A múlt hét már nagyjából úgy telt, ahogy fognak általában a hetek, hónapok így iskolaidőben. Mindenki tette a dolgát, a Családfő a legegyszerűbb, megy dolgozni minden nap - ennyit az itthoni munkáról, mert az úgy tűnik elfelejtődött 😉. Máté reggel 6-kor (!) a kondiban kezd, hazajön és nekiáll csinálni az online munkát, aztán vagy futni megy vagy focizni este, pénteken, de inkább szombaton az egyetemen van. Toma suliban hétköznap, kettő körül hazaér, ebéd, leckeírás, tanulás, majd edzés 5-től, kivéve mint ma, a hétfő, mert most állítólag ez lesz a szünnap, de volt ez már kedd is, szóval nem tudom, hogy így is marad-e, de a lényeg, hogy 4 nap edzés. Én pedig, jól megfogalmazta a Családfő valamelyik nap, amikor kivoltam, hogy direkt úgy kértem a beosztásomat, hogy múlt héten vasárnap dolgozzam, mert Tomának szombaton bajnokija volt. Erre nem átrakták vasárnapra? Mármint a bajnokit, nagyon nem örültem, de visszatérve a Családfő szerint ezt az összevissza beosztást nemigen lehet követni, normáliséknál ez kiszámíthatóbban zajlik 😉... Ezen egyébként elmerengtem, hogy tényleg ami nekem már alap, az máshol megrökönyödést okoz és olyan reakciók övezik, hogy: mindig tudod mikor kell menned?, olyan korááán?, hétvégééén?, éjjel?, kiigazodsz ebben az összevisszaságban?... Pedig van ám benne rendszer, bár rajtam kívül itthon sem sokan találják 😉...
Máténak gyakorlata volt szombaton, rádiós és tévés, persze az egyetemen. Még én is kíváncsi voltam és azért picit izgultam miatta, hogy jó élménnyel záruljon mindez. Nagyon tetszett neki minden, a tévénél volt kamera mögött - mint mindenki - azán volt riportalany és riporter, a diáktársakkal váltották egymást a különböző szerepekben. Megdicsérték, valamit hibázott, de korrigálta magát. Aztán jött a rádiózás, az is nagyon bejött neki, sőt, talán jobban, mint a tévé, mert ott nehezebb volt szerinte, hogy több mindenre kellett figyelni, de hát ez gondolom csak a kezdet. Ott is jól szerepelt, ráadásul házinak azt kapták, hogy írjanak egy hírt valahonnan 😉 - amikor meghallottam jót nevettem (pont egy hírt...), talán ezt valahogy megugorja 😉. Felkészítettem előre, hogy ne rohanjon ki, ha visszahallja a saját hangját, mert ez mindenkinek sokkszerű, valahogy mást hallunk belsőleg, mint ami a valóság, szóval meg kell szokni, aztán meg alakul ez, el lehet jutni oda is, hogy mi alakítsuk valamennyire... Tényleg letaglózta, amikor visszahallotta saját magát, de hát ilyen ez a popszakma.... Mindenesetre örült, hogy nem szóltak rá - ellentétben folyamatosan velem - hogy artikuláljon, de mondtam neki, hogy ami késik, az nem múlik, beszédtanárral még nem találkozott 😉...
Csütörtökön napközben dolgoztam, akkor a fiúk egymásra maradtak itthon, Toma szépen hazabattyogott, Máté ebédet melegített neki, megcsinálta(ák) a leckét, délután a Családfő elvitte az illetékest az edzésre, szóval nélkülem sem állt meg az élet, de azért azt mondták, hogy nem baj, hogy ilyen általában csak hetente egyszer van 😉... Ezen a héten az esték sűrűek voltak, itthon vannak Beniék Angliából, szóval volt itt minden, egyszer Beni aludt nálunk akkor napközben is egy kicsit buli volt, aztán csütörtökön este mentek szórakozni, akkor úgy volt, hogy előtte grilleznek, de esett az eső, így az elmaradt. Én viszont a munka előtte megcsináltam a salátákat, vettem előtte húst is, szóval nem lehetett annyiban hagyni, muszáj volt bepótolni. Aznap este nálunk gyülekezett Beni, Szami és Máté, jól kibeszéltük magunkat, mielőtt elindultak szórakozni, bár annyira ez nem volt ütős utólag, ahogy mondták így csütörtök este... Másnap Beniék valami nagycsaládi programra mentek, így Máté áthívta Martin barátját grillezni - aki itt is aludt - utána megnéztük és örültünk, meg izgultunk a németek elleni meccsen. Azért hétvégére már kicsit fárasztó lett az átjáróház, persze senkinek sem a személye, hanem inkább az állandó figyelem miatt. Mondtam is Máténak, hogy ezt hétvégére próbálja azért időzíteni - bár Beniék esetében ez nyilván öröm, hogy bármikor is itt vannak - ezzel szemben Toma pont az ellenkezőjét mondogatta, ő kifejezetten örült, hogy szinte minden nap bulinap volt 😉...
Toma még mindig nagyon jól érzi magát a suliban, igaz már egyre többet kell tanulni, de még így is bejön neki a dolog! Az edzések is nagyon fontosak neki, új edzőjük van, a régi nem volt a legjobb és akkor finom voltam és nőies. Most tényleg edzenek, alapoznak, futnak (ilyen még egyik edzőnél sem volt, bármilyen hihetetlen), taktikáznak, múlt héten az egyik edzés rá is ment erre. Most azt hiszem tényleg jó edzőt találtak, a hétvégi meccsen is döntetlent játszottal (eddig általában kikaptak), de az elején 3-1-re vezettek. A bajnoki meccs nagyon tetszik Tomának, készül rá, várja, kicsit élteti is hét közben, szóval ez nálunk úgy tűnik kihagyhatatlan program lesz, csak valami katasztrófahelyzetnél lehet lemaradni róla. Az edzést, de főleg a meccset aztán ki nem hagyná az illetékes, már fel sem merném vetni, hogy edzés vagy azt már meg főleg nem, hogy bajnoki helyett valami szórakozásra adjuk a fejünket 😉. Pedig 8-ra kellett menni vasárnap egy messzebb lévő pályára, de egyesek azt mondogatták utána, hogy már most a 2 hét múlva esedékes következő bajnoki meccset várják...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése