...Toma elé igyekezve tegnap a vénasszonyok nyara napsütésben 😉. Egyesek már teljes természetességgel gyalogolnak haza iskola után, valahogy mindez olyan simán beépült a napokba első perctől kezdve, mintha mindig is így lett volna. Tavaly persze többször is egyedül jött haza Toma a suliból, de ez is a 4 óráig bent maradás miatt egyáltalán nem volt rendszeres, mert edzésre kellett sietni, korán is sötétedik télen, de leginkább, ha semmi sem volt, akkor is abban az időpontban már inkább haza akart jutni mindenki minél hamarabb.
Szóval tegnap elé mentem itt a Duna-parton önszorgalomból, mert már olyan rég volt ilyen - júniusban suliidőben - és mondtam is neki, hogy azért néha előferdül majd hasonló, mert egyszerűen jól esik. Hajnalos voltam, így fél 12 körül értem haza, egy gyors ebédkészítés után fél kettőkor indultam Toma elé. Félúton találkoztunk, és nem siettünk hazafelé, kiélveztük amit csak lehetett a parton, a kedvenc helyeinknél és szerintem mindketten egy picit feltöltődtünk. Különben is minden nyáron, de ezen a mostanin különösen háttérbe szorult szeretett kis környékünk, a sok jövésmenés, a munka és persze a tikkasztó kánikulák miatt, amikor nem éppen bringáztunk vagy bóklásztunk kint 😉... Pedig mindig rá kell jöjjek, hogy egy kis gyönyörű "sziget" az egész a mindennapok forgatagában a szépségével, szabadságával, tényleg felüdülés már csak az is, ha hazasétálunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése