Kész vagyok...

 Azt hiszem elegem van... Nem kicsit. És nem valakikre haragszom, hanem a jó kis katasztrófát súroló helyzetünkre, ami a munkában kialakult. Mondom én, hogy nem szabad nemhogy terveznem, de még gondolnom sem semmi jóra... Ez a húsvét és a szünet egész jól alakult volna. Na, meg ha az a volna nem lett volna, ugyebár... Viszont két kollégám  is lebetegedett, nem is kicsit, egyikük súlyosabban, másik pedig hirtelen valószínűleg influenzás lett. Így most borultak a tervek és persze, hogy az elmúlt 2 hét összevissza helyettesítései után, most mindez folytatódik és pénteken, szombaton biztos, hogy dolgozom. Azért van egy kis lebegtetés, mert egy másik kollégám meg erősen megfázós tüneteket mutat, szóval, ha beüt a krach, lehet ez még rosszabb is... Ugyanakkor meg nagyon sajnálom a betegeket, főleg aki komolyabban rosszul van... Viszont én is érzem magamon, hogy nagyon fáradt vagyok, nyilván, hogy teljes összevisszaságban ment le ez a 2 hét, hol hajnalban, hol napközben, hol hétvégén, volt, hogy például a választásoknál, szombaton és vasárnap is dolgoztam (meg ha vissza gondolok, márciusban majdnem mindegyik hétvégén, a hosszú hétvégén persze kétszer is). Nyilván ez rövid ideig elmegy, de ez most már nem az... Itthon is minden szalad, a bevásárlástól a takarításon át, jó nagy lemaradásban vagyok. Nem tudom mikor sütök majd és mire lesz idő. Persze Tomával is szerettünk volna sokfelé menni, nem tudom ebből mennyi jön össze, főleg, ha az idő is elromlik... És mint írtam, érzem magamon, hogy baromi fáradt vagyok, ha végig tudnám aludni az ünnepeket, talán jobban lennék, amire persze esélyem sincs 😉... Arra jobb nem gondolni, hogy a kertet is erőteljesen rendbe kellene szedni, miközben folyamatosan egy jó nagy alvásról vizionálok 😉 és kábé úgy haladok, mint egy csiga. Azért a rengeteg sok hajnalozás - bármennyire is szeretem - pusztítóan kimerítő tud lenni...