Toma bajnoki meccsnap

 Vasárnap volt Toma első bajnokija, nagyon jó volt, szuper ügyes volt, az új edző azóta is dicséri, úgyhogy a legjobban sikerült minden! Már másnap ment volna a következőre, de ez csak egy hét múlva jön el...

"idilli szabadság"

 Elmentem autóval Toma elé még tegnap, gyönyörű napsütés volt, hazafelé lehúztam az ablakot, a szél borzolta a hajunkat, olyan volt, mintha valami májusi nap lenne vagy akár maga a nyár, már éppen éreztem, hogy annyira szabadnak érzem magam, amikor a semmiből Toma megszólalt:

- Holnap matek dogát írunk...

Egy kicsit agyoncsapódott a varázs 😅...

Toma tűpontos jellemzése

 Toma reggel, éppen az esőkabátot húzva suliba indulás előtt: - Hihetetlen, hogy mindjárt október van, esik az eső, hideg van és mi meg még mindig a nyárban élünk...

Szászpai horgászkalandok

 Na, hát ez is már jó rég, még szeptember legelső hétvégéjén, a 2 napos sulikezdés után volt. Ebben a horgászatban a lejutás volt a legkalandosabb, ugyanis az M5-ös pályán egyszer csak felforrt a Családfő hűtővize, félre kellett állnunk. Persze véletlenül sem állt meg senki, nem is vártuk, ezt csak azért írom, mert később azért ez elgondolkoztatott... A szakink töltött rá valamit, amikor úgy látta, hogy tölthető, akkor úgy látszott, hogy kilyukadt az összekötő cső. Úgy voltunk vele, hogy vagy elindulunk vele vagy az én ötletem az volt, hogy hívjunk autómentőt, én biztos azt csináltam volna, na de nem pecásék, ha egyszer már elindultak nagy halakat fogni 😉. Toma volt egyébként velünk, mert Máté már nem emlékszem, hogy buli után és talán az első egyetemes napja után volt, így ő nem jött. Szóval elindultunk és lementünk az első alkalommal a pályáról, valameddig eljutottunk egy kis mellékúton, de hamar lehetett látni, hogy meg kell állnunk. Na, itt jött az igazi meglepetés: szinte egyből megállt egy kedves autós, az idős anyukája volt a kocsiban, visszavitte a Családfőt, mert útközben láttunk egy helyet, ahol vizet lehetett venni. Mi addig piknikhangulatban éreztük magunkat Tomával, tényleg igazán különlegesen szép volt ott a csendes út mellett lerobbanni:

Amikor visszaértek a Családfőék, még egy PT Cruiser autós (ilyen a Családfő kocsija) is megállt, mert ez a társaság ilyen összetartó fajta egyébként, ilyen találkozóra szoktunk menni májusban, FB csoportjuk van és minden. Megállt, de mivel megbeszélték, hogy már jó kezekben vagyunk továbbment, arra járt egy rendőrkocsi is, aki szintén meg akart állni, de látta, hogy már van segítség, így ő is továbbment.. Ezt csak azért írom, mert hihetetlen, hogy egy autópályán mindenki letojja, hogy mi van, egy kisebb úton, pedig ennyi segítség jön. Az autós aki megállt, extra kedves volt, még megnézték együtt a motorteret, kiderült, ,mert már nem gőzölgött így lehetett látni, hogy nem lyukadt ki, csak szétcsúszott az összekötő cső, amit a Családfő meghúzott és olyan jól sikerült, hogy azóta sem eresztette el 😉.. Na, de ezt akkor még nem tudtuk, így kicsit félve, de továbbmentünk, és bátraké a szerencse, le is értünk a horgásztóra! 

Szerintem nem bánta meg senki, hogy nem mentünk haza. A tó nagyon szép, a fiúk rengeteg, de tényleg rengeteg halat fogtak! Toma volt a legsikeresebb, nagy, 10 kiló fölötti halat is fogott és már nem is tudtuk számolni a végén, hogy mennyi mást is, főleg keszegek voltak többségben, de akadt köztük ponty is. A Családfő is jól befogott mindenből és fogott tokot is, ami elég ritka, szóval nagy sikerélmény volt ez mindenkinek! Én jót olvastam, este lett egyébként, amire elindultunk, még gondoltuk is, hogy nem elég, hogy nem jó a kocsi, még ránk is sötétedik közben... De szerencsére tök simán hazaértünk, bár nem mentünk vissza az autópályára, inkább a mellékutat választottuk az előző tapasztalatok alapján 😉...

A szomszéd horgász segített tartani Tomának, amíg fotóztam, a Családfőnek épp kapása volt...

Szép helyek Szászpán...

A hőn áhított tok...

A hétköznapok, amikre azért nem mondhatjuk, hogy szürkék...

 A múlt hét már nagyjából úgy telt, ahogy fognak általában a hetek, hónapok így iskolaidőben. Mindenki tette a dolgát, a Családfő a legegyszerűbb, megy dolgozni minden nap - ennyit az itthoni munkáról, mert az úgy tűnik elfelejtődött 😉. Máté reggel 6-kor (!) a kondiban kezd, hazajön és nekiáll csinálni az online munkát, aztán vagy futni megy vagy focizni este, pénteken, de inkább szombaton az egyetemen van. Toma suliban hétköznap, kettő körül hazaér, ebéd, leckeírás, tanulás, majd edzés 5-től, kivéve mint ma, a hétfő, mert most állítólag ez lesz a szünnap, de volt ez már kedd is, szóval nem tudom, hogy így is marad-e, de a lényeg, hogy 4 nap edzés. Én pedig, jól megfogalmazta a Családfő valamelyik nap, amikor kivoltam, hogy direkt úgy kértem a beosztásomat, hogy múlt héten vasárnap dolgozzam, mert Tomának szombaton bajnokija volt. Erre nem átrakták vasárnapra? Mármint a bajnokit, nagyon nem örültem, de visszatérve a Családfő szerint ezt az összevissza beosztást nemigen lehet követni, normáliséknál ez kiszámíthatóbban zajlik 😉... Ezen egyébként elmerengtem, hogy tényleg ami nekem már alap, az máshol megrökönyödést okoz és olyan reakciók övezik, hogy: mindig tudod mikor kell menned?, olyan korááán?, hétvégééén?, éjjel?, kiigazodsz ebben az összevisszaságban?... Pedig van ám benne rendszer, bár rajtam kívül itthon sem sokan találják 😉...

Máténak gyakorlata volt szombaton, rádiós és tévés, persze az egyetemen. Még én is kíváncsi voltam és azért picit izgultam miatta, hogy jó élménnyel záruljon mindez. Nagyon tetszett neki minden, a tévénél volt kamera mögött - mint mindenki - azán volt riportalany és riporter, a diáktársakkal váltották egymást a különböző szerepekben. Megdicsérték, valamit hibázott, de korrigálta magát. Aztán jött a rádiózás, az is nagyon bejött neki, sőt, talán jobban, mint a tévé, mert ott nehezebb volt szerinte, hogy több mindenre kellett figyelni, de hát ez gondolom csak a kezdet. Ott is jól szerepelt, ráadásul házinak azt kapták, hogy írjanak egy hírt valahonnan 😉 - amikor meghallottam jót nevettem (pont egy hírt...), talán ezt valahogy megugorja 😉. Felkészítettem előre, hogy ne rohanjon ki, ha visszahallja a saját hangját, mert ez mindenkinek sokkszerű, valahogy mást hallunk belsőleg, mint ami a valóság, szóval meg kell szokni, aztán meg alakul ez, el lehet jutni oda is, hogy mi alakítsuk valamennyire...  Tényleg letaglózta, amikor visszahallotta saját magát, de hát ilyen ez a popszakma.... Mindenesetre örült, hogy nem szóltak rá - ellentétben folyamatosan velem - hogy artikuláljon, de mondtam neki, hogy ami késik, az nem múlik, beszédtanárral még nem találkozott 😉... 

Csütörtökön napközben dolgoztam, akkor a fiúk egymásra maradtak itthon, Toma szépen hazabattyogott, Máté ebédet melegített neki, megcsinálta(ák) a leckét, délután a Családfő elvitte az illetékest az edzésre, szóval nélkülem sem állt meg az élet, de azért azt mondták, hogy nem baj, hogy ilyen általában csak hetente egyszer van 😉... Ezen a héten az esték sűrűek voltak, itthon vannak Beniék Angliából, szóval volt itt minden, egyszer Beni aludt nálunk akkor napközben is egy kicsit buli volt, aztán csütörtökön este mentek szórakozni, akkor úgy volt, hogy előtte grilleznek, de esett az eső, így az elmaradt. Én viszont a munka előtte megcsináltam a salátákat, vettem előtte húst is, szóval nem lehetett annyiban hagyni, muszáj volt bepótolni. Aznap este nálunk gyülekezett Beni, Szami és Máté, jól kibeszéltük magunkat, mielőtt elindultak szórakozni, bár annyira ez nem volt ütős utólag, ahogy mondták így csütörtök este... Másnap Beniék valami nagycsaládi programra mentek, így Máté áthívta Martin barátját grillezni - aki itt is aludt - utána megnéztük és örültünk, meg izgultunk a németek elleni meccsen. Azért hétvégére már kicsit fárasztó lett az átjáróház, persze senkinek sem a személye, hanem inkább az állandó figyelem miatt. Mondtam is Máténak, hogy ezt hétvégére próbálja azért időzíteni - bár Beniék esetében ez nyilván öröm, hogy bármikor is itt vannak - ezzel szemben Toma pont az ellenkezőjét mondogatta, ő kifejezetten örült, hogy szinte minden nap bulinap volt 😉...

Toma még mindig nagyon jól érzi magát a suliban, igaz már egyre többet kell tanulni, de még így is bejön neki a dolog! Az edzések is nagyon fontosak neki, új edzőjük van, a régi nem volt a legjobb és akkor finom voltam és nőies. Most tényleg edzenek, alapoznak, futnak (ilyen még egyik edzőnél sem volt, bármilyen hihetetlen), taktikáznak, múlt héten az egyik edzés rá is ment erre. Most azt hiszem tényleg jó edzőt találtak, a hétvégi meccsen is döntetlent játszottal (eddig általában kikaptak), de az elején 3-1-re vezettek. A bajnoki meccs nagyon tetszik Tomának, készül rá, várja, kicsit élteti is hét közben, szóval ez nálunk úgy tűnik kihagyhatatlan program lesz, csak valami katasztrófahelyzetnél lehet lemaradni róla. Az edzést, de főleg a meccset aztán ki nem hagyná az illetékes, már fel sem merném vetni, hogy edzés vagy azt már meg főleg nem, hogy bajnoki helyett valami szórakozásra adjuk a fejünket 😉. Pedig 8-ra kellett menni vasárnap egy messzebb lévő pályára, de egyesek azt mondogatták utána, hogy már most a 2 hét múlva esedékes következő bajnoki meccset várják...

Nyárutós, ünnepi grillezés

 Ráadásul egy hétköznapi kedden történt mindez, ez is nagyon jó volt benne! Tulajdonképpen meglepetés volt, Mátétól származik az ötlet - ő a nagy grilles ugye nálunk - hogy a szülinapomat így ünnepeljük, hiszen Toma és Máté szülinapján is grilleztünk. Nem is tudtam semmiről semmit, amíg valamikor délután el nem mondták a fiúk 😉. Egy kis, icipici szépséghibája volt először az egésznek, mégpedig Toma betegsége, szegénykém pont a szülinapomon volt a legrosszabbul, lázzal és mindennel. Mivel őt semmiképpen sem akartuk kihagyni semmiből, ezért elhalasztottuk másnapra, hátha jól lesz addigra felkiáltással. Ugyan Toma még nem volt a legjobban, de rengeteget javult, így hétfő helyett kedd délután grilleztünk. 

Másnap Toma tényleg jobban volt, ráadásul vendégünk is akadt, Máté egyik gimis barátja, aki meccset jött nézni hozzánk. Máté kedvence, már innen is sokan tudják, hogy a Bayern München, aki a Barcelónával játszott aznap. Máté barátja Barca szurkoló, és mivel ez egy BL meccs volt, nyáron sorsolták őket össze. Máéék már akkor elhatározták, hogy együtt nézik, oda mennek vendégségbe, amelyik csapat otthon van, így mi voltunk soron 😉. 

Nekem semmi dolgom nem volt, a fiúk csináltak mindent, azt megengedték, hogy a salátákat elkészítsem, de ennyi. Volt maradék az előző napi tortából is, persze az is jól elfogyott, egyébként a Családfő rendelése, fehér csokis volt, amit mindannyian nagyon szeretünk! Szerencsénk volt az idővel is, elég meleg,napos időnk lett, Toma pedig egész jól érezte magát, kicsit ugyan levertebb volt mint máskor, de ez volt aznap a legrosszabb tünete. Peresze végig segített Máténak, nem is lehetett volna lebeszélni sem erről 😉... Szuper jól éreztük magunkat, délután 4-5 között kezdtük a grillezést, kényelmesen elvoltunk jó sokáig, aztán elkezdődött a meccs is, ott meg nyert a Bayern, szóval öröm és boldogság volt! Szegény Petinek nem annyira, pluszban ő jó későn bringázott hazafelé. Másnap nem esett jól a hajnalozás, de kibírtam azért és nagyon is megérte!

A Családfő szülinapján is grillezni fogunk, bár az decemberben van 😉...

Nincs üresjárat

 Volt itt kéremszépen mindenféle a múlt héten. Először ugye Toma betegedett le, akkor még nem is sejtettük, hogy az a kis torokfájás és nátha, az azért elmegy a lázig is, meg a levertségig és úgy összességében, amolyan igazi jó kis betegség lesz... Mert így volt, az illetékes pont hétfőn volt a legrosszabbul, kedden már jobban, szerdán még jobban, de akkor még fájdogált a feje és a torka sem volt jó, aztán néha a fülét emlegette, szóval akkor már úgy voltunk vele, hogy inkább húzzuk ki a hetet itthon, nehogy 2 nap suli után újra betegség legyen a vége 😉... Aztán, amikor úgy éreztük, hogy hű, szuper, ezen is túl vagyunk, akkor meg Máté lett beteg. Egyébként csináltunk tesztet mindkettőnél, de egyik sem lett pozitív, szóval bízunk benne, hogy nem covid volt, de erre ezekkel a tesztekkel azért nem mernék megesküdni. Emlékezetes, hogy Toma, amikor koronás volt, csak a végső PCR mutatta ki, hogy az, pedig addigra már a sokadik itthonin túl voltunk, szóval nem vagyok túl optimista a teszteket illetően... 

Szerintem Máté nem is Tomától kapta el, mert hajnalonta - tényleg hajnalban, 6-ra megy az edzőterembe az egyik volt általános osztálytársával - kondizni jár (én csak nézek, hogy 5-kor képes kelni úgy, hogy nem muszáj 😉) Csütörtökön jött ki rajta és fő bizonyítékom, hogy Martin barátja is jól lebetegedett, szóval ott szedtek össze valamit az edzőteremben a gépek között... Bírom Mátéban, hogy mixeli a barátait, rendszeresen találkozik és szórakozni is jár az általános iskolai, gimis barátaival, na meg persze Benit se hagyjuk ki, aki már ovis kora óta a legjobb barátja 😉... Egyelőre egyetemi barátai még nem nagyon vannak, na de hát még csak pár hete kezdődött a suli. Leginkább akkor hittem el, hogy eléggé beteg lett - akkor még tünetei nem voltak - amikor mondta, hogy nem megy este futni, ugyanis oda is jár egy héten négyszer legalább és egyszer focizni műfüves, télen tornatermi pályára... Na, de eléggé elkanyarodtam, szóval elég jól lebetegedett ő is, volt láz két napig, meg nátha, fejfájás, gyengeség, torokfájás, tehát minden jóság...

Nálunk a munkában is tarolt mindenféle kórság, az egyik közvetlen munkatársam sajnos koronás, még jó pár napig nem jön, a másik hasmenéses vírust szedett össze feltehetően, a harmadiknak pedig fül problémái voltak. Maradtunk ketten, amitől kicsit kétségbeestem elsőre, hogy minden nap bejárunk majd dolgozni vagy mi lesz itt... De aztán volt, aki korábban lebetegedett és visszatért, szóval egyelőre "csak" a hétvégémet érintette ez a beteghullám, bár én most azt is nehezebben viseltem, lévén, hogy már sorozatban három hétvégém is bánja ezt, mert ugye most is megyek majd vasárnap... Viszont van egy új kollégánk, aki még ugyan nem bevethető, állítólag még jó egy hónapig betanul - ó régi szép idők, amikor én voltam így - át tudom érezni... De nagyon is kell valaki pluszban, mert mindig a szakadék szélén táncolunk, ha valaki beteg lesz, ha meg többen, az maga a katasztrófa, a szabadságokról nem is beszélve, nyáron eléggé extravagáns megoldások is születtek az emberhiány miatt.

A felsőben pedig volt jó sok pótlás, bár még nem indult be az igazi dömping. Tomáéknál is elég sok hiányzó volt 6-7, a tanárok közül is betegek páran, szóval hurrá tanévkezdés 😉. Töriből, matekból már dogát is írtak, amit ezen a héten pótolnak a hiányzók, a törit szerintem ma írja meg Toma. Aki egyébként elég jól viseli az új helyzetet, valahogy lendületet adott neki, hogy kettőig hazaér, egyelőre a tanulás sem egy siratófal, úgyhogy minden jó! Tegnap elmentünk a Mekibe "ebédelni", mert már régen, valamikor nyáron voltunk utoljára, és az illetékes kérte, hogy legyen már valami ünnepi abban a tegnapi hideg, szutyok időben. Amikor 1 óra körül a Meki felé autóztunk, mondta, hogy ez ám a jó élet, ilyenkor, kora délután megélni a szabadságot 😉! Szó mi szó, tényleg jó érzés volt, bár útközben elkezdett szakadni az eső, szóval mégsem volt annyira dolce vita 😉...

Közben most telefonált Máté, hogy nem jön haza egyből a kondiból, mert hazajöttek tegnap Beniék Angliából, és most náluk landolt. Délelőtt jönnek majd Benivel , szóval lesz itt nagy jövésmenés oda és vissza, közös bulizás, nálunk grillezés (ha minden igaz), meg mindenféle közösködés jó két hétig, meg amennyire az időnk engedi 😉...

A tegnapi meccs

 Felfoghatatlam és egy kisebb csoda a tegnapi siker, hogy a Fradi elverte a Monacót, ráadásul az otthonában egy góllal.... Őrült nagy meccs - lehetett, ugyanis én tegnap pont estés voltam, nem láttam belőle semmit, de mégis átéltem valamennyire... Csak a technikus volt már bent és én a második félidőnél, ő kérdezte nem tudom, hogy áll-e a meccs? Hát, én a hírösszefoglaló összerakása, a hírek írása és a félóránkénti hírek mellett elfeledkeztem bevallom őszintén egy picit a meccsről, na nem nagyon, mert azt tudtam, hogy a sporthírekbe én mondhatom, akármi is lesz az eredmény... De az időponttal kicsit hadilábon álltam és egyből megértettem, miért nem hívott addig senki itthonról 😉. Aztán ránézve az eredményre már az akkori második félidő derekán lévő 0-0 is nagyon biztató volt, negyed órával később pedig az 1-0 a Fradinak, egyenesen hihetetlen! Persze, hogy örömködtünk egy sort telefonon az itthoniakkal és extra szuper nagyon jó volt nekem mondani mindezt a 9-es sportban! Ezzel kezdtem, naná, bár egyébként is ezzel kezdte volna mindenki más is... Toma annyira boldog volt, hogy még direkt a sporthíreket is meghallgatta itthon, amit én mondtam. Nagyon tetszett neki 😉!

Toma vásárol

 Nem most, jelenleg leginkább lábadozik. Ez még a szeptemberi első pénteken esett meg, amikor elviharoztunk a Decathlonba tesi és edzéscuccot venni. Hát, Toma így vásárol, ami rendben is van, csak azt kellett nyomatékosítani ott egyesekre várva, hogy nem ezért mentünk 😉...

És akkor még a focizást, erőgépezést nem is örökítettem meg 😉...

Menetrendszerinti betegség...

Kicsit hihetetlen, de minden évben Tománál valahogy az első iskolai hét környékén jön a tényleg, menetrendszerinti betegség. Most sem úsztuk meg, nincs nagyobb gond - bár még nem teszteltünk, délutánra az is meglesz - viszont jó erős nátha és torokfájása van szegénykémnek egy kis hőemelkedéssel. Pedig most valahogy nem is akart itthon maradni - ez is csoda számba megy 😉 - eddig nagyon jól érzi magát a felsőben, pont azt mondogatta még pénteken, hogy most nem szeretné, ha beteg lenne, mert tök jó a suliban, a többiekkel is, de az órák is tetszenek! Jó azért gondolom, hogy az órák nem lesznek mindig ilyen népszerűek, de eddig tényleg nem panaszkodhatunk... 

Ráadásul a hétvége is elszaladt, pénteken suli után - 12.45-kor végez - elmentünk fagyizni (lehet nem kellett volna, bár akkor még semmi nem volt), mentünk egy nagy kört a szántóföldek felé a Duna-parton a kocsival. Még edzésre is volt és másnap is minden okés volt még. Szombaton dolgoztam fél kettőig, Máté suliban volt, de annak a tájékán végzett, amikor én, hazafelé felvettem és együtt értünk haza. Tomának bajnoki meccse lett volna, nagyon várta, de sajnos az ellenfél lemondta, így aztán erről le kellett mondani. A szombat maradéka elszaladt, gondoltam vasárnap majd csinálunk valamit, mert főleg az első heteket és hétvégéket jó kihasználni, amikor még nincs nagy tanulás, de sajnos ez tegnap már nem sikerült. Addigra Toma már tüsszögött és fájt a torka, így aztán simán eltelt főzéssel, film és meccsnézéssel a nap. Fradi meccsre sem mentünk, mert addigra már tényleg nem volt jól a delikvens... Most csak azt sajnálja a kis beteg, hogy "elrontotta" a szülinapomat, de mondtam neki, hogy attól függ honnan nézzük, hiszen így legalább együtt "ünnepelünk" egész nap 😉 (ami az állapotát tekintve, lehet, hogy erős túlzás)...

A rakpartokon hazafelé

 Akik picit ismernek tudják, hogy nagy kedvenceim a rakpartok és igazán szerencsésnek érzem magam, hogy ha már ilyen messzire, egészen Óbudáig kell autóznom, amikor dolgozni megyek, mindezt a rakpartokon tehetem meg - ha nincs dugó, nincs lezárás, futóverseny, ésésés 😉. Nyáron, amikor lezárták a budai rakpartot először le voltam törve, hogy aztán most mi lesz, mehetek végig a Hungária körúton hazafelé... De egy kis kitapasztalással rájöttem, hogy egész jól halad a pesti rakpart is, sőt, általában jobban, mint a Hungária, így nyáron arrafelé mentem munkába. Amióta újranyitották a budai oldalt már csereberélek, hol itt, hol ott autózom 😉 és néha nagyon szeretném hazahozni azokat a szép képeket, hangulatokat. Ezért aztán ezen a héten, amikor hajnalos voltam és hazafelé jöttem olyan 11 körül, a piros lámpáknál vagy egy kis torlódásnál, kattintottam párat. Elsőként a pesti oldalon...

Szombaton meg a budain...

Európa Liga: Fradi-Trabzonspor

 Hihetetlen és elképesztő meccs volt, amit persze egy felsős sem hagyhatott ki, esti kezdés ide vagy oda 😉. A reggeli felkelés már nem volt ennyire remek, de mindent megért a tegnapi 3-2-es siker - legalábbis egyesek ezt mondták 😉... A fotók Tomáé...

Mindenki királynője...

 ...ment el tegnap... Elsősorban a tisztelet és szeretet miatt volt mindenkié, ami körülvette, másrészt azért, mert nincs olyan ember a földön, aki ma él és köztünk van, hogy ne lett volna királynő II. Erzsébet az ő idejében. Élő történelem volt ő és egy 21. századi mese, ami a 20. században kezdődött... Ez akkor jutott az eszembe, amikor a sok-sok felvételt nézve a tévében, az egyikben kórházban látogatott meg betegeket szerintem Angliában és a fiatal lányok, akikkel találkozott az ágyuknál, olyan megilletődötten viselkedtek, mintha egy mesekönyvből lépett volna közéjük... A magam módján én is búcsúzom Tőle, pedig én nem voltam soha egy kifejezett királyi család rajongó, mindig követtem persze a palota történéseit, de csak úgy, mint minden más hírt is az életünkben. Abban viszont biztos vagyok, hogy egy legendától kell elbúcsúznunk most örökre...

Tanévkezdős jövés-menés

 Valahogy nagyon hamar belesimultunk az iskolás életbe, egy hete még szinte a szünetben voltunk... Azért a lelkünkben, elkülönítettünk egy darabot a nyárnak, ami még ott lesz egy darabig és ott egy picit még nosztalgiázhatunk... Tomának még mindig bejön a felsős-lét, tetszik neki 😉! Robognak a napok, hétfőn SZMK értekezlet volt, most szerencsére nagy dolgok, történések nem voltak, szemben a tavaszival, akkor azt sem tudtam hová kapjam a fejem a sok program miatt. Előtte Tomát edzésre vittem, a Családfő ment érte. Akkor még azt mondtam, hogy ó, csak ez a hét lesz ilyen a szülőik miatt, de aztán rájöttem, hogy a jövő hét sokkal rosszabb lesz, ugyanis akkor két nap is lesz a szerda és a csütörtök, amikor egyiken napközben, a másikon este dolgozom, ami azt jelenti, hogy még a környékén sem vagyok itthon annak, amikor az edzésre kell indulni. A Családfő is dolgozik akkor, nem ér haza, ráadásul az online munka sem nagyon komoly náluk, eddig még egyszer sem maradt itthon 😉, na ez nem volt a számításaink között...

A kedd az egy kis szünet volt, délután nem kellett sehová sem menni, csak hajnaloztam, meg mindenki a dolgán volt. Tegnap ötödikes szülői, Szilvi néni az alsós egy tanító nénink most az ofő átmenetileg 1 évig, amíg a tesitanár Marcsi néni át nem veszi a bandát. Egyelőre minden okés, remélem ez egész évre kitart. A legjobb, hogy 10 napot igazolhatunk most már szülőként a skacoknak, ami nekünk nagy öröm! Aztán tegnap váratlanul estefelé megtudtam, hogy ma megint hajnalban megyek, úgyhogy borultak kicsit a tervek, de még jobb is így talán. A nap híre tegnap az volt, hogy kimentem este a skacokkal (Mátéval és Tomával) futni... Két kilométert kocogtam, talán ez a jó kifejezés arra, amit csináltam, de majdnem kipurcantam 😉... Nagyon elszoktam ettől, remélem egyszer visszaállok, most azon leszek...

Suli és munka után...

 ...Toma elé igyekezve tegnap a vénasszonyok nyara napsütésben 😉. Egyesek már teljes természetességgel gyalogolnak haza iskola után, valahogy mindez olyan simán beépült a napokba első perctől kezdve, mintha mindig is így lett volna. Tavaly persze többször is egyedül jött haza Toma a suliból, de ez is a 4 óráig bent maradás miatt egyáltalán nem volt rendszeres, mert edzésre kellett sietni, korán is sötétedik télen, de leginkább, ha semmi sem volt, akkor is abban az időpontban már inkább haza akart jutni mindenki minél hamarabb. 

Szóval tegnap elé mentem itt a Duna-parton önszorgalomból, mert már olyan rég volt ilyen - júniusban suliidőben - és mondtam is neki, hogy azért néha előferdül majd hasonló, mert egyszerűen jól esik. Hajnalos voltam, így fél 12 körül értem haza, egy gyors ebédkészítés után fél kettőkor indultam Toma elé. Félúton találkoztunk, és nem siettünk hazafelé, kiélveztük amit csak lehetett a parton, a kedvenc helyeinknél és szerintem mindketten egy picit feltöltődtünk. Különben is minden nyáron, de ezen a mostanin különösen háttérbe szorult szeretett kis környékünk, a sok jövésmenés, a munka és persze a tikkasztó kánikulák miatt, amikor nem éppen bringáztunk vagy bóklásztunk kint 😉... Pedig mindig rá kell jöjjek, hogy egy kis gyönyörű "sziget" az egész a mindennapok forgatagában a szépségével, szabadságával, tényleg felüdülés már csak az is, ha hazasétálunk...

Megint elkezdődött...

 Az utolsó pillanatig próbáltunk nem tudomást venni az iskoláról és úgy csinálni, mintha nem kezdődne 4, 3, 1 nap múlva, de hát persze megint csak elkezdődött... A terelés jól sikerült, tényleg az utolsó pillanatig programoztunk és kiélveztük az utolsó napokat is és ez annyira jól sikerült, hogy valami ilyesmit fogunk jövőre is csinálni! Ahhoz képest, hogy bő egy héttel a tanévkezdés előtt megvettük a füzeteket, borítókat, tolltartóba valókat, szépen leraktuk egy sarokba és úgy maradt a zacskóban egészen szerda estig 😉...  Ennél is jobb volt talán a tesicucc, csütörtök este kapkodtam a fejemet, hogy órarend szerint pénteken tesi is van, arra viszont még nem vettünk semmit, de azért összekukáztam arra az egy órára a tavalyiból, edzéscuccból, amit lehetett, péntek délután sürgősen vásárolni mentünk! Az igaz, hogy időnk se nagyon volt ezekre, mindig volt valami, de kicsit olyan érzésem van, hogy, úgy éreztük, ha úgy csinálunk mintha nem lenne sulikezdés, tán nincs is 😉... 

Hülyén jött ki a beosztásom is, a szabadság után sajnos a hétvégét is végigdolgoztam és kedden, szerdán is hajnaloztam, de elsejétől egészen holnapig itthon tudok lenni, szóval visszajött valami ebből. Így magamon sem lepődtem meg, hogy szerda este készítettük össze az üzenőt, tolltartót, mondjuk más nem kellett a csütörtöki 3 első órás napra. 

Toma felsős lett, ami azért nem semmi! Várta egyébként nagyon, és szerintem ez jobban is fekszik neki, mint az alsó, ahol az utolsó évből ő valahogy olyan értelemben kilógott, hogy szerintem neki jobban illett volna már tavaly is a felsős lét, vagy inkább az alsón már túlhaladt. Na, persze nem a tanulásra gondolok, az maradhatott volna bárhol 😉, de az egész életérzés az bejön neki. Valahogy most nem is olyan megrázó talán, mint eddig, ebben nagy szerepe van annak, hogy nem kell négyig maradnia, és ebédelnie sem. Ez utóbbi már tavaly is így volt, és nekem is nagy könnyebbség, hogy nem kell egész napra kitalálni milyen kaját pakoljak, igaz ebéd az kell, de azt már ő is kibírja, hogy amire hazaér ebédelhet is, és persze tízórait is csomagolok. Hát, a sokszori főzés, az nem egyszerű néha, de így van ez már nagyon régóta nálunk. 

Tomának heti kétszer 5, háromszor 6 órája van. nagyjából erre is készültünk. Pénteken 5 órája lesz mindig, a másik napot még nem tudjuk, vagy hétfő vagy kedd, ma fog kiderülni, ugyanis Judit néni - Máté volt ofője - tanítja nekik az informatikát, a matek mellett és ma fogja szétszedni a csoportot, attól függ melyikbe kerül. A pénteknek nagyon örültünk, de aztán rájöttem, hogy sokat nem fog jelenteni, mert péntekenként edzés is van... Most ismerkednek a tanárokkal, még minden új és izgi, szóval ezek a napok elég jól teltek, gondolom egészen odáig, amíg az igazi leckék és tanulnivalók meg nem érkeznek 😉...

Több részletben kötöttem be a füzeteket, könyveket, címkéztem, írtam, vágtam főleg éjszaka, Toma a füzeteknél segített (nem éjjel 😉), de azért hamar elpárolgott 😉. Máshol is olvastam, de a könyvek tényleg hagynak maguk mögött kívánnivalókat és akkor nagyon finom voltam és nőies! Az megdöbbentett, hogy a töri könyvben nincs őskor, mint korszak nem létezik, igazából nem tanulnak semmit róla a mostani gyerekek... Ez úgy érdekes, legközelebb az újkor vagy a középkor marad ki, vagy amire nem szeretnénk emlékezni 😉. De ez csak egy példa, lehetne több is sajnos... 

Már írtam, hogy sűrűek lesznek a hétköznapok és valahogy szeptember 1-gyel talán minden megváltozott nálunk, az én munkámat kivéve.Tomának négyszer lesz fociedzése a suli mellett és általában kéthetente szombaton bajnokija. Ez azért jó nagy leterheltség, meglátjuk, hogy bírja majd a tanulás mellett, mert most az is nehezebb és több lesz. Még szeretne futóedzésre is járni, de ez azért nem hiszem, hogy beleférne, heti egyszer gondolta, szombatonként pedig a Hármashatárhegyre mennének futni, oda akkor menne, ha nincs meccs, de ezt próbáljuk mi is itthon jegelni... Egyébként őt a fociedzések és főleg a hétvégi meccsek éltetik, azt mondja, hogy az legalább jó lesz, a foci a mindene, úgyhogy bárhogy is lesz, valahogy meg kell majd oldani - bár már most sajnálkozom az elúszó hétvégéken, mert azért egy napot kell hagyni itthonra is, ami kizárásos alapon csak a vasárnap lehet, ha a hétvége is zsúfolva van, az ennyire már nem jó. Mondjuk főleg kéthetente lesz ilyen a meccsek miatt, de a munka az nem mindig úgy jön ki és ha szabad is lesz a teljes hétvége, remélem nem leszünk kipurcanva. Ennek értelmében nem tudom mennyire leszünk mobilisak a mindennapokban, sajnos. de ez legyen a legnagyobb baj... Beindult a verkli is, ma SZMK értekezlet, szerdán ötödikes, jövő héten focis szülői, már alig várom (NEM! 😉).

