Na, hát ez is már jó rég, még szeptember legelső hétvégéjén, a 2 napos sulikezdés után volt. Ebben a horgászatban a lejutás volt a legkalandosabb, ugyanis az M5-ös pályán egyszer csak felforrt a Családfő hűtővize, félre kellett állnunk. Persze véletlenül sem állt meg senki, nem is vártuk, ezt csak azért írom, mert később azért ez elgondolkoztatott... A szakink töltött rá valamit, amikor úgy látta, hogy tölthető, akkor úgy látszott, hogy kilyukadt az összekötő cső. Úgy voltunk vele, hogy vagy elindulunk vele vagy az én ötletem az volt, hogy hívjunk autómentőt, én biztos azt csináltam volna, na de nem pecásék, ha egyszer már elindultak nagy halakat fogni 😉. Toma volt egyébként velünk, mert Máté már nem emlékszem, hogy buli után és talán az első egyetemes napja után volt, így ő nem jött. Szóval elindultunk és lementünk az első alkalommal a pályáról, valameddig eljutottunk egy kis mellékúton, de hamar lehetett látni, hogy meg kell állnunk. Na, itt jött az igazi meglepetés: szinte egyből megállt egy kedves autós, az idős anyukája volt a kocsiban, visszavitte a Családfőt, mert útközben láttunk egy helyet, ahol vizet lehetett venni. Mi addig piknikhangulatban éreztük magunkat Tomával, tényleg igazán különlegesen szép volt ott a csendes út mellett lerobbanni:
Amikor visszaértek a Családfőék, még egy PT Cruiser autós (ilyen a Családfő kocsija) is megállt, mert ez a társaság ilyen összetartó fajta egyébként, ilyen találkozóra szoktunk menni májusban, FB csoportjuk van és minden. Megállt, de mivel megbeszélték, hogy már jó kezekben vagyunk továbbment, arra járt egy rendőrkocsi is, aki szintén meg akart állni, de látta, hogy már van segítség, így ő is továbbment.. Ezt csak azért írom, mert hihetetlen, hogy egy autópályán mindenki letojja, hogy mi van, egy kisebb úton, pedig ennyi segítség jön. Az autós aki megállt, extra kedves volt, még megnézték együtt a motorteret, kiderült, ,mert már nem gőzölgött így lehetett látni, hogy nem lyukadt ki, csak szétcsúszott az összekötő cső, amit a Családfő meghúzott és olyan jól sikerült, hogy azóta sem eresztette el 😉.. Na, de ezt akkor még nem tudtuk, így kicsit félve, de továbbmentünk, és bátraké a szerencse, le is értünk a horgásztóra!
Szerintem nem bánta meg senki, hogy nem mentünk haza. A tó nagyon szép, a fiúk rengeteg, de tényleg rengeteg halat fogtak! Toma volt a legsikeresebb, nagy, 10 kiló fölötti halat is fogott és már nem is tudtuk számolni a végén, hogy mennyi mást is, főleg keszegek voltak többségben, de akadt köztük ponty is. A Családfő is jól befogott mindenből és fogott tokot is, ami elég ritka, szóval nagy sikerélmény volt ez mindenkinek! Én jót olvastam, este lett egyébként, amire elindultunk, még gondoltuk is, hogy nem elég, hogy nem jó a kocsi, még ránk is sötétedik közben... De szerencsére tök simán hazaértünk, bár nem mentünk vissza az autópályára, inkább a mellékutat választottuk az előző tapasztalatok alapján 😉...
A szomszéd horgász segített tartani Tomának, amíg fotóztam, a Családfőnek épp kapása volt...
Szép helyek Szászpán...
A hőn áhított tok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése