Ahhoz képest, hogy milyen kis nyugisan telt a hétfő napközben, pont annyira volt csúcsjáraton az este. Történt ugyanis, hogy egy egyszerű wc lehúzásnál nem záródott vagy állt el a víz szörnyű sípoló hangok kíséretében. Még jó, hogy a Családfő itthon volt éppen, sőt nála esett meg a dolog, de sok mindent nem tudtunk sajnos kezdeni a helyzettel. Ugyanis a tartály csapja tönkrement, de az összes többi tartozék is több sebből vérzik, úgyhogy elzárták a fiúk a pincében a vizet és hívtuk a vízszerelőnket. Akit egyébként nagyon bírok, mert elképesztően kedve, segítőkész és vicces. Elég csak annyi, hogy itt lakik a környéken és akárhányszor meglát kocsiban bármelyikünket, integet. De mivel többször mondta, hogy mindezt senki nem viszonozza közülünk - mert soha egyetlenegyszer sem vettük észre 😀 - most már villog és néha dudál is. Mindezt elképesztő kedvesen és mókával, szóval nagyon jó fej, ráadásul múltkor emlékszem már kicsit felhúztam magam, hogy ki és miért dudál rám, amikor semmi rosszat nem tettem 😉, amikor megláttam, hogy jéééé, hát ez a kedves vízszerelőnk...
Na, kicsit elkalandoztam, szóval ő jött, megcsinálta, már benne jártunk az estében 8 után, de látható, hogy ez csak ideiglenes megoldás, le kell bontani az egészet. A lényeget nem mondtam, ez ugyanis beépített tartályú, szóval csempebontás - már az egyiket ki is szedte a Családfő, hogy hozzáférjenek - és persze mindennel együtt még nem is olcsó mulatság. Most már tutira van programunk hétvégére, bár azért cserelehetőséget még kérhetek tán... Másnap hajnalban mentem, hát mit mondjak, 4 körül nem igazán esett jól a kevés alvás után a -12 (!) fokba egyáltalán kidugni az orromat, de azért csak elindultam. Aztán tegnap fennforgások voltak Mátéval, a lényeg annyi, hogy 5. érettségi tantárgynak lehet a tesire vált, ami hát jó is meg nem tudom jó-e, de legalább, ha a sport kommunikáció célját veszem alapul, akkor egészen betalálós. Nem tudom, folyamatosan jár az agyam most már, hogy mivel lehetne valahogy segíteni még a tanulását, kb. 3 hónap van az érettségiig, nincs sok idő. Toma valahogy mostanában nincs topon a suliban, nem a tanulásra gondolok, mert az most talán helyreállt, de valahogy nem érzi olyan jó magát - vagy talán jól magát? olyan nélkül - és nem is igazán értem az okát, keresem, sokat beszélünk, de olyan, mintha más hullámhosszon lenne és érettebb lenne, mint a többiek, ami persze nem biztos, hogy hasznos, szóval folyamatosan résen vagyok ez ügyben, most már hetek óta...
Na, befejezem, talán legközelebb több jóval jövök, addig is megyek dolgozni 😉...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése