Téli kiserdő

 Ez a jó kis kiserdős "túra", még a hónap első felében történt. Akkor, amikor Toma az oltás miatt itthon maradt és ráhúzott még egy napot, vagyis 2 napig nem ment suliba. Nagyon jól esett az a pár nap, pedig akkor még csak épphogy elindult az év, 1 hét telt el az iskolából, de éppenséggel úgy érzem már most újra jó lenne egy hosszabb szünet... Mindvégig gyönyörű napos időnk volt, késő délelőtt, már majdnem dél volt, amire kisétáltunk az erdőhöz. Mi imádjuk ezt a nyugalmat, ami néha úgy érzem csak itt van - pedig biztosan nem 😉 - csönd volt, nyugalom és melengető téli napsütés. Mindig rengeteg sok mindent megbeszélünk menet közben, egy kicsit saját idő is a kintlét. Aztán a befagyott Dunánál persze Toma hosszasan jegezett, feltört és kézbe vett jégdarabokat, dobált és mindenféléket próbálgatott, amit csak télen és jeges időben lehet 😉... Semmi különös nem történt, mégis ebben mindig ez a különös, hogy ez a legjobb az egészben...

Januári Kis-Duna

 

Suli után...

 Ha hajnalos-reggeles vagyok, akkor dél körül érek haza és négyre már én megyek Tomáért, ezért is szeretem ezt a munkaszakaszt, azon túl, hogy azért a nap nagy része megmarad szerencsére..., Azt hiszem kedden volt ez most a héten, egész szép napsütés volt még mindig, amikor hazaértünk és persze lehorgonyoztunk a Duna parton, bár jó kis fagyos volt minden. Azért ennek ellenére Toma elkezdte dobálni, majd bottal és mindenfélével feszegetni a dunai jeget, talán a jégtörő címet is adhattam volna a posztnak 😉. Levezetésnek is szuper volt suli után, szinte sötétedésig kint voltunk, így is csak az szabott határt a nagy jegelésnek, hogy hazafelé jövet beért minket a parton Máté, aki akkor már becsatlakozott hozzánk és mivel ő már nem akart jegezni, hazaindultunk 😉...

Mindig van valami...

 Ahhoz képest, hogy milyen kis nyugisan telt a hétfő napközben, pont annyira volt csúcsjáraton az este. Történt ugyanis, hogy egy egyszerű wc lehúzásnál nem záródott vagy állt el a víz szörnyű sípoló hangok kíséretében. Még jó, hogy a Családfő itthon volt éppen, sőt nála esett meg a dolog, de sok mindent nem tudtunk sajnos kezdeni a helyzettel. Ugyanis a tartály csapja tönkrement, de az összes többi tartozék is több sebből vérzik, úgyhogy elzárták a fiúk a pincében a vizet és hívtuk a vízszerelőnket. Akit egyébként nagyon bírok, mert elképesztően kedve, segítőkész és vicces. Elég csak annyi, hogy itt lakik a környéken és akárhányszor meglát kocsiban bármelyikünket, integet. De mivel többször mondta, hogy mindezt senki nem viszonozza közülünk - mert soha egyetlenegyszer sem vettük észre 😀 - most már villog és néha dudál is. Mindezt elképesztő kedvesen és mókával, szóval nagyon jó fej, ráadásul múltkor emlékszem már kicsit felhúztam magam, hogy ki és miért dudál rám, amikor semmi rosszat nem tettem 😉, amikor megláttam, hogy jéééé, hát ez a kedves vízszerelőnk...

Na, kicsit elkalandoztam, szóval ő jött, megcsinálta, már benne jártunk az estében 8 után, de látható, hogy ez csak ideiglenes megoldás, le kell bontani az egészet. A lényeget nem mondtam, ez ugyanis beépített tartályú, szóval csempebontás - már az egyiket ki is szedte a Családfő, hogy hozzáférjenek - és persze mindennel együtt még nem is olcsó mulatság. Most már tutira van programunk hétvégére, bár azért cserelehetőséget még kérhetek tán... Másnap hajnalban mentem, hát mit mondjak, 4 körül nem igazán esett jól a kevés alvás után a -12 (!) fokba egyáltalán kidugni az orromat, de azért csak elindultam. Aztán tegnap fennforgások voltak Mátéval, a lényeg annyi, hogy 5. érettségi tantárgynak lehet a tesire vált, ami hát jó is meg nem tudom jó-e, de legalább, ha a sport kommunikáció célját veszem alapul, akkor egészen betalálós. Nem tudom, folyamatosan jár az agyam most már, hogy mivel lehetne valahogy segíteni még a tanulását, kb. 3 hónap van az érettségiig, nincs sok idő. Toma valahogy mostanában nincs topon a suliban, nem a tanulásra gondolok, mert az most talán helyreállt, de valahogy nem érzi olyan jó magát - vagy talán jól magát? olyan nélkül - és nem is igazán értem az okát, keresem, sokat beszélünk, de olyan, mintha más hullámhosszon lenne és érettebb lenne, mint a többiek, ami persze nem biztos, hogy hasznos, szóval folyamatosan résen vagyok ez ügyben, most már hetek óta...

Na, befejezem, talán legközelebb több jóval jövök, addig is megyek dolgozni 😉...

Sodródva

 Nemrég sikerült egy picit lelassulni, bár azt hiszem ezt még tanulni kell... Csütörtökön és pénteken szabadnapos voltam és előre elterveztem, hogy csütörtökön egész nap nem csinálok semmit, vagyis délután 4-ig, amikor Tomáért megyek a suliba. Na, ez azért nem teljesen jött össze, mert azért csak porszívóztam, elpakoltam, konyhában suvickoltam picit, de végül azért csak olvastam is, nemcsak a könyvemet, hanem cikkeket is, mert azért kell ilyen is, egy kis feltöltődés, egyébként az idejét sem tudom mikor volt ilyenben részem utoljára. Nagyon jól esett, ráadásul valahogy plusz ötleteket is kaptam a cikkekhez is, meg úgy egyébként is feltöltött. Elterveztem, hogy csinálok még ilyet, de ezt persze be is kéne tartanom 😉... 

Egyébként azért voltam ilyen nagyvonalú magammal, mert gondoltam pénteken bepótolok mindent vagy legalábbis nagy lemaradásom nem lesz. Hááát, ez nem jött össze, ugyanis Máté este azzal jött, hogy másnap csak az első 3 órája lesz megtartva - mert a tanárok között is sok a fertőzött - úgyhogy mi lenne, ha levásárolnánk együtt a karácsonyra kapott New Yorker utalványát?  Hát nem mondom, hogy nem torlódtak a fejemben a rengeteg bepótolni való házimunkák, de persze egy ilyen ajánlatnak nem tudtam volna ellenállni.... Már csak azért sem, mert Mátéval nagyon ritkán van az, hogy mondjuk ketten megyünk valahová vagy vagyunk itthon, szóval ez kicsit saját időnek is jó volt. És tényleg, ráadásul 11 körül, amikor az Allee-ba értünk nem is volt tömeg, kevesen voltak, kivéve a kávézókat és étkezdéket, de oda úgysem mentünk. Viszont levásároltuk és szuperül az utalványokat, sokat válogatva, hazafelé bementünk egy másik üzletbe is, Máté ott is talált magának egy jó farmert. Közben beszélni is volt idő, hazafelé a Mekiben autós részén vettünk ebédet és tényleg hazaértünk. 

Szombaton reggel dolgoztam egészen fél 2-ig, akkor annyira csak a munka van, hogy nincs is idő másra. Hazafelé, amikor leváltott aki utánam jött mondott kevésbé rózsás híreket, mondjuk nem velem vagy velünk kapcsolatosakat, de nem tetszettek, úgyhogy kicsit ez olyan rossz érzéssel töltött el. Egyébként a hétvége nem volt valahogy fergeteges, eléggé fáradt is voltam szombaton, aztán másnap későn is keltünk, főztem is egy rakat rántott husit, meg mostam, tanultunk Tomával, de azért játszottunk is és elszaladt a nap. Ami nincs is jól, valahogy az az érzésem utólag, hogy sodródtam a napokkal és a mindenféle teendőkkel. Sokkal jobban szeretem, ha van valami jó kis program a hétvégére, de mostanában ez a hétvégi munkákkal nem egyszerű, elvisz sok időt és sokszor vasárnap jönnek a kötelező körök a tanulással és a többivel. Remélem a következő hétvégén ügyesebb leszek 😉...

Zizi napok

 Zakatolnak a napok, szinte elszaladt a január, hihetetlen, hogy már lassan egy hónapja volt a karácsony. Egyébként olyan, mintha több hónap telt volna el, annyira benne vagyunk szerintem a hétköznapokban. Megvolt hétfőn az egy napos online suli, azóta pedig már rengeteg dolgozat is megíródott Tománál és Máténál is, bár Tománál több, ugyanis Máténál már egész hónapban dogaírások voltak, Tomáéknál viszont sok maradt az utolsó pillanatokra, sajnos mindig ez van... 

Az online suli sem volt olyan egyszerű, először nem tudtunk belépni a teams-be. Vasárnap még dolgoztam is, itthon próbáltam valamit estefelé összehozni, de nem sikerült. Átmenetileg le is tiltott a rendszer, aztán a Családfő már este 8 után írt a rendszergazdának, hogy ez van, másnap online suli, szánjon meg minket 😉... Nem gondoltam volna, hogy bármi is lesz belőle, de lett, még éjjel küldött egy új jelszót, így Toma reggel 9-kor - legnagyobb örömére 😉 - matekkal kezdte a napot. A Családfővel volt itthon, én megint dolgoztam és mivel múlt héten az oltás miatt elintéztem magamnak nagy nehezen egy nap szabit, ezért most inkább meg sem próbáltam. 

Másnap már ment is suliba az osztály, én meg hajnalos voltam. Három dolgozatot írt csak Toma, egy matekot, egy köri TZ-ét és egy szövegértést. Ebből csak a köriről tudtunk, szóval szupi jó volt. A köri nagyon jól sikerült ötös lett, a matek négyes a szövegértés teljes döbbenetre kettes! Szerintem mutatta a leépülési fokokat is, először körit, aztán matekot végül szövegértést írtak. Persze figyelmetlenségek tömege volt benne, megnéztem utána, az első feladat még csak hagyján, a másodikban jelezni kellett, hogy olvasta-e a szövegben vagy nem X-el és plusz jellel, de Toma igaz, hamis állításokat csinált belőle, volt vagy 8 felsorolás legalább. Az utolsó feladatnál volt két állítás, amiket el kellett dönteni, hogy kire vonatkozik, pont felcserélődött a két érintett, mint utóbb kiderítettem, mert megkérdeztem, hogy kire vonatkozik, ez is puszta figyelmetlenség volt... Hát nem mondom, hogy jó volt ez félévzárás előtt, ráadásul Tomát úgy sajnáltam, nagyon a szívére vette... 

Próbáltuk elütni a dolgot, meg minden, mert egyébként tényleg tök mindegy legalábbis szerintem a félévi bizi, meg néha úgy érzem az év végi is, túlzottan nagy terhet jelenthet a gyerekeknek. Pedig aztán mi tényleg nem csinálunk ebből presztízs kérdést, de nyilván alsóban a jó bizi a gyerekek között is egy státuszszimbólum, meg úgy érzem a dolgozati jegyek is... Na mindegy, talán túl van rajta, a következő félévben feltett szándékom, hogy többet tanulunk (főleg a nullához képest), legfőképp azért, mert mint már írtam Tománál a kis befektetés nagy hasznot hoz, és legfőképp nem akarom, hogy bántsa, hogy neki nem csak ötösei vannak, mert ismerem, sőt, még egy kis önbizalomhiány is nagyon gyorsan beüthet nála, ezt már többször megtapasztaltam. Ráadásul azért a negyedik már tényleg komolyabb, mint az előzőek, jövőre felsős lesz, nem mindegy tényleg. 

