2021 és BÚÉK!

 Ezzel a bejegyzéssel már tegnap akartam jönni, de elcsúsztam, mert sűrű volt a szilveszterünk jó értelemben és egyáltalán nem unatkoztunk 😉. Nem igazán szoktam összefoglalókat írni az elmúlt évről és most sem teszem - hiszen, aki olvas, az tud mindent, magamnak meg magamban szoktam értékelni 😀 - de szó nélkül sem mehetek el valahogy úgy érzem 2021 mellett. Kicsit félve írom le, de összességében nekem vagy nekünk szerintem jó év volt 2021, de ugyanakkor a legellentmondásosabb is! Azért fogalmazok picit félve, mert az első fele nagyon pusztító volt és ugyan igazán közeli ismerősökre nem volt végzetes nálunk a covid, de még így is, engem is nagyon megviselt az a tavaszi haláldömping! Emlékszem mennyire nyomasztó volt nekem az a pár hónap és az itthoni online suli is teljesen más hangulatban, nyomottabban telt, mint a 2020-as. 

Nekem viszont személy szerint sikeres volt 2021, két munka is megtalált, amit igazán szeretek! Az újságírás pályázata még ugyan 2020-ra nyúlik vissza, és ugyan az utolsó pillanatban, de én jelentkeztem rá, és hihetetlenül széles lehetőségeket nyitott meg, magam is elcsodálkoztam rajta, hogy menyire nagyon szeretem én ezt csinálni! Nyárig nagyon sok cikkben kipróbáltam magam, megismertem akkor még online a szerkesztőség tagjait, akiket nagyon megkedveltem. Nyáron valahogy nem csak nálam, másoknál is visszaesett kicsit a lendület, nyilván a szünet miatt, de sajnos azóta is sokkal kevesebbet írok oda,  mint szeretném, de ennek ősztől komoly oka is van a rádió miatt. Ha valamin, akkor ezen nagyon szeretnék idén változtatni, hogy sokkal több cikket írjak újra, remélem, most már talán a betanulás fázisa után, ez jobban fog sikerülni!

Nyáron pedig teljesen váratlanul, az előző életemből szinte, megkerestek volt kollégák a hírszerkesztői munkával. Sokat tépelődtem rajta egyébként, hogy elvállaljam-e, talán itt nem is jött le, hogy mennyit, mert akkor meg a nyári programok sodortak minket magukkal. Sokat morfondíroztam, pedig nagyon szeretem ezt az egészet, de azért sok szempontból - messze van, 3 műszak és hétvége, ünnepnap - nem könnyű munka ez. Tomának volt a legnehezebb ráállni erre az új életre, többször mondta is, de éreztem is rajta, szerintem még a tanulásra is kihatott az egész, de novemberre talán ez is valamennyire visszatért a szokott rendbe. Azt hiszem jól döntöttem, hogy elvállaltam, az biztos, hogy jól érzem magam benne, az új munkatársakat is nagyon megkedveltem, a régieket pedig egyébként is szerettem. Talán be is illeszkedtem amennyire ennyi idő alatt lehet. Sok időt elvitt a betanulás, sokkal többet, mint eredetileg gondoltam, konkrétan az októberi szabadságolások miatt, mert szegények nyáron annyira kevesen voltak, hogy nem tudtak elmenni szabira sem nagyon. 

Ez a csúszás azért kihatott az itthoni dolgokra, Tomával a mindennapokra, a cikkírásra is, és az egész itthoni életünkre valahogy,  mert igazából a november lett az, aminek októberben kellett volna történnie, vagyis, hogy minden műszakba betanulok élesben. A lényeg, hogy már túl vagyok mindezen és talán könnyedebb lesz a következő, de nem biztos. Mert most meg az egyik hírszerkesztő kollégánk megy el sajnos máshová és teljesen más műfajba dolgozni, szóval gyanítom, hogy ez rám is kihat majd, főleg a munka mennyisége szempontjából, mivel megint kevesen leszünk...

Aztán óriási változás volt Máté, aki nagykorú lett és tényleg felnőtt lett belőle valamennyire! A legfurcsább, hogy külön élete van szinte, bulizni jár, barátnője is komolyabban volt, amit ráadásul ő szakított meg, szóval komoly döntéseket is hoz, saját magától... Hihetetlenül átváltozott, új formájában nagyon sportos, ráadásul minden nap tesz is érte (táplálkozásban is, de futással, edzéssel is), hogy ez így is maradjon, sőt, jobb legyen. Ezen kívül idén érettségizik, ha minden jól megy egyetemre megy, sokat tanul, online töri előkészítőre "jár", meg online matekra és még mostanában angolozni is eljár a volt tanárnőjéhez, akihez a gimi alatt is járt és itt lakik a környéken. Átköltözött a mi volt hálónkba nyáron, amit ki is festettünk közösen, ez is óriási változás az eddigiekhez képest... Nyáron az első házibuliját is megtartotta itthon a 18. szülinapja egyik ajándékaként és nagyon jó baráti társasága van! A legszebb vele kapcsolatban a szalagavató volt november végén, akkor mindez, amiről itt írtam koncentráltan megmutatkozott abban a pár órában és a legfurcsább az volt, hogy egy nagyon jól kinéző, szuper pasit pillantottam meg benne 😉...

Tomának az elmúlt időszak belsőleg volt nehéz, érzékenyen élte meg szerintem azt, hogy én nem vagyok mindig és állandóan elérhető. Nekem is ez volt a legnehezebb, hogy az a sok minden, amit eddig én csináltam vele, most óhatatlanul megoszlik és nagyrészt a Családfő viszi azt, amit én nem tudok, na meg néha Máté (elmegy érte akár a suliba is és még tanul is vele, akárcsak a Családfő). De konkrétan nem szereti, hogy sokszor nem én megyek érte a suliba, nem velem tanul és hiányzom neki, ahogy ő is nekem nagyon sokszor! Viszont talán-talán kezdjük megtanulni kezelni ezeket az új helyzeteket és ez jó!A sport továbbra is az ő legerősebb oldala, bár ebben most még jobban támogatni kell szerintem, egyrészt a sikerélmények bősége miatt, másrészt valahogy úgy érzem, hogy látványosan ugyan nem, de magához képest ebben (is) egy kicsi megingása volt...

Ha a közös programokat nézzük, azért abban is bőséges volt a tavalyi év! A sok karantén és az online suli alatt azért főleg a kirándulások, biciklizések voltak az élen és valahogy úgy érzem az az év eleji zárás nagyon elhúzódott, nekem is sok volt már. Aztán milyen jó, hogy blogot írok, mert emlékeztem, hogy nyáron olyan sok minden volt, de, hogy pontosan mit is csináltunk, az nagyon hiányosan volt meg  😉. Hát visszanézve, rengeteget pecáztak a fiúk, új helyen Gyermelyen is, aztán ennél is többet voltunk Fradi meccsen, BL és sima is volt köztük, sokat bringáztunk is, barátos ittalvós napokból is rengeteg kijutott, és persze most is nyaraltunk a Balcsin, voltunk Szilvásváradon, ami talán a legszebb és legélménydúsabb volt a nyáron és még Rétimajorba is lejutottunk, mint általában minden évben. 

És a programok - ugyan a suli és most már a munka miatt is - korlátozottabban folytatódtak ősszel, de nem lett sokkal rosszabb, mint amire számítottam. Például voltunk végre szuper családi esküvőn Veszprémbe szeptemberben - amiről még nem is írtam, de tervezem, mert nem maradhat így - az őszi szünetben kirándultunk és még a Vulkánösvényt is bejártuk a Ság-hegyen. A november volt talán egy kicsit halványabb ilyen téren, de akkor meg itt voltak Beniék Angliából és a hónapot megkoronázta a szalagavató. A decemberről pár nappal ezelőttig nem írtam, de most már részleteztem amennyire csak tudtam 😉 és azt hiszem a lehetőségekhez képest nagyon kihasználtuk, ahogy tudtuk!

Tegnap stílusosan, még valahogy időm sem volt főleg éjfél környékén morfondírozni 2021-en, talán itt most jól el tudtam tőle búcsúzni, azt hiszem... És itt kívánok MINDENKINEK csodás új évet és azt, hogy azt hozza el 2022, amit a legjobban szeretnétek, szeretnénk 😊!