Oké, ez nem is lett volna baj, és utána  közölték, hogy holnap valószínűleg lesznek eladó csokrok, amit előre legyártanak. Kérdésemre, hogy lesz-külön fiús-lányos, el tudnak-e rakni belőle és ha 8-ra a nyitásra megyek, akkor lesz-e még, nem tudtak felelni, azt mondták, hogy hát azt nem tudják megmondani. Na, de kik, ha nem ők...? Jó, akkor választottam egy ballagási szalagot, azt kegyeskedtek elrakni másnapra a nevemmel, de itt már éreztem, hogy én innen nem viszek semmit, se ma, se holnap, ezért egy elérhetőséget is kértem tőlük. Mielőtt eljöttem, még egyszer rákérdeztem, hogy akkor tényleg lesznek-e másnap összeállatott csokrok, de a pár perccel azelőtti igen után, már ez is egy nem tudjuk volt...

Átjöttem ide a közeli virágoshoz, ahol egyébként nagyon bírom a tulajt, kedves, mosolygós, vicces nő. Nem is értem egyébként most sem , miért nem ott kezdtem. Egyből felvette a rendelésem, ott is választottam szalagot. Aztán elmondta a virágos, hogy teljesen tele vannak, ez a leghúzósabb 3 nap az évben, hiszen, péntek-szombat ballagások vannak, vasárnap anyák napja. Mondta, hogy lehet éjszakáznak, de nem bánja, főleg az elmúlt 2 év után. Asszem a hentes után, most már van saját virágosunk is. Amikor kijöttem, felhívtam az előző virágüzletet, hogy lemondjam a szalagot, de leginkább azért, mert el akartam újságolni nekik, hogy nagy meglepetésre, máshol még csokor rendelést is felvesznek 😉... 

Közben, annak ellenére, hogy nagyon készültem rá fejben, szerintem eléggé hullámzóak az érzéseim ezzel az egész ballagással vagy inkább egy korszak lezárásával kapcsolatban. Nagyon furcsa, hogy például a nyolcadikos középiskolai váltással ellentétben, most nem tudunk semmit arról, hogy mi lesz jövőre? Felveszik-e Mátét, ha igen, hová? Hogyan és hol telnek majd a hétköznapjai jövőre? És leginkább talán az a nehéz, hogy innentől tényleg valami teljesen új kezdődik, amihez hozzá kell edződnöm...