Valahogy nagyon hamar belesimultunk az iskolás életbe, egy hete még szinte a szünetben voltunk... Azért a lelkünkben, elkülönítettünk egy darabot a nyárnak, ami még ott lesz egy darabig és ott egy picit még nosztalgiázhatunk... Tomának még mindig bejön a felsős-lét, tetszik neki 😉! Robognak a napok, hétfőn SZMK értekezlet volt, most szerencsére nagy dolgok, történések nem voltak, szemben a tavaszival, akkor azt sem tudtam hová kapjam a fejem a sok program miatt. Előtte Tomát edzésre vittem, a Családfő ment érte. Akkor még azt mondtam, hogy ó, csak ez a hét lesz ilyen a szülőik miatt, de aztán rájöttem, hogy a jövő hét sokkal rosszabb lesz, ugyanis akkor két nap is lesz a szerda és a csütörtök, amikor egyiken napközben, a másikon este dolgozom, ami azt jelenti, hogy még a környékén sem vagyok itthon annak, amikor az edzésre kell indulni. A Családfő is dolgozik akkor, nem ér haza, ráadásul az online munka sem nagyon komoly náluk, eddig még egyszer sem maradt itthon 😉, na ez nem volt a számításaink között...
A kedd az egy kis szünet volt, délután nem kellett sehová sem menni, csak hajnaloztam, meg mindenki a dolgán volt. Tegnap ötödikes szülői, Szilvi néni az alsós egy tanító nénink most az ofő átmenetileg 1 évig, amíg a tesitanár Marcsi néni át nem veszi a bandát. Egyelőre minden okés, remélem ez egész évre kitart. A legjobb, hogy 10 napot igazolhatunk most már szülőként a skacoknak, ami nekünk nagy öröm! Aztán tegnap váratlanul estefelé megtudtam, hogy ma megint hajnalban megyek, úgyhogy borultak kicsit a tervek, de még jobb is így talán. A nap híre tegnap az volt, hogy kimentem este a skacokkal (Mátéval és Tomával) futni... Két kilométert kocogtam, talán ez a jó kifejezés arra, amit csináltam, de majdnem kipurcantam 😉... Nagyon elszoktam ettől, remélem egyszer visszaállok, most azon leszek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése