Tomának egy picit tovább tart a tavaszi szünet, amit persze egyáltalán nem bán az érintett, de azért kedden, szerdán szívesen lemondott volna erről a lehetőségről azt hiszem... Történt ugyanis, hogy begyulladt a füle a delikvensnek, ami nem a legkellemesebb betegségek egyike. Már kedden mondogatta, hogy fájdogál neki a jobb füle alatt és néha szúr, néha meg csak olyan kellemetlen. Egy ideig nem is vettük komolyan, hiszen előző nap volt a gokart, amikor nemhogy baja nem volt, vígan száguldozott a pályán. Mondanám, hogy esetleg ott fázott meg a füle, de annyira be van bugyolálva egyrészt a sí vagy inkább rablósapka szerű valamivel, amit a fejére húz és erre jön a bukósisak, hogy nem túl valószínű. Bár az megeshet, hogy már volt valami és ott rátett egy lapáttal.
A lényeg, hogy kedden délután már láttuk, hogy itt valami van, estefelé be is írtam az üzenőjébe, hogy 13 óra körül elhozom a suliból. Egyrészt, mert hajnalos voltam, ami után olyan dél körül érek haza, másrészt délutános szerdánként a doktornő és tudtam, hogy előtte, ha bejutunk a fülészetre, akkor is hozzá kell menni beutalóért. Aztán este már már ez sem volt fontos, érződött, hogy rosszabb a helyzet, mint gondoltuk és nem ment suliba Toma. Szerencsére, Máté itthon maradt, mint utóbb kiderült a héten, mert tanulni akar, véghajrázik az emelt törivel és megengedtük neki, hogy ha ezzel időt nyer, maradjon. Egy hét, pontosabban 4 nap lesz jövő héten neki összesen a suliból... Egyedül még nem szívesen hagytam volna itthon Tomát, de így jó volt.
Délre haza is értem szerdán, közben telefonon bejelentkeztem a doktornőhöz, aki mondta, hogy próbáljam meg a fülészetet is telefonon, de ne legyenek illúzióim... Hát, nem voltak és nem lettek, konkrétan elérhetetlen volt a fülészet... Volt, hogy visszadobta kicsöngés nélkül a vonalat, volt, hogy foglalt volt, de a legjobb az volt háromszor is, hogy kicsöngött, de nem vette fel senki... Így aztán mentünk a doktornőnkhöz, háromra kaprunk időpontot. Eszter néni megvizsgálta, még a kis műszerével is belenézett a fülébe és megállapította, hogy az bizony be van gyulladva. Még én is megcsodálhattam Toma piros dobhártyáját, mert Eszter néni megmutatta, ami valljuk be a fülészeten nem sikerülhetett volna 😉...
Szóval azóta itthon van az érintett, tegnap hasonló nap volt, mint szerdán, mert megint hajnalos voltam, de még a fodrászhoz is eljutottam. Hazaérve összeütöttem egy kis ebédet, tettünk vettünk, Chili cicáztunk, de nagy dolgok nem történtek. Ma végre itthon vagyok, meg még holnap is, vasárnap csodák csodájára megint helyettesítek 😉... Egyébként tök jó, hogy 2 évig semmit sem szedett Toma, most meg kb. a harmadik antibigyó kúrájánál tart... Ami egyébként jól hat, mert már nem fáj semmi, ugyan még hétfőn szednie kell, de mehet már suliba.
A következő hét meg más miatt lesz izgalmas, pénteken elballag Máté a gimiből, aztán jön az érettségi... Jajjj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése