Alsóörsi strandolás

 Pénteken volt Máté bulija, mi délelőttől el voltunk tanácsolva itthonról, így aztán fogtuk magunkat és lementünk Alsóörsre strandolni.... Nagyon élveztük, már ott kezdődően, hogy az úton a  Balcsi mellett autóztunk, vagy amikor megpillantottuk, így is, úgy is 😉! Nekünk az egyik, ha nem a legkedvencebb strandunk az alsóörsi, biztos az is közrejátszik, hogy nagyon megszoktuk már, de tényleg szuper jó kis hely! Úgy szoktam hívni, hogy szabadtéri játszóház is van ott trambulinnal, billiárddal, léghokival, amire Toma  most is készült, hogy megy és játszik, de aztán nem jutottunk el odáig. Ugyanis végig a vízben voltunk szinte, kb. 2 órát bent, egyet kint. De nagyon jól esett! Főleg annak tudatában, hogy előző délután a rádióba igyekeztem befelé, és most a légkondim nem ment a változatosság kedvéért, amire beértem azt hittem kimúlok a hőségben... 

Erre emlékezve még jobb volt nyakig merülni a Balcsiban és rengeteget labdáztunk, na meg Tomát dobáltuk a bele a vízbe 😉. Én úsztam is, de ahhoz persze kellett a Családfő is, aki addig Tomával volt. Mindig szuper beúszni valahogy a bóják mögé egészen addig, ahol már alig van valaki, nagyon szeretem úgy élvezni a Balatont... Ezt mondjuk már egy ideje Mátéval szoktuk megejteni, de most azért egyedül is jó volt, csak máshogy. A családfő nem egy vízimádó, de elég sokáig kitartott, de aztán mindig valahogy egyedül maradtunk Tomával, akkor is persze labdáztunk, volt, hogy egykezeseztünk, ezt mi találtuk ki, hogy egy kézzel kell elkapni a lasztit... Persze a strandon ettünk, már kívülről tudjuk, hogy ott melyik a jó lángosos, meg fagyiztunk, mert ott is tutira megyünk 😉. Ott ért a telefon bentről, hogy be akartak hívni dolgozni, ugyanis az egyik kolléganőm sajnos koronás lett - nagyon vagy egyre többen vannak megint - de most áldottam Máté buliját, mert mindenféle rossz érzés nélkül tudtam mondani, hogy nem tudok menni... Fotót a strandról nem csináltam, csak arról, hogy kipurcanódva indultunk a panzióba...

Estig voltunk a strandon, aztán a kádártai panzióba mentünk, ott volt szállásunk egész jó áron. A helyet már régebbről ismertük, a veszprémi rokonsággal már többször voltunk ott, jó hely, a panzió része pedig jobb volt, mint amire készültünk! Ott vacsizni is tudtunk, megint így is 11 körül kerültünk ágyba és tényleg kialudtuk magunkat rendesen. Reggel már esett az eső, de erre persze készültünk. Toma imádta az egészet, azt mondta egyből otthon érzi ott magát... Reggelink is volt, egyesek azt is élvezték 😉...

Gyönyörű fenyőerdő mellett fekszik a panzió, csak azt sajnáltuk, hogy az eső miatt ezt most nem tudtuk bebarangolni, de ami késik, az nem múlik...

Délután sajnos nem volt ennyire örömteli a programunk, ugyanis Kati mamához mentünk a kórházba. Szerencsére már jobban van, a hét elején ugyanis elesett és a combcsontjával műteni kellett. Ancsi unokatesómhoz mentünk a panzióból, jó volt újra találkozni, kár, hogy gyakrabban valahogy mostanában nem tudunk. Palacsintával várt minket, a fiúk nagyon örültek. Ketten mentünk be a kórházba, mert a covid miatt csak 15-17 óráig lehet menni és kerülni kell a tömeget. Nem volt jó így látni Kati mamát, pedig tényleg jól viseli, de ez az egész azért visszahúzza nyilván...

Estefelé értünk haza, addigra mindent kitakarított itthon Máté és az egyik barátja. A buli szuper volt, és tényleg egy szavam sem lehet, mert előtte is rengeteg mindent rendbe tett Máté kint a kertben, de a házban is! Tényleg érezhető az angliai takarítós munka rajta, kint porszívóznia kellett, amit most csúcsjáratra fejlesztett, a bútorokat, plafont, sarkokat, mindent végig takarított, szóval szuper! Mondtam is, hogy ezentúl vele fogok itthon takarítani 😉 (nem osztotta a lelkesedésemet)...

