Megint elkezdődött...

 Az utolsó pillanatig próbáltunk nem tudomást venni az iskoláról és úgy csinálni, mintha nem kezdődne 4, 3, 1 nap múlva, de hát persze megint csak elkezdődött... A terelés jól sikerült, tényleg az utolsó pillanatig programoztunk és kiélveztük az utolsó napokat is és ez annyira jól sikerült, hogy valami ilyesmit fogunk jövőre is csinálni! Ahhoz képest, hogy bő egy héttel a tanévkezdés előtt megvettük a füzeteket, borítókat, tolltartóba valókat, szépen leraktuk egy sarokba és úgy maradt a zacskóban egészen szerda estig 😉...  Ennél is jobb volt talán a tesicucc, csütörtök este kapkodtam a fejemet, hogy órarend szerint pénteken tesi is van, arra viszont még nem vettünk semmit, de azért összekukáztam arra az egy órára a tavalyiból, edzéscuccból, amit lehetett, péntek délután sürgősen vásárolni mentünk! Az igaz, hogy időnk se nagyon volt ezekre, mindig volt valami, de kicsit olyan érzésem van, hogy, úgy éreztük, ha úgy csinálunk mintha nem lenne sulikezdés, tán nincs is 😉... 

Hülyén jött ki a beosztásom is, a szabadság után sajnos a hétvégét is végigdolgoztam és kedden, szerdán is hajnaloztam, de elsejétől egészen holnapig itthon tudok lenni, szóval visszajött valami ebből. Így magamon sem lepődtem meg, hogy szerda este készítettük össze az üzenőt, tolltartót, mondjuk más nem kellett a csütörtöki 3 első órás napra. 

Toma felsős lett, ami azért nem semmi! Várta egyébként nagyon, és szerintem ez jobban is fekszik neki, mint az alsó, ahol az utolsó évből ő valahogy olyan értelemben kilógott, hogy szerintem neki jobban illett volna már tavaly is a felsős lét, vagy inkább az alsón már túlhaladt. Na, persze nem a tanulásra gondolok, az maradhatott volna bárhol 😉, de az egész életérzés az bejön neki. Valahogy most nem is olyan megrázó talán, mint eddig, ebben nagy szerepe van annak, hogy nem kell négyig maradnia, és ebédelnie sem. Ez utóbbi már tavaly is így volt, és nekem is nagy könnyebbség, hogy nem kell egész napra kitalálni milyen kaját pakoljak, igaz ebéd az kell, de azt már ő is kibírja, hogy amire hazaér ebédelhet is, és persze tízórait is csomagolok. Hát, a sokszori főzés, az nem egyszerű néha, de így van ez már nagyon régóta nálunk. 

Tomának heti kétszer 5, háromszor 6 órája van. nagyjából erre is készültünk. Pénteken 5 órája lesz mindig, a másik napot még nem tudjuk, vagy hétfő vagy kedd, ma fog kiderülni, ugyanis Judit néni - Máté volt ofője - tanítja nekik az informatikát, a matek mellett és ma fogja szétszedni a csoportot, attól függ melyikbe kerül. A pénteknek nagyon örültünk, de aztán rájöttem, hogy sokat nem fog jelenteni, mert péntekenként edzés is van... Most ismerkednek a tanárokkal, még minden új és izgi, szóval ezek a napok elég jól teltek, gondolom egészen odáig, amíg az igazi leckék és tanulnivalók meg nem érkeznek 😉...

Több részletben kötöttem be a füzeteket, könyveket, címkéztem, írtam, vágtam főleg éjszaka, Toma a füzeteknél segített (nem éjjel 😉), de azért hamar elpárolgott 😉. Máshol is olvastam, de a könyvek tényleg hagynak maguk mögött kívánnivalókat és akkor nagyon finom voltam és nőies! Az megdöbbentett, hogy a töri könyvben nincs őskor, mint korszak nem létezik, igazából nem tanulnak semmit róla a mostani gyerekek... Ez úgy érdekes, legközelebb az újkor vagy a középkor marad ki, vagy amire nem szeretnénk emlékezni 😉. De ez csak egy példa, lehetne több is sajnos... 

Már írtam, hogy sűrűek lesznek a hétköznapok és valahogy szeptember 1-gyel talán minden megváltozott nálunk, az én munkámat kivéve.Tomának négyszer lesz fociedzése a suli mellett és általában kéthetente szombaton bajnokija. Ez azért jó nagy leterheltség, meglátjuk, hogy bírja majd a tanulás mellett, mert most az is nehezebb és több lesz. Még szeretne futóedzésre is járni, de ez azért nem hiszem, hogy beleférne, heti egyszer gondolta, szombatonként pedig a Hármashatárhegyre mennének futni, oda akkor menne, ha nincs meccs, de ezt próbáljuk mi is itthon jegelni... Egyébként őt a fociedzések és főleg a hétvégi meccsek éltetik, azt mondja, hogy az legalább jó lesz, a foci a mindene, úgyhogy bárhogy is lesz, valahogy meg kell majd oldani - bár már most sajnálkozom az elúszó hétvégéken, mert azért egy napot kell hagyni itthonra is, ami kizárásos alapon csak a vasárnap lehet, ha a hétvége is zsúfolva van, az ennyire már nem jó. Mondjuk főleg kéthetente lesz ilyen a meccsek miatt, de a munka az nem mindig úgy jön ki és ha szabad is lesz a teljes hétvége, remélem nem leszünk kipurcanva. Ennek értelmében nem tudom mennyire leszünk mobilisak a mindennapokban, sajnos. de ez legyen a legnagyobb baj... Beindult a verkli is, ma SZMK értekezlet, szerdán ötödikes, jövő héten focis szülői, már alig várom (NEM! 😉).

A Családfő holnaptól keddenként és csütörtökönként itthonról dolgozik. Már most spórolnak náluk, aki itthonról is tud dolgozni, az ezeken a napokon home office-ban marad, egyébként nagyjából mindenki tud, nyilván az edzők nem. Ehhez igazodom én is, én meg ezekre a napokra próbálom beosztatni magamat, így könnyebb lesz edzésre vinni Tomát és nem nagyon lesz olyan, amikor egyedül van itthon vagy üres lakásra jön haza. Tudok játszani a hajnalokkal is, ha dolgozom de a Családfő sincs itthon, akkor is délre már itthon vagyok és szerencsére Mátéra is lehet számítani, kivéve péntekenként.

A másik, aki megint nagy változásokon megy át, ő Máté! Végül elkezdte a sulit, levelezőn csinálja végig! Ezt kábé egyik napról a másikra döntötte el nyár derekán valamikor, jól  meglepve minket! Azt tudni kell róla, hogy mindenképpen másoddiplomás képzésre megy majd, ugyanis a Testnevelési Egyetemen van csak sportkommentátori szakirány, természetesen csakis másoddiplomában. Máté ezt szeretné csinálni már nagyjából ötödikes kora óta, szóval minden, ami addig vezet, csak egyfajta átmenet, amíg el nem ér a végső célhoz 😉... A Családfő felvette a cégébe, elkezdik, de főleg Máté a régóta tervezett webáruház feltöltését, úgyhogy ez egy kis fizuval munka neki. De ami az igazán jó, múlt héten egyik napról a másikra lett egy egész jól fizető másik állása is! 

A Családfő egyik legjobb barátjának az ismerőse keresett szintén webshop feltöltőt, Máté lett a kiválasztott 😉. Azóta dolgozik is, elkezdte a munkát, kisebb-nagyobb adagokban kapja és időre fel kell töltenie. Múlt héten jöttem hazafelé a anagybevásárlásból és telefonáltam neki, hogy ugyan jöjjön már segíteni bepakolni, de elállt a szavam, amikor felvette és azzal nyitott, hogy mondjam gyorsan, mert dolgozik, időre fel kell töltenie valamit 😉. Hát, ezt még szokni kell az biztos! Rendes volt, amire hazaértem befejezte és bepakolt helyettem, szóval vannak ennek jó oldalai is 😉! Ami viszont ebben tényleg hasznos, hogy most vállalhat gyakornoki munkát sportcsatornánál. Az ismerősök megvannak hozzá, most már az sem baj, hogy nem fizetnek semmit, a munkája finanszíroz mindent. 

A sulit is elkezdte már, pénteken és szombaton, reggeltől ötig vannak, még minden új és ismeretlen neki, de szerinte így jó lesz ez! A 13. kerületben van az iskola, ami nincs a közelben, úgyhogy egy új életforma is ez, amiből megint, már sokadjára ebben az évben, a szombatok érintve lesznek. Most először csak szombaton ment, volt évnyitó és minden, megvoltak az első órák is. Az biztos, hogy fárasztó minden, hétközben - önszorgalomból - reggel a kondiban kezd, aztán napközben itthon dolgozik, esténként majdnem minden nap fut és pénteken, szombaton suliban lesz. Egyébként a szombatok nagyon kiesnek nálunk, én többször dolgozom, Tomának kéthetente meccse lesz, Máté pedig tanulni fog és még a Családfőnek is be szokott csúszni néha hétvégi meló. Szóval a vasárnap lesz biztosan a hétvége, amitől azért nem vagyok nagyon boldog...

A nyár pedig fogalmam sincs hová lett... Egyik nap itt volt, másnap meg már bottal ütöttük a nyomát... Hihetetlen volt a csütörtöki esőben bemasírozni a suliba az évnyitóra, amikor kedden még strandoltunk a jó időben! Azóta is már az őszt érzem, a csendességével, langyosító melegével és bizony este már hűvös van... Egyébként nagyon szeretem az őszt, főleg a csodaszép színeit, de amióta iskolás gyerekem lett, ami azért már 12 éve így van, nem vagyok lelkes az ősszel kapcsolatban a suli miatt... Hiányzik a nyár, már most is, még kicsit benne ragadtunk úgy érzem... Most már visszaszámolunk az őszi szünetig - múlt héten még csak nemzeti gyásznapot tartottunk csütörtökön és néha világvége hangulatban voltunk, bár erre is jó volt az edzés - tudjuk mikor kezdődik pontosan (én arra még szabit is kiveszek), és akkor már gyorsan a téli szünetet is feltérképeztük. Majd csak elérünk a következő nyárba egyszer 😉...