Menetrendszerinti betegség...

Kicsit hihetetlen, de minden évben Tománál valahogy az első iskolai hét környékén jön a tényleg, menetrendszerinti betegség. Most sem úsztuk meg, nincs nagyobb gond - bár még nem teszteltünk, délutánra az is meglesz - viszont jó erős nátha és torokfájása van szegénykémnek egy kis hőemelkedéssel. Pedig most valahogy nem is akart itthon maradni - ez is csoda számba megy 😉 - eddig nagyon jól érzi magát a felsőben, pont azt mondogatta még pénteken, hogy most nem szeretné, ha beteg lenne, mert tök jó a suliban, a többiekkel is, de az órák is tetszenek! Jó azért gondolom, hogy az órák nem lesznek mindig ilyen népszerűek, de eddig tényleg nem panaszkodhatunk... 

Ráadásul a hétvége is elszaladt, pénteken suli után - 12.45-kor végez - elmentünk fagyizni (lehet nem kellett volna, bár akkor még semmi nem volt), mentünk egy nagy kört a szántóföldek felé a Duna-parton a kocsival. Még edzésre is volt és másnap is minden okés volt még. Szombaton dolgoztam fél kettőig, Máté suliban volt, de annak a tájékán végzett, amikor én, hazafelé felvettem és együtt értünk haza. Tomának bajnoki meccse lett volna, nagyon várta, de sajnos az ellenfél lemondta, így aztán erről le kellett mondani. A szombat maradéka elszaladt, gondoltam vasárnap majd csinálunk valamit, mert főleg az első heteket és hétvégéket jó kihasználni, amikor még nincs nagy tanulás, de sajnos ez tegnap már nem sikerült. Addigra Toma már tüsszögött és fájt a torka, így aztán simán eltelt főzéssel, film és meccsnézéssel a nap. Fradi meccsre sem mentünk, mert addigra már tényleg nem volt jól a delikvens... Most csak azt sajnálja a kis beteg, hogy "elrontotta" a szülinapomat, de mondtam neki, hogy attól függ honnan nézzük, hiszen így legalább együtt "ünnepelünk" egész nap 😉 (ami az állapotát tekintve, lehet, hogy erős túlzás)...