Ásványkiállítás

 Ez már tényleg hónap eleji program, az első hétvégén és április első napjaiban volt a Lurdy Házban. Előzménye, hogy Tomáéknál a suliban a megelőző héten kristályokat lehetett venni. Toma nagyon lelkes volt, vett is nekünk is, magának is belőlük, de ezek nyilván mű kristályok, az árukból ítélve... Akkor teljesen be voltak zsongva egyesek, hogy milyen jó lenne még több kristályt és követ szerezni. Egyébként nagy nehezen, de csak leesett, hogy Toma nem véletlenül gyűjtögeti a mai napig szívesen a kavicsokat, köveket bárhol, még itt nálunk is, ha kimegyünk bóklászni a környéken. Mondjuk ezzel Máté is így volt és nem érzett különösebb kedvet az ásványokhoz. Na, meg én is így vagyok vele 😉, de nálam jelentkezik is ez valamilyen szinten....

Közben eszembe jutott az Ásványkiállítás, ami mindig a Lurdy-ban szokott lenni, de én a novemberire emlékeztem inkább. Rákeresve meglepődve láttam, hogy azon a hétvégén is van ott, nyilván egyet tavasszal, egyet ősszel tartanak. Ezzel meglett a programunk is szombatra, amikor is délelőtt dolgoztam, de délután simán tudtunk menni. Eléggé ronda, esős idő volt, szóval még az időjárás is a kiállításnak kedvezett. A Családfővel hármasban mentünk, de azzal nem számoltunk, csak halványan, hogy jó sok pénzt is vinnünk kellett volna magunkkal, még szerencse, hogy volt nálunk kártya 😉... Az is kiderült egyből, hogy a könyvek és virágok után, nekem az ásványokat is kerülnöm kell, és jobb ha figyelek Tomára is ez ügyben 😅.

Hatalmas tényleg a kiállítás, ami börze is egyben, először csak próbáltuk befogadni a rengeteg sok követ. 

Mindig megfogadtuk, hogy először végigmegyünk nagyjából a kiállítókon és utána vásárolunk, de valahogy nem tudtuk ezt tartani, amikor megláttunk valami szépet, egyből vagy vettünk vagy igencsak gondolkodóba estünk. Volt viszont egy nagyon jó kis hely, az egyik árusnál háromféle méretű bögrébe lehetett gyűjteni az ásványokat és ennek függvényében kellett fizetni. Persze ott szépen bevásároltunk a bogrékkel 😉...

Aztán megnéztünk csak kiállítást is a kövekről, a Magnetic az év ásványa, és gyűjtőktől volt ebből kiállítás:

Komolyan mondom, hogy a sok nézelődésbe, gyűjtögetésbe rendesen elfáradtunk. Volt gyerek játszóház is, célba vettük azt is, ahol lehetett aranyat mosni. Toma mosta nagy lendülettel, de nem jártunk sikerrel sajnos 😉...

Aztán volt ott nem igazán az ásványokhoz illően, de annál szórakoztatóbban kígyó simogató! Hát, nekem minden érzékszervem tiltakozott ellene, és azt hittem Toma sem lesz különösebben motivált. De tévedtem, ha először még óvatos is volt, látva, hogy mindenki fogdossa, emelgeti a kígyókat ő is belelkesült! Megfogta a kicsi, a közepes, sőt még a nagy méretű kígyót is! Én inkább csak fotóztam és hitetlenkedtem, hogy egyesek milyen bátran hordozzák ezeket a csúszómászókat...

Elég tartalmasra és hosszúra sikerült az egész program, sokkal tovább tartott, mint gondoltuk, este indultunk hazafelé, de szuperül éreztük magunkat! Több volt benne, mint amire számítottam elsőre! A begyűjtött szépséges köveknek itthon még mindig keressük a helyét, Toma egy tálat szeretne venni hozzájuk, amire kirakhatja, hogy mindegyiket egyszerre csodálhassuk! A kiállításról kifelé menet azért igyekeztünk nem nagyon nézelődni a kövek között, nehogy még ellenálhatatlan vágyat érezzünk valamelyik iránt 😅...