Dolgos hétköznapok

 Nagyon gyorsan elkezdődtek megint a hétköznapok, bár az az igazság, hogy nálam ez valahogy most annyira nem volt éles... Nyilván azért, mert karácsonykor és két ünnep között is dolgoztam, valahogy nem éreztem azt az éles váltást. De ez nem jelentette azt, hogy nem sajnáltam minden egyes utolsó percet a szünetből és itthon ugyanúgy volt ezzel mindenki, legfőképp Toma. Hétfőn éppen hajnalos voltam, szóval azon túl, hogy mindent előkészítettem (kikészítve a ruha, Tomának egész napos étel-ital, Máténak is a szokásos müzlis összeállítás, mindez Tománál bepakolva hajnalban a táskájába 😉), én már rég dolgoztam, amikor itthon ébredezett a banda. Persze elindultak rendben, de az elmondások alapján ez nagyon nem volt diadalmenet... Viszont délután, amikor elmentem Tomáért arról számolt be az érintett, hogy szuper jó napja volt, olyanokra is tudta a választ, amivel ezer éve nem foglalkoztunk és akkor mindig emlegetni kellett (pl. mi a létige), matekból is most jól debütált és ilyenkor mindig levonom a következtetést, hogy egy kis vasárnapi ismétlés, ami nem volt komoly, mennyire nagy csodákra képes Tománál. Ergo ez azt is jelenti, hogy nem ártana kicsit többször gyakorolni, mert úgy látszik minimális többletmunka nagy megtérülést hoz nála... Szóval most nem volt rossz a kezdés, de reggel megint csak a háta közepére nem kívánta az érintett az iskolát. Máté rutinos, tegnap széthajtotta magát, a suli mintha mellékág lenne 😉, tegnap edzeni és esti focin is volt, ahová egyébként most először a Családfő is elkísérte, szóval lehet ez közös progi lesz náluk! Részemről azt érzem, hogy egy jó nagyot pihennék, amiről álmodni sem tudok. Csütörtökön és pénteken szabadnapom van, akkor az az elvetemült gondolatom támadt, hogy nem csinálok semmi különöset csak lazítok, olvasok, ilyesmi... Hát, erre nem pont csütörtökre hívott össze a szerkesztőség évindító online meetineget? Ennyit erről 😉..