Medencés, grilles meccsöröm

 A szerdák mostanában nálunk eléggé összetettek... Valahogy több minden van és több fronton, mint ahogy volt ez a mostanin is. Máté bulit tartott pénteken, most már múlt idő, megtörtént - szerencsére a ház is egyben van 😉 - de akkor még csak készültünk rá. Ő finanszírozta az egészet, a kinti angliai keresetéből vásárolt be hozzá. Aznap hajnaloztam, a fiúk együtt voltak itthon. Ahogy hazaértem, nagyjából indultunk is vásárolni, azért nagyjából, mert mi egy éjszakára a Balcsira mentünk, hiszen ki lettünk rúgva itthonról 😉, a szállásfoglalás körül meg egy kis probléma adódott...

Lefoglaltam egy szállást, amit viszont még az ingyenes lemondási időpontban töröltem, mert a Családfő talált egy jobbat. Viszont a cég (booking.com) levonta a pénzt, teljes egészében a számlámról, ráadásul mindezt szerdán, amikor én kedden visszavontam a rendelést. Ez még csak hagyján, de amire nagy nehezen elértem őket, közölték, hogy tényleg igazam van, téves volt a levonás, természetesen visszautalják a pénzt 7-12 napon belül (!). Na, ezen teljesen kiakadtam, mert nem volt ez egy nagy összeg, de akár lehetett is volna és el nem tudom képzelni milyen cég az, amelyik egy téves levonás után, nem egyből igyekszik fejvesztve kijavítani a hibát. Ezt meg is mondtam nekik, amire még mindig nem az volt a válasz, hogy utalják, ahogy lehet, hanem az ügyfélszolgálatos hajtogatta ugyanazt, hogy náluk ez az eljárás, és hasonlók.... Azt hittem nem hallok jól, jeleztem felfelé is a felháborodásomat, de akkor süket fülekre találtam....

Szóval ezután a kis kitérő után indultunk vásárolni Mátéval és Tomával a bulira, mert ugyan ő állta a cehhet, de sok mindent kellett venni, így persze, hogy autóval intéztük az egészet. Máté grillezett is a bulin, este 6 körül azzal indították az egészet, szóval nemcsak innivalót, alkoholt, hanem salátát és grillezni való húst is vettünk. Jól elment az idő, mert papírpoharakat is vett nagy előrelátóan, hogy ne legyen annyi koszos cucc, meg egyéb kiegészítőket, ezért máshová is mentünk. Jó meleg volt aznap is, így ahogy hazaértünk a fiúk a medencében kötöttek ki és jól kifürödték magukat....

Mivel jó sok pácolt húst vettünk, kitalálták, hogy grillezünk este, ráadásul ők ketten csinálják az egészet. Hát persze, hogy belementünk 😉, így aztán előkészítették az egészet, tüzet csiholtak - ebben picit még segített a Családfő is, mert a tűzgyújtás jól ment, de életben tartani nehézkes volt, szóval a csínját-bínját megmutatta - és tényleg egymás után sültek a húsok. Az előzményhez hozzátartozik, hogy Máté, amikor Balcsira megy az egyik barátjához, most már sokadszor nyaranta, akkor amikor ketten vannak, mindig grilleznek, így főznek maguknak 😉, szóval a nagy gyakorlat innen jött. Viszont tényleg szuperek voltak együtt a fiúk, Toma most grillezett először igazán önállóan - Mátéval - de nagyon jó kis segéderő volt. Ő is forgatta a húsokat, kiszedte és csinálta, amit lehetett. Közben Máté kihozta a teraszra a hordozható zenelejátszóját, a hangulat is megvolt... Mivel spontán ötlet volt, eléggé elhúzódott a sütögetés, ugyanis estefelé álltak neki...

Közben elkezdődött a Fradi meccs is, amit kintről néztek(tünk), mert ha a teraszajtót nyitva hagyjuk, pont rálátni a tévére. Én salátakészítéssel járultam hozzá az egészhez, abból csináltam bármit is, ami éppen volt itthon, mert a bulira beszerzett cuccot nem akartam elhasználni.

A sütögetés közben voltak gólok, amiket kb. a fél környék hallhatott, mert Toma még tiszteletköröket is futott örömében a kertben, aztán a második félidőre a húsok is kisültek, akkor bevonultunk és onnan néztük a meccset, de akkor sem lett csendesebb senki, mert örömmámorban úsztunk, aminek hangot is adtunk a 4-1 miatt, amivel végül továbbjutott a Fradi a szlovákok ellen! 

Szuper jó kis este volt ez, az ereje a spontaneitásban is volt, de tényleg nagyon élvezte mindenki! A húsok nagyon finomak lettek, tényleg nem is gondoltam volna, de mindenkinek elfogultság nélkül ízlett! Elképesztő, hogy már ilyet is tudnak ketten... Azóta a bulin Máté már grillezett, minden jól sikerült, úgyhogy most már visszavonhatatlanul simán megcsinál egy grillpartit 😉... Ezzel feléledtek és reneszánszát élik nálunk most már a grill hagyományok, így sokkal könnyebb is őszintén szólva, hogy a nagyját leveszik a vállunkról 😉, elhatároztuk, hogy a hétköznapokban is többet grillezünk. Toma teljesen megfertőződött, nagyon élvezte az egészet, annyira, hogy a közelgő szülinapján itthon grillezni is szeretne...

Csalódott meccsnap és egyebek

 Az a jó másfél héttel ezelőtti szerda kész hullámvasút volt. Toma a Családfővel megint a szuper részlegre ment szurkolni a Slovan Bratislava elleni Fradi meccsen. Én itthonról drukkoltam és úgy volt, hogy esetleg megyek Mátéért a reptérre, mert akkor jött haza Angliából. Ezt elkerültem, mert azért éjjel nem igazán volt nagy kedven egyedül a reptérre menni, viszont erre nem is volt szükség, mert annyit késett a gép, hogy bőven együtt is tudtunk Máté elé menni. Mindenesetre figyeltem a neten, hogy hol jár a gép, az megnyugtató volt 😉... Szóval Tomáék élőben szurkoltak, drukkoltak de állandóan hol jobb, de inkább rosszabb kedvük lett és a végeredményt tudjuk 2-1 lett, de sajnos nem a Fradinak. Ezt a fotót Toma küldte át valamikor a meccs alatt, persze ő fotózta...

Ilyen csalódottan érkeztek haza értem, főleg Tomának volt csapnivaló a kedve, mondjuk mindez addig tartott, amíg "Ferihegyre" érve meg nem pillantotta Mátét, mert onnantól nagyon nagy boldogságban volt - és nem csak ő, hanem mindenki 😉... Amikor hazaértünk, meglett az élménybeszámoló és az ajándékosztás is, jól el is fáradtunk, nem meglepő módon későn dőltünk ki, volt mit kipihenni mindenkinek...

Majosligeti horgásztó

 Másfél hete vasárnap mentünk el erre a horgásztóra - akkor még mindig Máté nélkül - mert egyesek már nagyon szerettek volna halat fogni 😉! Ez mondjuk nem nagyon sikerült, bár egy-két halfogás volt, de a többség elúszott és többet újra kellett szerelni, mármint botot, ha jól emlékszem és hát várakozni is kellett, de összességében ezt szeretik az érintettek a pecában 😉... Én mondjuk olvastam, jó szokásomhoz híven, összességében egy igazi meleg, napos, nyári pecanap volt...

Alpakák, lovak, horgásztó

 Ez egy teljesen spontán, de annál emlékezetesebb kis kiruccanás volt. Az egyik pénteken a Családfő hazatelefonált, hogy meg kellene néznie egy horgásztavat, mert az őszi pecaversenyt ott szeretné megtartani, illetve csak akkor, ha tényleg jó hely. A Családfő azért szólt, hogy mehetünk vele, ha akarunk. Benne voltunk Tomával, akkor még Máté Angliában volt, így délután kiautóztunk, ami tőlünk kb. 30 percre van kocsival Dunavarsány felé. A tó be van zárva, mert kisbaba született és a mindennapos horgászatot nem tudják fenntartani, csak rendezvényeket vállalnak, ezért nem is írom a nevét, mert majd csak talán jövőre nyit ki. Körbe sétáltuk a tavat, szép kis hely, van dombos-erdős rész is...

Amikor már bejártunk mindent, hintaágyaztunk és a tóba dobáltunk és egyesek pacsáltak, akkor a tulaj, aki egyébként nagyon kedves és jó fej volt, felvetette, hogy nézzük meg a lovakat, alpakákat. Azt tudtuk, hogy lovarda is működik a helyen, de az alpakákról fogalmunk sem volt... Persze mentünk és az egyik legjobb élményünk lett, ugyanis lovak és alpakák kint bóklásztak szabadon. Egyesek mind a lovakat - főleg a fehéret - és az alpakákat is jól megsimogatták, velem együtt persze. Az alpakák csuda jó formák, már rég el akartam menni olyan helyre, ahol közelebbről is meg tudjuk őket nézni, de erre nem is számítottam. Nagyon tetszett 😉!

Jól kisimogattuk magunkat, nagyon aranyosak voltak! Bár, történt egy kis baleset, ugyanis az alpakák a lovakkal nincsenek a legjobb viszonyban, így egy alpaka köpésnél - mint a láma - Toma éppen útban volt és rá is ment belőle... Itthon hajat is mostunk, mert azért ez a köpet nem túl illatos 😉. A simizés után volt még játszóterezés, ami átment műszaki teóriába Toma részéről, hogy hogyan lehet egy olyan távcsövet csinálni, aztán volt cicázás is, mielőtt hazaindultunk...

Hazafelé megálltunk egy búzaföldnél, ugyanis Toma és én is, ezer éve akarunk búzát szedni csak úgy itthonra. De amire úgy igazán észbe kaptunk, addigra mindenhol learatták, pedig itt a környéken pár perces sétával simán szedhettünk volna. Itt nagyon megörültünk, hogy még nem arattak, egy árkon át kellett megközelíteni a búzatáblát, Toma vállalkozott mindenre, szedett is egy csokorral 😉.

Autós kaland

 Tegnap olyan dolog történt velem, ami nem hétköznapi: fogva ejtett a kocsim.... Persze mindez a rádiónál leparkolva, de azért nem kell a legrosszabbra gondolni, ki tudtam belőle szállni, csak éppen nem állt le... Nem tudtam semerre fordítani a kulcsot és ment a kocsi. Hívtam a Családfőt, mondta, hogy fullasszam le, de az sem volt olyan egyszerű, lépésenként mondta, hogy mit csináljak 😉. Lefulladt, de a gyújtás rajta maradt, a kulcsot továbbra sem tudtam semerre tekerni. A Családfő mondta, hogyan feszegessem, hogy kijöjjön, de mint egy rossz börleszkben, a végén a kulcs fekete tokja a kezemben maradt, de a fém rész, még mindig a zárban volt 😅... 

Telefonáltam a bentieknek, hogy nem tudok elmozdulni, az 5-ös híreket elmondta a műsorvezető, aki addig is, viszont tudtam, hogy valaminek történnie kell, mert 6-tól már egyedül vagyunk adásban, mi hírszerkesztők beszélünk... Átjött a Családfő, aki szerencsére 10 percre van tőlem, nekiállt, hogy csináljon valamit, ő 6-ra fogorvoshoz ment, mert kiesett a tömése. A 6 óra volt a kulcs, addig mindennek el kellett rendeződnie. Bár ekkor én már semmiben sem hittem, csak abban bíztam, hogy valahogy kijön az a kulcs és jöhet a tréler, ami így is jöhetett volna, csak akkor ott kellett volna valakinek maradnia és az nem nagyon lehettem volna én... Aztán a Családfő leszedte a kormány alatti borítást és valahogy fogóval (!), kiszedte a kulcsot... 

Aztán csodák csodájára utána többször indítottuk és leállítottuk és működött! Éjjel így jöttem haza és akkor is simán ment minden és azóta is megy... Érthetetlen... Azért elmentem ma a szerelőhöz, aki sejtettem, hogy nem tudja megnézni, de legalább mondjon valamit, hagyjam-e ott nála vagy bármi... Szerinte, hogyha azóta és egyből ment a kocsi, akkor ez csak valami egyszeri dolog volt, nem kell aggódni, volt már ilyen a praxisába, de ha bármi hasonló vagy ilyesmi előfordul, akkor zárbetétet kell cserélni... 

Hatra felértem, szóval okés volt minden, csak azt remélem, hogy holnap hajnalban is az lesz... 😅 

Híresek napja Fradi meccs

 Ezt a címet tulajdonképpen Toma adta, mert amikor hazajött nagy lelkesen a kazahok elleni meccsről, amit 5-1-re (ha jól emlékszem) nyert a Fradi, ezt mondta, hogy ez egy ilyen nap volt. Csak két jegyünk lett, az viszont különszektoros volt, ami azt jelentette, hogy sok-sok hírességgel együtt élvezték a meccset a fiúk. Az egy nagyon jó élmény volt Tomának, imádta az egészet, szuper volt a meccs, a boxban beszélhetett Nyilasi Tiborral, egy volt fradis játékossal Varga Rolanddal és az egyik mostani kedvenc focistája, Ryan Mmaee is ott volt sérülés miatt, akit csak láthatott, de így is nagyon boldog volt! Ráadásul a szünetben jókat evett-ivott, szóval teljes boldogságban jött haza 😉... A fotókat ő készítette és küldte el nekem a szünetben 😘...

Szigligeti strand(olás)

 Vasárnap, az utolsó napunkon  már nem húzhattuk tovább, lementünk a strandra 😅... Egyik nap sem volt strandidő, de a legalkalmasabb a strandolásra talán a szombat lett volna. Akkor is nagyon hűvös volt, hideg volt a víz, még a szél is fújdogált, de délután jobban sütött a nap. Ez már akkor szombaton is derengett nekünk, de annyira beterveztük már a programokat, ráadásul késő délutánig csak apróságokat ettünk, mert estefelé a Kikötő Étterembe mentünk. Addigra már kellően éhesek is voltunk, hogy bármennyire sütött jobban a nap, mint azt előre jelezték, mi akkor már az étterembe mentünk. Mondjuk egyértelmű volt, hogy akkor sem lett volna nagyon nagy különbség, esetleg annyi, hogy kellemes napsütésben strandoltunk volna, de a víz, akkor is hideg lett volna. Mint, ahogy vasárnap is igencsak fogvacogós volt... 

Viszont Toma egyértelművé tette, hogy ő balatoni strandolás nélkül nem jön haza, és hát eredetileg ezért is foglaltam be ezt a pár napot, hogy főleg strandoljunk - az esetleges egyéb kiruccanások, azok csak habok lettek volna a tortán... Na, ez mondanom sem kell teljesen felborult, de megértettem Tomát, nagyon imádja a Balcsit, nem lett volna fair, ha fürdés nélkül hazamegyünk vagy valami más programra. Szóval 10-kor kellett átadni a szállást, utána még tettünk egy kis kitérőt Várvölgyre, ahol egy csodajó pékség működik. Ezt csak előző este az étteremben tudtuk meg, mert a Családfő a bableveshez egy iszonyú finom kovászos kenyeret evett. A pincérünk is mondta, hogy minden vendég odavan érte, még pár szeletet ajándékba is kaptunk 😉.

Ő mondta, hogy Várvölgyön van a pékség, mi megnéztük neten, délig nyitva volt, így aztán odamentünk. Arra is jó volt, hogy húzzuk picit a strandolást, mert aznap eléggé hűvös, borús, szeles idő volt, egyik porcikánk sem kívánta a vizet 😉... Viszont a Balatonfelvidék az csodás volt még az autóból is, megvettük a kenyeret is, úgyhogy semmi sem mentett meg ezek után minket a strandtól. Toma ráadásul igen lelkes volt, hiába mondtuk neki, hogy készüljön a jeges vízre, ő azt mondta mindenhogy és mindenképpen belemegy! És tényleg, hősiesen, viszonylag rövid idő alatt belement, ami rólunk nem mondható el... Az is igaz, hogy én meg kikötöttem, hogy most csakis combig vagyok hajlandó vízbe menni, úgyhogy a szigligeti homokos öbölben - ahol csak mi voltunk - én álltam a legsekélyebb vízbe, ahol labdáztunk 😅... Néhány elvetemült strandoló még bement a vízbe, de ugyanígy kb combig, vagy még addig sem, viszont azon a homokos részen csak mi voltunk, amiről csak utólag csináltam fotót, mert közben azon igyekeztem, hogy ne fagyjak meg 😉...

Nem mentünk vissza a vízbe, a strandon lángosoztunk, aztán beültünk a kocsiba, ahol menet közben mobilról még az F1 versenyt is néztük és hazajöttünk. Azért egy kis jobb időnek örültünk volna - bár kétségtelenül kifejezetten kirándulóidő volt - de egyébként így is nagyon élményteli és tényleg feltöltő volt ez a pár nap, bármikor visszamennénk...

Diási Vízimalom - Pékmúzeum, Festetics Fűszerkert és Herbárium

 Még mindig Szigligetnél tartok 😉, ahol ez teljes mértékben az én programom volt. Nagyon szeretem a gyógynövényeket és szívem szerint sokkal többet foglalkoznék velük, mert tényleg szinte az összes dolog érdekel a témával kapcsolatban. Ez a pékmúzeum és fűszerkert, már több mint egy éve a képzeletbeli listámon szerepel, ha jól emlékszem múlt tavasszal nyílt meg, amikor még javában az online programajánlókat írtam a Családinetnek, ott jött velem szembe a dolog. De valahogy a Balatonnak erre a tájékára nemigen mentünk, így most Szigligettel kapva kaptam az alkalmon 😉! Szintén a környéken van a zánkai gyógynövénykert, ahol már jártunk egyszer családilag úgy 2 éve, csak azért említem mert az is egy szuper jó hely és ahogy mentünk Szigligetre még pénteken, a Balatonfelvidék felől érkeztünk és valahogy pont Zánkánál a gyógynövénykertnél mentünk el. Még gondoltam is, hogy meg kéne állni, de sejtettem, hogy két ilyen program már sok lenne egyeseknek, úgyhogy erre tartalékoltam 😉.

Jól is tettem, mert nagyon nagy kár lett volna kihagyni! A Szigligeti Vár után volt még egy kis időnk - mielőtt vissza kellett érni az F1 időmérőre a szállásra, hogy megnézzük - így bedobtam, hogy autózzunk át Gyenesdiásra, ahová kb. 15 perc alatt meg is érkeztünk. Egy kiesőbb részen van a vízimalom, csodaszép gyógynövényekkel teleültetve. Először körbejártuk a helyet, a kertet, megnéztük a pékmúzeumot - másik gyengém - és végül vettünk bodzabogyó szörpöt és bio almaecetet a herbáriumba. Leültünk a kis kinti részre és rendeltünk szörpöket, a fiúk igazi, klasszikus málnaszörpöt, én pedig zsályaszörpöt ittam. Eszméletlenül finom volt egyébként és külön jó volt látni, ahogy a díszítéshez a fűszerkertből szedik hozzá a zsályát...

Egyesek szörpvárás közben is a frissen szerzett fűzfasípjukat fújták 😉...

Közben észrevettük, hogy a fűszerkert mellől indul a Forrás Tanösvény. A kiírásból és a kedves ott dolgozó hölgytől megtudtuk, hogy ott szoktak gyógynövénytúrákat tartani év közben gyerekeknek, felnőtteknek. Mivel nem volt egy hosszú tanösvény, gondoltunk egyet és végigjártuk. Nagy meglepetésre tisztára otthoni érzetünk támadt, kábé olyan volt, mint amikor a kiserdő felé sétálunk a fenti úton, még az illatokban is ugyanazokat éreztük, döbbenetes volt... A különbség azért megvolt, itt nálunk ugyanis nincsenek tájékoztató táblák 😉...

Nagyon szép és szuper jó hely! Ráadásul olyan jó hangulata is van! Valamikor visszamegyünk még...

Felvették....

 Magyon örülünk! Sikerült, Kodolányi János egyetem, kommunikáció szak...Hihetetlen és szuper 😉, így teljesüljön Máté minden vágya!

Itthon van...