Aznap délután online, a teams-en megtartott szmk szülői is volt. Egyébként nem is volt rossz, pedig semmi kedvem nem volt hozzá, de így nyilván a legkényelmesebb. Viszont az a hátránya, hogy most a nagy sikerre való tekintettel, még tavasszal is lesz egy így 😅, eddig csak kétszer volt évente, év elején és félévkor. Aznapi nagy siker volt, hogy Toma jóvoltából melegen tartó ételhordót is rendeltünk. Mondta, hogy az egyik kislány úgy eszik, mint ő és még sokan mások, legalább tízen, vagyis nem ebédelnek - mert csapnivaló a menza, soha nem ette meg Toma szinte, főleg tavaly óta, amióta céget váltottak és mindig korgó gyomorral jött haza a delikvens - így egész napos hideg kaját pakolok hajnalonta-reggelente. Viszont ez a kislány napok óta finom meleg ebédet eszik, úgy, hogy van egy ilyen spéci edényük, amivel meleg az étel, még délben is. Na, persze több sem kellett, írtam az anyukájának, hogy honnan van ez a csoda és tényleg olyan-e, mint amit Toma mond? Ő is ugyanezt írta, úgyhogy rendeltünk egy ilyet, nagyon bízom benne, hogy tényleg olyan jó lesz, már gondolkozom, hogy miket fogok bele pakolni, vagyis miket főzök majd, ami az ételhordóba is 😉, ami finom és praktikus.

Tegnap meg valahogy tiszta zizi napom volt, szerintem fáradt voltam már az egy hetes maratoni munka után, most nagyon jó, hogy ma és holnap szabad vagyok De tegnap mindenféle megesett: például bekapcsoltak úgy, hogy valakihez beszéltem és éppen bizonygattam, hogy szívesen segítettem 😀, aztán jöttek is a rövid hírek... Majd véletlenül kerültem adásba, amit onnan tudtam, hogy hallottam, hogy bekapcsolt a lámpa a stúdióba és mint egy jó robot, odafordultam a monitorhoz és olvasni kezdtem, ami ott volt. Utána nem győztek hálálkodni, hogy észrevettem mi újság, mert éppen hírt írtam, ők meg rossz gombot nyomtak meg... Aztán egyszer csak hírolvasás közben elkezdett villogni a mellettem lévő két monitor, amiről olvasom az meg egyszer csak kikapcsolt, fejből fejeztem be a mondatot, utána pedig hosszasan integetten a másik stúdióba, hogy vegyenek észre és kapcsoljanak ki, mert vészhelyzet van 😅...! Végül szépen összepakoltam és kiléptem mindenből, hogy akkor én most hazamegyek, amikor is rájöttem, hogy nem fél 11 van, hanem csak 10 óra, még jó, hogy nem jöttem tényleg haza, hanem visszajelentkeztem mindenbe arra a fél órára... Hát, ennél már tényleg csak jobb lehet bármelyik nap 😉...

Reggeli, jéghártyás Kis-Duna

 

Harmadik

 Igen, van egy harmadik út is az online és rendes iskola között, bár engem is ez erősen meglepett... Ez pedig az egy napos online suli! Végül is, ilyen eddig még nem volt a palettán... Ez kéremszépen úgy valósul meg, hogy a lecsökkentett iskolai karantén idő 5 nap, amibe beleszámolják azt a napot is, amit az éppen koronás eset az iskolában még bent tölt, ez jelen esetben a csütörtök. Tehát ha innen elkezdjük számolni az 5 napot, akkor a hétfő még pont beleesik, vagyis ez a nap telik online oktatással... Holnap már mennek is a skacok suliba. Értelme ennek mennyi? Azt hagyjuk, mert vagy legyenek itthon vagy menjenek akár már ma is, hagyhatnánk ezt a bohóckodást, főleg úgy, hogy pénteken vígan bent volt a suliban az egész osztály... Azt elfelejtettem mondani, hogy Tomának és még 2 társának pedig bent a suliban kellene lenni Erika néniékkel és onnan tartanák az online órákat, ugyanis, aki oltott, arra ez nem vonatkozik, sőt, mennie kell a suliba. Azt hagyjuk, hogy ezek szerint senkit sem érdekel, hogy mikor is lettek beoltva a gyerekek, mert Tománál például még egy hét, amire kialakul a védettség és talán ő áll a legjobban. Most a hivatalos álláspont szerint bent lennének, de az igazgató megkönyörült rajtuk, és tulajdonképpen fű alatt, megbeszélve velünk, az oltottak szüleivel, hogy itthonról menjen ez a mai történet, hiszen a 25 főből hárman vannak oltva, V. lett volna a negyedik... Vicc az egész!

Közben én meg jól megjártam a munkákkal, ugyanis a péntek éjjel után vasárnap hajnalban mentem dolgozni. Ráadásul valami elírás történt még decemberben, amikor készült a beosztás, mert abban benne van ez a nap, de, amit én küldtem a kollégámnak, abban se híre, se hamva. Nem is tudtam az egészről, egészen odáig, amíg péntek éjjel a falon lévő beosztást nem néztem meg, hogy másnap ki a hajnalos, mert szerettem volna szólni neki, hogy vigyázzon, az egyik műsor hosszabb és ez érinti a hírek hosszát hajnalban. A szemem sarkából vettem észre, hogy mintha az én nevem lenne vasárnap a falon, a beosztásban... Csak néztem és nem értettem, de legalább észrevettem... Huh. Ma egész nap, vagyis napközben vagyok, holnap és holnapután hajnalban. Ma a családfő lesz itthon Tomával az online sulin, közben ezen a héten félévi dogák tömegét írják, azt hiszem már most várom a hétvégét (pedig akkor még szombat reggel és délelőtt dolgozom)...

Teljes bizonytalanság...