A Családfő holnaptól keddenként és csütörtökönként itthonról dolgozik. Már most spórolnak náluk, aki itthonról is tud dolgozni, az ezeken a napokon home office-ban marad, egyébként nagyjából mindenki tud, nyilván az edzők nem. Ehhez igazodom én is, én meg ezekre a napokra próbálom beosztatni magamat, így könnyebb lesz edzésre vinni Tomát és nem nagyon lesz olyan, amikor egyedül van itthon vagy üres lakásra jön haza. Tudok játszani a hajnalokkal is, ha dolgozom de a Családfő sincs itthon, akkor is délre már itthon vagyok és szerencsére Mátéra is lehet számítani, kivéve péntekenként.

A másik, aki megint nagy változásokon megy át, ő Máté! Végül elkezdte a sulit, levelezőn csinálja végig! Ezt kábé egyik napról a másikra döntötte el nyár derekán valamikor, jól  meglepve minket! Azt tudni kell róla, hogy mindenképpen másoddiplomás képzésre megy majd, ugyanis a Testnevelési Egyetemen van csak sportkommentátori szakirány, természetesen csakis másoddiplomában. Máté ezt szeretné csinálni már nagyjából ötödikes kora óta, szóval minden, ami addig vezet, csak egyfajta átmenet, amíg el nem ér a végső célhoz 😉... A Családfő felvette a cégébe, elkezdik, de főleg Máté a régóta tervezett webáruház feltöltését, úgyhogy ez egy kis fizuval munka neki. De ami az igazán jó, múlt héten egyik napról a másikra lett egy egész jól fizető másik állása is! 

A Családfő egyik legjobb barátjának az ismerőse keresett szintén webshop feltöltőt, Máté lett a kiválasztott 😉. Azóta dolgozik is, elkezdte a munkát, kisebb-nagyobb adagokban kapja és időre fel kell töltenie. Múlt héten jöttem hazafelé a anagybevásárlásból és telefonáltam neki, hogy ugyan jöjjön már segíteni bepakolni, de elállt a szavam, amikor felvette és azzal nyitott, hogy mondjam gyorsan, mert dolgozik, időre fel kell töltenie valamit 😉. Hát, ezt még szokni kell az biztos! Rendes volt, amire hazaértem befejezte és bepakolt helyettem, szóval vannak ennek jó oldalai is 😉! Ami viszont ebben tényleg hasznos, hogy most vállalhat gyakornoki munkát sportcsatornánál. Az ismerősök megvannak hozzá, most már az sem baj, hogy nem fizetnek semmit, a munkája finanszíroz mindent. 

A sulit is elkezdte már, pénteken és szombaton, reggeltől ötig vannak, még minden új és ismeretlen neki, de szerinte így jó lesz ez! A 13. kerületben van az iskola, ami nincs a közelben, úgyhogy egy új életforma is ez, amiből megint, már sokadjára ebben az évben, a szombatok érintve lesznek. Most először csak szombaton ment, volt évnyitó és minden, megvoltak az első órák is. Az biztos, hogy fárasztó minden, hétközben - önszorgalomból - reggel a kondiban kezd, aztán napközben itthon dolgozik, esténként majdnem minden nap fut és pénteken, szombaton suliban lesz. Egyébként a szombatok nagyon kiesnek nálunk, én többször dolgozom, Tomának kéthetente meccse lesz, Máté pedig tanulni fog és még a Családfőnek is be szokott csúszni néha hétvégi meló. Szóval a vasárnap lesz biztosan a hétvége, amitől azért nem vagyok nagyon boldog...

A nyár pedig fogalmam sincs hová lett... Egyik nap itt volt, másnap meg már bottal ütöttük a nyomát... Hihetetlen volt a csütörtöki esőben bemasírozni a suliba az évnyitóra, amikor kedden még strandoltunk a jó időben! Azóta is már az őszt érzem, a csendességével, langyosító melegével és bizony este már hűvös van... Egyébként nagyon szeretem az őszt, főleg a csodaszép színeit, de amióta iskolás gyerekem lett, ami azért már 12 éve így van, nem vagyok lelkes az ősszel kapcsolatban a suli miatt... Hiányzik a nyár, már most is, még kicsit benne ragadtunk úgy érzem... Most már visszaszámolunk az őszi szünetig - múlt héten még csak nemzeti gyásznapot tartottunk csütörtökön és néha világvége hangulatban voltunk, bár erre is jó volt az edzés - tudjuk mikor kezdődik pontosan (én arra még szabit is kiveszek), és akkor már gyorsan a téli szünetet is feltérképeztük. Majd csak elérünk a következő nyárba egyszer 😉...