 Végül annyit késett Máté gépe, hogy a Fradi meccs után, együtt mentünk érte a reptérre. Nagyon örültünk, hogy hazajött! Fura volt, hogy kora délután még Norwich-ban volt, aztán átautóztak Londonba, ott meg ugyan pár órás várakozás után, de hazarepült hozzánk 😉... Végig követtem a neten a járatszáma alapján a radarfigyelővel, nekem megnyugvás volt látni, hogy hazafelé halad és hol Németország, hol már Csehország, majd Szlovákia fölött van, itt mondjuk abbahagytam a követést, mert el kellett indulni a reptérre... Mindenki kapott ajándékot is tőle - volt közte vicces is, egyesek fingpárnát  kaptak még más mellett, de az illetékes nagyon örült neki, sokszor használatba van, sőt, még mi is kipróbáltuk, néha tudtunkon kívül 😉 - jó volt krumplistésztával várni, mert farkaséhes volt, amire hazaért...  A visszaállás még folyamatban van...

Nagy napok

 Ilyen a mai, amikor Máté egyedül repül haza Angliából, a nagy londoni repülőtéren egyedül keresi meg a járatát, egyedül intézi a beszállást és egyedül üli végig az utat Budapestig. Mi meg izgulunk, hogy minden rendben legyen megtalálja a járatát, el is induljon - mostanában több gép például a nagy hőségben megolvadt aszfalt miatt nem tudott felszállni - és azért persze kimondva vagy kimondatlanul azért is izgulunk, hogy rendben hazaérjen.... Ráadásul a Családfőnek és Tomának jegye van a Fradi BL-re, lehet, hogy este én megyek Mátéért a reptérre, majd meglátjuk...

Még a holnap is a nagy napok egyike, a sors akarta-e így nem tudom, de itthon lesz Máté is, amikor kihirdetik holnap a felvételi ponthatárokat... Csütörtök este már többet tudunk, bár Máté hűen magához holnap sem fecsérli az idejét 😉, először randija lesz, aztán este a felvételiző barátaival megy a ponthatáros bulira.... 

Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy nekem is picit nagy napom lesz holnap, ugyanis tök váratlanul, de Főnökünk kitalált egy új munkabeosztást nekünk hírszerkesztőknek, ami nagyjából az este-éjjeli munkában merülne ki (mert ott nincs egyetlen élő bejelentkezés sem rajtunk kívül...)... Azt nem tudni, hogy véglegesen vagy csak most a nyári emberhiány idején, de mondanom sem kell, hogy egyikünk sem örül neki. A kolléganőm, aki a beosztásokat írja és amolyan csoportvezető vagy mi 😅 (bár ennek sosem hívjuk és nem is szereti), holnap egyeztet vele és egy eddig is működőképes augusztusi beosztást mutat neki meggyőzésképpen... Hogy mindig van valami...

Szigligeti Vár

 A második napunkon szombaton, szintén nem volt strandidő, mint ahogy a 3 napból egyen sem, amit Szigligeten töltöttünk 😅. Persze megpróbáltuk a legtöbbet kihozni a hosszú hétvégéből, de egyébként a várhoz mindenképpen, így is, úgy is elmentünk volna. Szóval a fő programunk aznap a várlátogatás volt, ami egyébként gyönyörű, nekem a legszebb és legjobb Óvári kilátó után, a Szigligeti Vár lett a legszebb vár is 😉... Régebben én már jártam ott, de valahogy most sokkal megkapóbb volt, szebb, élménytelibb és szerintem varázsa van a helynek.. Na, meg a kilátás miatt is csoda, és azt hiszem úgy egyben a Balaton partján valahogy mindent visz. Nem csoda, hogy a Balaton várának emlegetik! Szóval gyönyörű volt, bejártuk az egészet és nagyon éveztük, néha még ücsörögni is leültünk, mert annyira nagyon szép!

Egyesek fűzfasípot kaptak a bejáratnál, azóta is, itthon is használatban van, félig süketülök, egyesek pedig lassan hangszer szinten fújják 😉...

Megnéztünk egy kisfilmet is az 5 balatoni végvárról is, nagyon érdekes volt. Tudtuk előtte is, de a kisfilmben sok más mellett az is benne volt, hogy a Szigligeti vár volt az, amelyiket a török sem tudott elfoglalni a Balatonnál...

A barokk konyhakiállítás is nagyon jó volt...

Annyira szépek voltak a fűszernövények, virágok is arrafelé, büféknél, fagyizóknál...

Amikor végeztünk, ott a vár egyik szegletében ettünk egy nagyon finom fagyit, a sós mogyorós extra jó volt 😉!

A kedvenc váram lett!