Az utolsó előtti napon, vagyis kedden volt az iskolában családi nap. Kicsit furcsállottuk az SZMK értekezleten is már, hogy ez miért egy hétköznapra esik, mert régebben, még Mátéék idejében minden évben egy májusi vagy júniusi szombaton rendezték ezt meg. Persze volt erre magyarázat, jött egy vándorkiállítás a suliba arra a napra, régi katonai járművel és régi busszal. Mindez az iskola 60. évfordulójára tekintettel, ez a tárlat viszont csak hétköznap működött, szóval nem volt választási lehetőség... Én az hittem nagyon kevés szülő lesz ott, de nem így történt!Jó sokan eljöttek.
A dolgot kicsit bonyolította, hogy csak 11-től érkezhetett a család a suliba, 8 órától 11-ig ugyanis az osztályoknak voltak versenyek. Ez mondjuk olyan volt, mintha rám szabták volna, én ugyanis aznap hajnalban dolgoztam, viszont fél 11-kor beszéltem utoljára, és igaz, hogy negyed óra alatt nem érek a sulihoz, de kisebb késéssel megérkeztem. Batyus buliban maradtunk a FB csoportban előzetesen, mert minden osztály kapott egy sörpadot, arra lehetett pakolni az otthonról hozott finomságokat. Mi is készültünk Tomával előző nap, joghurtos-csokis piskótát sütöttünk este - pedig az utolsó utáni pillanatban álltunk neki, de ez egy régi, könnyű bögrés süti, talán az előző blogon még a recept is fent van, ezer éve sütjük és szeretjük - aminek eszméletlen sikere lett, nem is gondoltuk volna, de az utolsó morzsáig elfogyott és mindenki nagyon dicsérte, gyerekek és szülők egyaránt... Vittem még két üveg multivitaminos üdítőt és sós rágcsát, nagyjából mindenki hasonló mennyiséget hozott, bár házi sütit alig volt. Ez is fura volt, régebben szinte mindenki ezzel érkezett 😉.
A munkából először hazajöttem, felszedtem a fémdobozba csomagolt sütit és a többit, na meg Mátét 😉. Ugyanis előző este rájött, hogy ő is eljönne, mert olyan rég volt ő ilyenen... Kicsit meg is hatódtam (volna), de szerintem ebben masszívan benne volt az is, hogy két nappal később érettségizett és már baromira nem volt kedve tanulni, nagyjából minden lehetőséget megragadott, amivel ebből kimászhatott 😉... Persze örültem neki nagyon is, tök jó volt így, eszembe sem jutott, hogy lesz még ilyen, amikor Mátéval közösen veszünk részt ilyesmiben! A Családfőről tudtuk, hogy nem tud jönni a munka miatt, de legalább így is családi nap volt ez valahogy, mások is ilyen megfogyatkozott családdal voltak általában, mert azért a hétköznap nem kedvezett a teljes létszámnak.
Voltak családi versenyek is, de erre mi már nem is tudtunk volna menni, ahhoz kicsit későn érkeztünk, de a kiállítást megnéztük, plusz a suliban az aulában és az emeleten van egy iskolatörténeti kiállítás is, ami egy ideje folyamatosan bővül, nagyon szép kis anyag jött össze egyébként. Persze a fő hangsúly azon volt, hogy a skacok egymással és a szülőkkel játszottak vagy csak beszélgettek, eszegettek. Máté is nagy kuriózum volt, alsóban ugye Erika és Szilvi nénihez járt ugyancsak, mint Toma, és a felsőből is több tanárral találkoztunk és beszélgettünk, meg Erika, Szilvi nénivel különösen és a felsős kedvenc ofőnket, Juditot is elcsíptük, vele is jól kibeszéltük magunkat. Jövőre már Tomát tanítja majd, sajnos az ofőjük nem lesz, de legalább matekot, informatikát tőle tanul 😉. Semmit sem fényképeztem, totálisan elfelejtettem, ezt a fotót a csoportból szedtem, az osztály sörpadja a tanterem előtti udvari részen:
Délután 3 körül jöttünk el, de akkor is csak azért, mert Toma Dani barátja másnap elköltözött vidékre és még az utolsó délutánt együtt akarták tölteni a fiúk. Nálunk voltak aznap délután, volt Mekizés hazaszállítva, fagyizással egybekötve és jól is érezték magukat... Este ment el Dani, nehéz volt az elszakadás és a búcsúzkodás, az egész évzárás egy ilyen érzelmi hullámvasútra sikeredett...
