Szilveszteri ez+az: sajtos rúd és tiramisu, puzzle, belvárosi barangolás és dunai pezsgőzés

 Egyáltalán nem mondhatom, hogy szilveszterkor kicsit is lassítottunk, sőt! Délután már igencsak úgy voltam vele, hogy már csak az hiányzott volna, hogy mindez elsején történjen, mert akkor egész évben pörögnénk, mint a búgócsiga 😉! A szilveszteri beosztásom nagyon jól alakult, konkrétan csütörtök hajnaltól hétfő hajnalig nem dolgozom, nyilván egy kicsit viszonzásként a 25-ei hajnalozásért. (Bár, az az igazság sokkal szívesebben cseréltem volna a karácsonyra a szilvesztert, de hát ez nem kívánságműsor... 😉) Na, szóval mondhatjuk, hogy általában szilveszter reggelén mi sajtos rudakat sütünk Tomával, most már évek óta. Ezt mindenki imádja, eleve dupla adag készül belőle mindig és az a különlegessége, hogy már egy ideje kettéosztjuk a tésztát és az egyik felét Toma csinálja meg elejétől a végéig. Vagyis nyújtja, reszel hozzá sajtot, feltöri a tojást és lekeni vele és végül derelyevágóval rudakat vág belőle és bepakolja a őket a tepsibe! Mindezt önként és dalolva, mert imádja csinálni! Az áhított ajándékai között volt egy receptkönyv is, kifejezetten neki szóló receptekkel. Így megkapta a Kölyökséf című könyvet, amiből már több mindent kinézett, elsőként a rozmaringos keksz receptjét, amit hamarosan meg kell csinálnunk 😉. A sajtos rúd készítési folyamatáról semmi képem sincs, csak a tepsis fázisról:

Aznapra nagy ötletként lángost eszeltünk ki, a tésztája be volt gyúrva, már csak sütni kellett, amit szintén közösen követtünk el estebéd környékén. Aztán feltétlenül készült még tiramisu is, ez valahogy szilveszterkor szintén mindig készül. Most valahogy extra finom lett, de ez csak elsején derült ki, akkor kezdtük meg. Máténak ízlett a legjobban, szerinte ez most különleges nagyon jó lett, de szeretné, ha nem készítenénk gyakran, mert akkor meghízik 😉.

Máté persze nem volt itthon, estefelé elindult az egyik osztálytársnője házibulijába, tudtuk, hogy így lesz, de azért fura is volt picit, eddig valahogy mindig együtt szilvesztereztünk. Jó, tavaly már biztosan nem így lett volna, csak a karantén miatt maradt itthon Máté és ezt tudtuk jól. Most legalább a közelben buliztak, fergeteges volt a hírek szerint az egész, reggel 9 körül a közeli busszal jött haza a delikvens, ráadásul úgy, hogy fel sem ébredtünk. Reggel ezért kisebb infarktust kaptam, mert azt hittem nem írt és nincs is itthon, de benézve a szobájába szerencsére megnyugodtam, mert 7 méter mélyen horpasztott 😉...

Na, de a lényeg, hogy mi itthon voltunk egy ideig és, hogy hogy nem, előkerült az Európa puzzle, ami jó régóta itthon pihent már. Annyira, hogy időközben vettem hozzá képkeretet, mert Toma imádja a térképeket (is), és ő kapta még a puzzlet valamikor tavaly, talán a névnapjára. Tudtam, hogy mindenképpen ki kell tennünk a szobája falára, ezért már úgy készültem és beszéltük is, hogy a szünetben kirakjuk valamikor, ami pont szilveszterkor adta magát... A Családfővel és Tomával raktuk és mondhatom, hogy az elmúlt évek egyik legjobb szórakozása volt ez most... 

Jó sok idő elment az egésszel, de élveztük, ráadásul Szlovákia azt hittük elveszett. Egyébként úgy is volt, ugyanis már régóta Toma nézegeti az országokat benne, állandóan kivette, megnézegette, hol Magyarországot, hol más országot. Mondtam is neki, hogy amire odaérünk, hogy kirakjuk, el fog tűnni valami, önbeteljesítő jóslat volt 😉. Az érdekesség, hogy pár napja is pont Szlovákiát kerestük, mert Toma szerint nem volt meg, de akkor a dobozban megtaláltuk. Először el sem hittem, hogy nincs meg, azt hittem ott van a többi darab között. Aztán amikor tényleg mindent kiraktunk és csak az az egy hiányzott, lázas keresésbe kezdtünk 😀... Mindent tűvé tettünk, hiszen néhány napja még tudtuk, hogy megvolt, benéztünk az ágy alá, a sarkokba és ahova csak lehet, végül a kanapé egyik párnája alatt találta meg a Családfő 😅. El nem tudom mondani milyen öröm volt beillesztenie a helyére Tomának...

Amire minden a helyére került és a képkeretet is ráillesztettük, már igencsak benne jártunk az estében. De azért elindultunk befelé, mert a terv az volt, hogy sétálunk valahol a belvárosba, hiszen ráadásul sz idő is remek volt, egyáltalán nem volt hideg. Gondoltuk felmegyünk a várba, vagy a Vörösmarty térre, de az előbbihez már talán késő volt 9 után, a második a Családfő szerint zsúfolt lehetett. Így az ország karácsonyfáját vettük célba a Kossuth téren. Szuper volt a rakparton, aztán a környéken bóklászni, egyébként nagy meglepetésemre tele volt minden külföldiekkel, de a Kossuth téren egész élhető volt a közeg, nem voltak sokan:

Hazafelé a Fradi stadion és az összes többit (Puskás, Hidegkuti, Kézilabda csarnok) is megnéztük újra... Éjfél előtt nem sokkal értünk haza, összeszedtük, ami kell és a gyerekpezsgővel és eldobható poharakkal felszerelkezve kimentünk a Duna-partra. Chili sajnos egész nap nem mutatkozott, illetve délutántól kezdődően, amikor elkezdődött a tűzijátékos durrogtatás, de hajnalban előkerült, nagyon éhesen... Szóval kint köszöntöttük az éjfélt, a mostani napoknak az újrafelfedezése a csillagszóró volt, amiből szintén vittünk magunkkal pár adaggal, ugyanis Toma mostanában imádja égetni, rohan vele, mint valami égő kanóc 😉. Természetesen megnéztük az aktuális tűzijátékokat is a parton...

Amikor beértünk egy kis lazítás után előkerült a monopoly társas, amivel játszottunk ugyan, de valahogy nem pörgött már az agyunk, kivéve Tomát. Egy idő után már félbehagytuk, rábeszéltük Tomát is, mert naggyon álmosak voltunk. Hajnali 3 körül már talán ágyban is voltunk, de legalább szuperül telt el a nap!