Munkanapos szombat és egyebek...

 A tegnap eléggé munkás szombattá alakult, legalábbis a nap első felében. Néha olyan érzésem van, mint amikor gyerekkorunkban a szombat még talán kéthetente? munkanap volt 😀. Hajnalban menten megint, azt nem mondom, hogy farkasordító hidegben, de nekem annak tűnt, azt hiszem -6 fokot mutatott az autó hőmérője, amikor elindultam, fél 5-kor. Brrr... Na, ez nem a legjobb része a munkának, hétvégén, hajnalban,  ráadásul ilyen fagyos időben elindulni dolgozni, el tudok képzelni ennél jobb szombati programot is 😉. Nyilván, mint mindenben, ebben is sokat lendít majd a tavasz (bár akkor meg lehet sajnálni fogok minden szabad percet a jó időből 😀, nekem semmi sem jó...), amit már egyébként most várok. Fél kettőkor végeztem, hazafelé bementem a Lidikébe - Kati mama emlegeti mindig így - pár dolgot vásárolni, és ahogy betoltam a kocsit egyből hagymás virágok özönét láttam a virágos részen...Annyira jó volt, csak rájuk nézni is! Nagy önuralommal úgy ítéltem meg nem veszek egyet sem, ugyanis még a karácsonyfa is áll nálunk és nem is akartuk leszedni a hétvégén, elsősorban Toma miatt. Egyesek ugyanis néha úgy érzem tavaszig megtartanák a fát, mondjuk februári pedzegetést már hallottam a részéről, de hát persze addig sem fogjuk húzni 😉, úgy tervezem, hogy jövő hétvégén leszedjük és erre már trenírozom Tomát is... Erre a hétre már csak azért is gondoltam, hogy maradjon a fa - amit egyébként én is, minden évben sajnálok lebontani, először nem érint meg a dolog, most is 23-án csak a szokásos feladatot a beállítást, díszítést láttam benne, aztán kb. éjszaka már megint nagy rajongás volt bennem - szóval azért hosszabbítottunk mandátumot a fának, mert holnap ismétlő oltásra megyünk Tomával és még kedden sem megy suliba az érintett, jobb az óvatosság alapon. Így még ebben a 2 napban és persze még egészen hétvégéig kiélvezheti az utó-karácsonyt. Estefelé egyébként már nem voltam túlzottan aktív, konkrétan elaludtam Toma szobájába, miközben mutogatta az xboxon összeállított focicsapatát - amivel foglalatoskodik, de tök ügyes, mert nem viszi túlzásba, a Fifás játékban ugyanis ő állítja össze a csapatot, játékosokat ad és vesz, edzőt szerez, meccseket játszik, mint a való életben egy klub igazgató és mégsem ragadja el teljesen az idejét - hiba volt ledőlni az ágyára 😉. A Családfő otthon dolgozott, mert le kell adnia egy nagyobb munkát hétfőn, Máté pedig tanult és ma is azt fogja művelni, ugyanis rengeteg doga vár rá a hét elején. Egyébként meg gyűrűzik körülöttünk a koronás betegek száma, már megint. Nem lepődtem meg, hiszen a rádióban erről írunk, olvasunk, beszélünk állandóan, hogy mit mondanak a szakértők és most pont az történik. Viszont döbbenet megtapasztalni, nálunk bent is legalább négyen betegek, az egyikükkel hétfőn még hajnalban együtt dolgoztam - mondjuk az azért jó, hogy külön stúdióból beszélünk - sőt, még másnap is viccelődtünk valamin, mert bejött a hírszobába, két nappal később meg már lebetegedett. Mint rajta kívül még ketten vannak ugyanígy, az egyik riporter pedig csak poénból - ha van ilyen egyáltalán - csinált tesztet, ami szintén nagy meglepetésére pozitív lett, mert persze tünete, az semmi nem volt... Senkinek sincs egyébként nagy baja - mondjuk talán mondhatjuk, hogy nálunk 100%-os az átoltottság - de ha egyszerre ennyien lebetegednek, lassan nem lesz adás... Tomát meg nem mertem elvinni a Szépművészetibe, ott van ma az utolsó napja a fáraós kiállításnak, és mostanában az érintett nagyon szereti és mondja is, hogy tetszenek neki a történelmi (és a földrajzos) témák. Szóval adott lett volna, hogy ezt jól megnézzük, de eddig nagyon időnk sem volt rá, meg decemberben sem akartam nagyon zárt térben lévő programot a vírushelyzet miatt, kb. 1 hete viszont azon gondolkodtam, hogy jó, most már talán annyira nem vészes a helyzet, elmehetünk. Valahogy az új berobbanást kicsit későbbre vártam és talán mindenki, a lényeg, hogy most gondoltam elmehetnénk, holnap nincs suli sem, de most már tuti kihagyjuk, mert a Családfő is ilyeneket mesél fertőzésben a munkahelyéről, holnap meg ugye ismétlő oltás, szóval nem kockáztatunk inkább...