 Egy nap alatt annyi minden változik, hogy csak na! Tegnap első napja volt ugye Tomának a suliban, akkor tért vissza az oltásos lábadozás után. Délután legjobb barátja ment oltásra, előbb elkérték az iskolából, viszont oltásra már nem értek oda. Ugyanis V rosszul érezte magát, hazamentek, láza volt és a gyorsteszt pozitív lett. Közben egy másik kisfiú már a hétvégén beteg lett, neki is pozitív a tesztje. Toma mondta is, hogy megjósoltam, mert tényleg úgy éreztem, hogy csütörtökre valami lesz a levegőben, hát így legyen ötösöm a lottón! Viszont, az egész délutánunk elment telefonálgatással, hol V-ékkel, hol Erika nénivel, ugyanis, mint tudjuk digitális suli és karantén csak PCR teszt után lehet, azonban, ha nem magánba csinálja az érintett, akkor az jó sok nap, és akkor már kicsúszik az osztály a karantén időből, ellenben a gyerekek ott lesznek egymás hegyén-hátán, ki tudja hány fertőzöttel... Az első kisfiúnál már hiába minden, ha pozitív, ha nem, majd csak ma érkezik az eredmény, vagyis miatta már biztos nem maradnak itthon a skacok. (Így már teljesen érthető a tegnapi hivatalos adat, hogy az iskolák 2%-ban van online suli, hát persze, hogy! Mivel a többség kicsúszik az időből...) Ugyanez V, nem akartak fizetős tesztet, de ha nem csináltatnak, akkor persze ugyanez lenne a helyzet. Így feküdtünk le aludni, ezen jártak a gondolataim, erre ma reggel telefonál Erika néni, hogy van egy új szabály, ha minden igaz... Már azt sem tudom követni, hogy ez honnan van, a tankertől vagy máshonnan, mert ilyet hivatalosan nem hallottam a hírekből. De a lényeg, hogy ha valaki a házi- vagy jelen esetben a gyerekorvosnál csinál gyorstesztet, ami pozitív lesz, az bekerül a rendszerbe és onnantól az igazgató intézkedhet és a tankerület elrendelheti az online sulit... Szuper, hogy már ezért küzdeni kell... Na, szóval nem tudni mi lesz: online suli vagy rendes a jövő héten... Majd kiderül. Pedig a tegnap nem is ilyennek indult, hanem sokkal jobbnak. Fontos dologra jöttem rá. Hajnalos voltam és egyébként nagyon élveztem! Mondjuk eddig is szerettem korán menni, de közben rájöttem, hogy ha egy nap van a héten hajnalozás, azt egész jól bírom! Ráadásul kikapcsol teljesen, valószínűleg azért, mert időm sincs másra gondolni a reggeles műszakban, de szerintem nem csak emiatt... Azért az jó tud lenni, ha az is kikapcsol, amit dolgozom... Ma estére megyek. Az azért nem szokott ilyen frenetikus élmény lenni 😉...

Januári szabad hétfő

 Nagyon jól esett itthon lenni hétfőn (meg utána is), valahogy már ezer és egy éve nem sikerült ez nekem mostanában - még a két ünnep között sem. Most is csak úgy jött össze, hogy szabadnapot kértem a beosztásban keddre is, mert Tomával mentünk oltásra, így ő sem ment suliba, mondanom sem kell, hogy ez derültségben megalapozta a hétvégét és a hétkezdést! Nagyon szép napunk volt, csendes, nyugis. Annyira, de annyira jó itthon lenni, csak úgy... Napközben kinyitottuk a teraszajtót, gyönyörű napsütéses időnk volt. Kintről beszűrődött a varjak károgása, a madarak csiripelése és sokszor a hattyúk szárnysuhogása. A hattyúk repülését azóta ismerem fel bármikor és bárhol, amióta itt lakunk és főleg télen szoktam hallani. Chili pedig boldog elterültségben hagyta, hogy simogassuk, dögönyözzük, na és persze a játék sem maradhatott ki!

Mintha Tomára is rátelepedett volna ez a nyugis derültség, sehova nem akart menni - egyébként azóta sem - mert szerinte a legjobb itthon lenni. Szerintem is szuper jó egyébként, de valahogy azt látom rajta, hogy a délután 4-ig tartó suli azért lefárasztja, sokszor mondja, hogy alig van itthon, kevés neki a délutáni időszak, amit itthon és velünk  tölthet... Kint voltunk egy jó nagyot sétálni, mert ez persze első helyen van az itthoni ténykedések között Tomának is. Élveztük a gyönyörű napsütést és azt, hogy volt idő mindenre kényelmesen. Megvolt az oltás is, minden rendben ment, bár tegnap levertebb volt Toma, kis hőemelkedéssel és a karja is fájdogált, úgyhogy a lábadozást még megtoldottuk a mai nappal itthon. Jó volt ez a pár nyugis, szikrázó napsütésben ragyogó szabadság... Feltöltődtünk, szerintem mindketten...

Itthon vettem észre, hogy együtt is rajta vagyunk a képen...

Chili kedvenc póza mostanában, hátat fordítva szemléli a környéket 😉...

Újévi Wekerle

 Tulajdonképpen karácsonyi lett volna, ha eljutunk decemberben Wekerletelepre, ahol egyébként az adventi ablakkiállításokat szerettük volna megnézni. Ez abból áll, hogy a környéken 24-ig minden nap felbukkan több ablak is, az adott nap számaival és ezt kell megkeresni gyerekeknek, felnőtteknek közösen. Nagyon szép és jó kis játék lehet ez és nem utolsósorban igazi karácsonyváró, adventi hangulatot hozhat. Viszont akárhogy szerettük volna, nem jutottunk el Tomával adventkor még csak a környékre sem, valami mindig közbejött. Ezért aztán gondoltam én, hogy sebaj, majd megnézzük karácsony után, hiszen csak nem tűnnek el ezek az ablakok ilyen gyorsan... Na, hát ebben nagyot tévedtem vagy mi nem találtunk egyet sem 😉... Mondjuk tényleg későn, január 2-án, vasárnap jutottunk el keresgélni -amolyan szünetzáró programként - és hát semmit sem találtunk. Majd remélem jövőre, akkor viszont december 24-ig kell ezt a sétát megejtenünk! Őszintén szólva egy kicsit lehangoló volt, hogy a karácsonyra utaló nyomot sem nagyon láttunk az utcákon, és még az a cukrászda-kávézó is, amit szeretek ott, az is zárva volt, meg nagyrészt minden, egy darab boltot találtunk nyitva. Szóval még csak újévi hangulatunk sem lett ott, de Wekerle most is szép volt persze, mint mindig 😉...

Na jó, két apró karácsonyi mozzanatot megörökítettünk, az egyik ez az erkélyen futó girland, a másik pedig a lentebb következő ablak, amire boldog karácsony volt írva, ha esetleg nem látszódna 😉...

Munkanapos szombat és egyebek...

 A tegnap eléggé munkás szombattá alakult, legalábbis a nap első felében. Néha olyan érzésem van, mint amikor gyerekkorunkban a szombat még talán kéthetente? munkanap volt 😀. Hajnalban menten megint, azt nem mondom, hogy farkasordító hidegben, de nekem annak tűnt, azt hiszem -6 fokot mutatott az autó hőmérője, amikor elindultam, fél 5-kor. Brrr... Na, ez nem a legjobb része a munkának, hétvégén, hajnalban,  ráadásul ilyen fagyos időben elindulni dolgozni, el tudok képzelni ennél jobb szombati programot is 😉. Nyilván, mint mindenben, ebben is sokat lendít majd a tavasz (bár akkor meg lehet sajnálni fogok minden szabad percet a jó időből 😀, nekem semmi sem jó...), amit már egyébként most várok. Fél kettőkor végeztem, hazafelé bementem a Lidikébe - Kati mama emlegeti mindig így - pár dolgot vásárolni, és ahogy betoltam a kocsit egyből hagymás virágok özönét láttam a virágos részen...Annyira jó volt, csak rájuk nézni is! Nagy önuralommal úgy ítéltem meg nem veszek egyet sem, ugyanis még a karácsonyfa is áll nálunk és nem is akartuk leszedni a hétvégén, elsősorban Toma miatt. Egyesek ugyanis néha úgy érzem tavaszig megtartanák a fát, mondjuk februári pedzegetést már hallottam a részéről, de hát persze addig sem fogjuk húzni 😉, úgy tervezem, hogy jövő hétvégén leszedjük és erre már trenírozom Tomát is... Erre a hétre már csak azért is gondoltam, hogy maradjon a fa - amit egyébként én is, minden évben sajnálok lebontani, először nem érint meg a dolog, most is 23-án csak a szokásos feladatot a beállítást, díszítést láttam benne, aztán kb. éjszaka már megint nagy rajongás volt bennem - szóval azért hosszabbítottunk mandátumot a fának, mert holnap ismétlő oltásra megyünk Tomával és még kedden sem megy suliba az érintett, jobb az óvatosság alapon. Így még ebben a 2 napban és persze még egészen hétvégéig kiélvezheti az utó-karácsonyt. Estefelé egyébként már nem voltam túlzottan aktív, konkrétan elaludtam Toma szobájába, miközben mutogatta az xboxon összeállított focicsapatát - amivel foglalatoskodik, de tök ügyes, mert nem viszi túlzásba, a Fifás játékban ugyanis ő állítja össze a csapatot, játékosokat ad és vesz, edzőt szerez, meccseket játszik, mint a való életben egy klub igazgató és mégsem ragadja el teljesen az idejét - hiba volt ledőlni az ágyára 😉. A Családfő otthon dolgozott, mert le kell adnia egy nagyobb munkát hétfőn, Máté pedig tanult és ma is azt fogja művelni, ugyanis rengeteg doga vár rá a hét elején. Egyébként meg gyűrűzik körülöttünk a koronás betegek száma, már megint. Nem lepődtem meg, hiszen a rádióban erről írunk, olvasunk, beszélünk állandóan, hogy mit mondanak a szakértők és most pont az történik. Viszont döbbenet megtapasztalni, nálunk bent is legalább négyen betegek, az egyikükkel hétfőn még hajnalban együtt dolgoztam - mondjuk az azért jó, hogy külön stúdióból beszélünk - sőt, még másnap is viccelődtünk valamin, mert bejött a hírszobába, két nappal később meg már lebetegedett. Mint rajta kívül még ketten vannak ugyanígy, az egyik riporter pedig csak poénból - ha van ilyen egyáltalán - csinált tesztet, ami szintén nagy meglepetésére pozitív lett, mert persze tünete, az semmi nem volt... Senkinek sincs egyébként nagy baja - mondjuk talán mondhatjuk, hogy nálunk 100%-os az átoltottság - de ha egyszerre ennyien lebetegednek, lassan nem lesz adás... Tomát meg nem mertem elvinni a Szépművészetibe, ott van ma az utolsó napja a fáraós kiállításnak, és mostanában az érintett nagyon szereti és mondja is, hogy tetszenek neki a történelmi (és a földrajzos) témák. Szóval adott lett volna, hogy ezt jól megnézzük, de eddig nagyon időnk sem volt rá, meg decemberben sem akartam nagyon zárt térben lévő programot a vírushelyzet miatt, kb. 1 hete viszont azon gondolkodtam, hogy jó, most már talán annyira nem vészes a helyzet, elmehetünk. Valahogy az új berobbanást kicsit későbbre vártam és talán mindenki, a lényeg, hogy most gondoltam elmehetnénk, holnap nincs suli sem, de most már tuti kihagyjuk, mert a Családfő is ilyeneket mesél fertőzésben a munkahelyéről, holnap meg ugye ismétlő oltás, szóval nem kockáztatunk inkább... 

Elszaladt, unalommentes napok

Mostanában nem mondhatom, hogy unatkozunk - nem mintha ez egyébként jellemző lenne ránk 😉. Még egy egyszerű csütörtök reggel is tartogat meglepetéseket, tegnap például azzal, hogy majdnem elaludtunk... 7.20-kor ébredtünk, mondjuk az előzményekhez hozzátartozik, hogy szerdán este-éjjel dolgoztam, 1 óra után értem haza. Az mentett meg, hogy még éjjel elmostam az uzsonnás dobozokat és szépen telepakoltam az előre bekészíthető dolgokkal (müzli, gofri, keksz), így reggel futtában már csak egy kis szendvicset kellett összedobni. Beértünk a suliba, még Máté is, ugyanis nem volt első 2 órája, így még az edzőteremről sem késett le 😉. Majdnem a nap közepén volt szerkesztőségi online meetingem is, előtte gyorsan hajat mostam, elpakoltam, összedobtam egy krumplifőzeléket. A megbeszélés jó 2 órás lett, elhúzódott és ezernyi újdonságot tartogatott, sok, a cikkírásokon kívüli új ötletekkel a főszerkesztő részéről. Jó érzés volt, hogy sikeres volt állítólag olvasottságban a múlt évünk nagyon is, és mindenkire, rám is számítanak, pedig az utolsó pár hónapban nem voltam olyan aktív a rádió miatt, de ez a jó érzés kölcsönös, én sem mennék máshová ez is fix. Ráadásul még egy jó és úgy tűnik alapötlettel is hozzájárultam a meetingen a tervekhez, amiről nem írhatok nyilván, mert egyrészt meg kell valósulniuk, másrészt üzleti titoknak számít azt hiszem 😉... A nap nagyja ezután már elszaladt, de délután olyan jó volt végre tényleg jól együtt tölteni az időt, Toma igényli még mindig legfőképp! Végre péntek, bár én holnap reggeltől egészen fél 2-ig dolgozom, azért nagyon örülök, mert utána nekem is hétvége, sőt úgy kértem a beosztást, hogy hétfőn és kedden itthon legyek, mert Toma sem lesz suliba, akkor megyünk a 2. ismétlő oltásra. Hihetetlen, de elszaladt az új év első hete is, mint mostanában minden...

Öreg-szinonima

 Toma: - Anya, te nem vagy öreg, te régi fiatal vagy... 😉

Félrement...

 Egyszerre több messenger-ablak is nyitva van (Családfő, Máté, turnusvezető, fodrász) munka közben bent a gépemen, de főleg azért, mert a hírek megírását szoktuk így elosztogatni egymás között, ami nem mindig zökkenőmentes... Ugyanis, amikor már várom egy ideje, hogy Máté válaszoljon él-e, hal-e, egyszer csak ezt látom a neki szánt üzenetek között:

"Megírjam gyorsan, hogy enyhébb az omikron a WHO szerint?"

Válasz Mátétól:

"Tessék...???" 😉

És közben nem értettem, miért nem válaszol a turnusvezető...

Dolgos hétköznapok

 Nagyon gyorsan elkezdődtek megint a hétköznapok, bár az az igazság, hogy nálam ez valahogy most annyira nem volt éles... Nyilván azért, mert karácsonykor és két ünnep között is dolgoztam, valahogy nem éreztem azt az éles váltást. De ez nem jelentette azt, hogy nem sajnáltam minden egyes utolsó percet a szünetből és itthon ugyanúgy volt ezzel mindenki, legfőképp Toma. Hétfőn éppen hajnalos voltam, szóval azon túl, hogy mindent előkészítettem (kikészítve a ruha, Tomának egész napos étel-ital, Máténak is a szokásos müzlis összeállítás, mindez Tománál bepakolva hajnalban a táskájába 😉), én már rég dolgoztam, amikor itthon ébredezett a banda. Persze elindultak rendben, de az elmondások alapján ez nagyon nem volt diadalmenet... Viszont délután, amikor elmentem Tomáért arról számolt be az érintett, hogy szuper jó napja volt, olyanokra is tudta a választ, amivel ezer éve nem foglalkoztunk és akkor mindig emlegetni kellett (pl. mi a létige), matekból is most jól debütált és ilyenkor mindig levonom a következtetést, hogy egy kis vasárnapi ismétlés, ami nem volt komoly, mennyire nagy csodákra képes Tománál. Ergo ez azt is jelenti, hogy nem ártana kicsit többször gyakorolni, mert úgy látszik minimális többletmunka nagy megtérülést hoz nála... Szóval most nem volt rossz a kezdés, de reggel megint csak a háta közepére nem kívánta az érintett az iskolát. Máté rutinos, tegnap széthajtotta magát, a suli mintha mellékág lenne 😉, tegnap edzeni és esti focin is volt, ahová egyébként most először a Családfő is elkísérte, szóval lehet ez közös progi lesz náluk! Részemről azt érzem, hogy egy jó nagyot pihennék, amiről álmodni sem tudok. Csütörtökön és pénteken szabadnapom van, akkor az az elvetemült gondolatom támadt, hogy nem csinálok semmi különöset csak lazítok, olvasok, ilyesmi... Hát, erre nem pont csütörtökre hívott össze a szerkesztőség évindító online meetineget? Ennyit erről 😉..

Szilveszteri ez+az: sajtos rúd és tiramisu, puzzle, belvárosi barangolás és dunai pezsgőzés

 Egyáltalán nem mondhatom, hogy szilveszterkor kicsit is lassítottunk, sőt! Délután már igencsak úgy voltam vele, hogy már csak az hiányzott volna, hogy mindez elsején történjen, mert akkor egész évben pörögnénk, mint a búgócsiga 😉! A szilveszteri beosztásom nagyon jól alakult, konkrétan csütörtök hajnaltól hétfő hajnalig nem dolgozom, nyilván egy kicsit viszonzásként a 25-ei hajnalozásért. (Bár, az az igazság sokkal szívesebben cseréltem volna a karácsonyra a szilvesztert, de hát ez nem kívánságműsor... 😉) Na, szóval mondhatjuk, hogy általában szilveszter reggelén mi sajtos rudakat sütünk Tomával, most már évek óta. Ezt mindenki imádja, eleve dupla adag készül belőle mindig és az a különlegessége, hogy már egy ideje kettéosztjuk a tésztát és az egyik felét Toma csinálja meg elejétől a végéig. Vagyis nyújtja, reszel hozzá sajtot, feltöri a tojást és lekeni vele és végül derelyevágóval rudakat vág belőle és bepakolja a őket a tepsibe! Mindezt önként és dalolva, mert imádja csinálni! Az áhított ajándékai között volt egy receptkönyv is, kifejezetten neki szóló receptekkel. Így megkapta a Kölyökséf című könyvet, amiből már több mindent kinézett, elsőként a rozmaringos keksz receptjét, amit hamarosan meg kell csinálnunk 😉. A sajtos rúd készítési folyamatáról semmi képem sincs, csak a tepsis fázisról:

Aznapra nagy ötletként lángost eszeltünk ki, a tésztája be volt gyúrva, már csak sütni kellett, amit szintén közösen követtünk el estebéd környékén. Aztán feltétlenül készült még tiramisu is, ez valahogy szilveszterkor szintén mindig készül. Most valahogy extra finom lett, de ez csak elsején derült ki, akkor kezdtük meg. Máténak ízlett a legjobban, szerinte ez most különleges nagyon jó lett, de szeretné, ha nem készítenénk gyakran, mert akkor meghízik 😉.

Máté persze nem volt itthon, estefelé elindult az egyik osztálytársnője házibulijába, tudtuk, hogy így lesz, de azért fura is volt picit, eddig valahogy mindig együtt szilvesztereztünk. Jó, tavaly már biztosan nem így lett volna, csak a karantén miatt maradt itthon Máté és ezt tudtuk jól. Most legalább a közelben buliztak, fergeteges volt a hírek szerint az egész, reggel 9 körül a közeli busszal jött haza a delikvens, ráadásul úgy, hogy fel sem ébredtünk. Reggel ezért kisebb infarktust kaptam, mert azt hittem nem írt és nincs is itthon, de benézve a szobájába szerencsére megnyugodtam, mert 7 méter mélyen horpasztott 😉...

Na, de a lényeg, hogy mi itthon voltunk egy ideig és, hogy hogy nem, előkerült az Európa puzzle, ami jó régóta itthon pihent már. Annyira, hogy időközben vettem hozzá képkeretet, mert Toma imádja a térképeket (is), és ő kapta még a puzzlet valamikor tavaly, talán a névnapjára. Tudtam, hogy mindenképpen ki kell tennünk a szobája falára, ezért már úgy készültem és beszéltük is, hogy a szünetben kirakjuk valamikor, ami pont szilveszterkor adta magát... A Családfővel és Tomával raktuk és mondhatom, hogy az elmúlt évek egyik legjobb szórakozása volt ez most... 

Jó sok idő elment az egésszel, de élveztük, ráadásul Szlovákia azt hittük elveszett. Egyébként úgy is volt, ugyanis már régóta Toma nézegeti az országokat benne, állandóan kivette, megnézegette, hol Magyarországot, hol más országot. Mondtam is neki, hogy amire odaérünk, hogy kirakjuk, el fog tűnni valami, önbeteljesítő jóslat volt 😉. Az érdekesség, hogy pár napja is pont Szlovákiát kerestük, mert Toma szerint nem volt meg, de akkor a dobozban megtaláltuk. Először el sem hittem, hogy nincs meg, azt hittem ott van a többi darab között. Aztán amikor tényleg mindent kiraktunk és csak az az egy hiányzott, lázas keresésbe kezdtünk 😀... Mindent tűvé tettünk, hiszen néhány napja még tudtuk, hogy megvolt, benéztünk az ágy alá, a sarkokba és ahova csak lehet, végül a kanapé egyik párnája alatt találta meg a Családfő 😅. El nem tudom mondani milyen öröm volt beillesztenie a helyére Tomának...

Amire minden a helyére került és a képkeretet is ráillesztettük, már igencsak benne jártunk az estében. De azért elindultunk befelé, mert a terv az volt, hogy sétálunk valahol a belvárosba, hiszen ráadásul sz idő is remek volt, egyáltalán nem volt hideg. Gondoltuk felmegyünk a várba, vagy a Vörösmarty térre, de az előbbihez már talán késő volt 9 után, a második a Családfő szerint zsúfolt lehetett. Így az ország karácsonyfáját vettük célba a Kossuth téren. Szuper volt a rakparton, aztán a környéken bóklászni, egyébként nagy meglepetésemre tele volt minden külföldiekkel, de a Kossuth téren egész élhető volt a közeg, nem voltak sokan:

Hazafelé a Fradi stadion és az összes többit (Puskás, Hidegkuti, Kézilabda csarnok) is megnéztük újra... Éjfél előtt nem sokkal értünk haza, összeszedtük, ami kell és a gyerekpezsgővel és eldobható poharakkal felszerelkezve kimentünk a Duna-partra. Chili sajnos egész nap nem mutatkozott, illetve délutántól kezdődően, amikor elkezdődött a tűzijátékos durrogtatás, de hajnalban előkerült, nagyon éhesen... Szóval kint köszöntöttük az éjfélt, a mostani napoknak az újrafelfedezése a csillagszóró volt, amiből szintén vittünk magunkkal pár adaggal, ugyanis Toma mostanában imádja égetni, rohan vele, mint valami égő kanóc 😉. Természetesen megnéztük az aktuális tűzijátékokat is a parton...

Amikor beértünk egy kis lazítás után előkerült a monopoly társas, amivel játszottunk ugyan, de valahogy nem pörgött már az agyunk, kivéve Tomát. Egy idő után már félbehagytuk, rábeszéltük Tomát is, mert naggyon álmosak voltunk. Hajnali 3 körül már talán ágyban is voltunk, de legalább szuperül telt el a nap!

2021 és BÚÉK!

 Ezzel a bejegyzéssel már tegnap akartam jönni, de elcsúsztam, mert sűrű volt a szilveszterünk jó értelemben és egyáltalán nem unatkoztunk 😉. Nem igazán szoktam összefoglalókat írni az elmúlt évről és most sem teszem - hiszen, aki olvas, az tud mindent, magamnak meg magamban szoktam értékelni 😀 - de szó nélkül sem mehetek el valahogy úgy érzem 2021 mellett. Kicsit félve írom le, de összességében nekem vagy nekünk szerintem jó év volt 2021, de ugyanakkor a legellentmondásosabb is! Azért fogalmazok picit félve, mert az első fele nagyon pusztító volt és ugyan igazán közeli ismerősökre nem volt végzetes nálunk a covid, de még így is, engem is nagyon megviselt az a tavaszi haláldömping! Emlékszem mennyire nyomasztó volt nekem az a pár hónap és az itthoni online suli is teljesen más hangulatban, nyomottabban telt, mint a 2020-as. 

Nekem viszont személy szerint sikeres volt 2021, két munka is megtalált, amit igazán szeretek! Az újságírás pályázata még ugyan 2020-ra nyúlik vissza, és ugyan az utolsó pillanatban, de én jelentkeztem rá, és hihetetlenül széles lehetőségeket nyitott meg, magam is elcsodálkoztam rajta, hogy menyire nagyon szeretem én ezt csinálni! Nyárig nagyon sok cikkben kipróbáltam magam, megismertem akkor még online a szerkesztőség tagjait, akiket nagyon megkedveltem. Nyáron valahogy nem csak nálam, másoknál is visszaesett kicsit a lendület, nyilván a szünet miatt, de sajnos azóta is sokkal kevesebbet írok oda,  mint szeretném, de ennek ősztől komoly oka is van a rádió miatt. Ha valamin, akkor ezen nagyon szeretnék idén változtatni, hogy sokkal több cikket írjak újra, remélem, most már talán a betanulás fázisa után, ez jobban fog sikerülni!

Nyáron pedig teljesen váratlanul, az előző életemből szinte, megkerestek volt kollégák a hírszerkesztői munkával. Sokat tépelődtem rajta egyébként, hogy elvállaljam-e, talán itt nem is jött le, hogy mennyit, mert akkor meg a nyári programok sodortak minket magukkal. Sokat morfondíroztam, pedig nagyon szeretem ezt az egészet, de azért sok szempontból - messze van, 3 műszak és hétvége, ünnepnap - nem könnyű munka ez. Tomának volt a legnehezebb ráállni erre az új életre, többször mondta is, de éreztem is rajta, szerintem még a tanulásra is kihatott az egész, de novemberre talán ez is valamennyire visszatért a szokott rendbe. Azt hiszem jól döntöttem, hogy elvállaltam, az biztos, hogy jól érzem magam benne, az új munkatársakat is nagyon megkedveltem, a régieket pedig egyébként is szerettem. Talán be is illeszkedtem amennyire ennyi idő alatt lehet. Sok időt elvitt a betanulás, sokkal többet, mint eredetileg gondoltam, konkrétan az októberi szabadságolások miatt, mert szegények nyáron annyira kevesen voltak, hogy nem tudtak elmenni szabira sem nagyon. 

Ez a csúszás azért kihatott az itthoni dolgokra, Tomával a mindennapokra, a cikkírásra is, és az egész itthoni életünkre valahogy,  mert igazából a november lett az, aminek októberben kellett volna történnie, vagyis, hogy minden műszakba betanulok élesben. A lényeg, hogy már túl vagyok mindezen és talán könnyedebb lesz a következő, de nem biztos. Mert most meg az egyik hírszerkesztő kollégánk megy el sajnos máshová és teljesen más műfajba dolgozni, szóval gyanítom, hogy ez rám is kihat majd, főleg a munka mennyisége szempontjából, mivel megint kevesen leszünk...

Aztán óriási változás volt Máté, aki nagykorú lett és tényleg felnőtt lett belőle valamennyire! A legfurcsább, hogy külön élete van szinte, bulizni jár, barátnője is komolyabban volt, amit ráadásul ő szakított meg, szóval komoly döntéseket is hoz, saját magától... Hihetetlenül átváltozott, új formájában nagyon sportos, ráadásul minden nap tesz is érte (táplálkozásban is, de futással, edzéssel is), hogy ez így is maradjon, sőt, jobb legyen. Ezen kívül idén érettségizik, ha minden jól megy egyetemre megy, sokat tanul, online töri előkészítőre "jár", meg online matekra és még mostanában angolozni is eljár a volt tanárnőjéhez, akihez a gimi alatt is járt és itt lakik a környéken. Átköltözött a mi volt hálónkba nyáron, amit ki is festettünk közösen, ez is óriási változás az eddigiekhez képest... Nyáron az első házibuliját is megtartotta itthon a 18. szülinapja egyik ajándékaként és nagyon jó baráti társasága van! A legszebb vele kapcsolatban a szalagavató volt november végén, akkor mindez, amiről itt írtam koncentráltan megmutatkozott abban a pár órában és a legfurcsább az volt, hogy egy nagyon jól kinéző, szuper pasit pillantottam meg benne 😉...

Tomának az elmúlt időszak belsőleg volt nehéz, érzékenyen élte meg szerintem azt, hogy én nem vagyok mindig és állandóan elérhető. Nekem is ez volt a legnehezebb, hogy az a sok minden, amit eddig én csináltam vele, most óhatatlanul megoszlik és nagyrészt a Családfő viszi azt, amit én nem tudok, na meg néha Máté (elmegy érte akár a suliba is és még tanul is vele, akárcsak a Családfő). De konkrétan nem szereti, hogy sokszor nem én megyek érte a suliba, nem velem tanul és hiányzom neki, ahogy ő is nekem nagyon sokszor! Viszont talán-talán kezdjük megtanulni kezelni ezeket az új helyzeteket és ez jó!A sport továbbra is az ő legerősebb oldala, bár ebben most még jobban támogatni kell szerintem, egyrészt a sikerélmények bősége miatt, másrészt valahogy úgy érzem, hogy látványosan ugyan nem, de magához képest ebben (is) egy kicsi megingása volt...

Ha a közös programokat nézzük, azért abban is bőséges volt a tavalyi év! A sok karantén és az online suli alatt azért főleg a kirándulások, biciklizések voltak az élen és valahogy úgy érzem az az év eleji zárás nagyon elhúzódott, nekem is sok volt már. Aztán milyen jó, hogy blogot írok, mert emlékeztem, hogy nyáron olyan sok minden volt, de, hogy pontosan mit is csináltunk, az nagyon hiányosan volt meg  😉. Hát visszanézve, rengeteget pecáztak a fiúk, új helyen Gyermelyen is, aztán ennél is többet voltunk Fradi meccsen, BL és sima is volt köztük, sokat bringáztunk is, barátos ittalvós napokból is rengeteg kijutott, és persze most is nyaraltunk a Balcsin, voltunk Szilvásváradon, ami talán a legszebb és legélménydúsabb volt a nyáron és még Rétimajorba is lejutottunk, mint általában minden évben. 

És a programok - ugyan a suli és most már a munka miatt is - korlátozottabban folytatódtak ősszel, de nem lett sokkal rosszabb, mint amire számítottam. Például voltunk végre szuper családi esküvőn Veszprémbe szeptemberben - amiről még nem is írtam, de tervezem, mert nem maradhat így - az őszi szünetben kirándultunk és még a Vulkánösvényt is bejártuk a Ság-hegyen. A november volt talán egy kicsit halványabb ilyen téren, de akkor meg itt voltak Beniék Angliából és a hónapot megkoronázta a szalagavató. A decemberről pár nappal ezelőttig nem írtam, de most már részleteztem amennyire csak tudtam 😉 és azt hiszem a lehetőségekhez képest nagyon kihasználtuk, ahogy tudtuk!

Tegnap stílusosan, még valahogy időm sem volt főleg éjfél környékén morfondírozni 2021-en, talán itt most jól el tudtam tőle búcsúzni, azt hiszem... És itt kívánok MINDENKINEK csodás új évet és azt, hogy azt hozza el 2022, amit a legjobban szeretnétek, szeretnénk 😊!