Szigligeti strand(olás)

 Vasárnap, az utolsó napunkon  már nem húzhattuk tovább, lementünk a strandra 😅... Egyik nap sem volt strandidő, de a legalkalmasabb a strandolásra talán a szombat lett volna. Akkor is nagyon hűvös volt, hideg volt a víz, még a szél is fújdogált, de délután jobban sütött a nap. Ez már akkor szombaton is derengett nekünk, de annyira beterveztük már a programokat, ráadásul késő délutánig csak apróságokat ettünk, mert estefelé a Kikötő Étterembe mentünk. Addigra már kellően éhesek is voltunk, hogy bármennyire sütött jobban a nap, mint azt előre jelezték, mi akkor már az étterembe mentünk. Mondjuk egyértelmű volt, hogy akkor sem lett volna nagyon nagy különbség, esetleg annyi, hogy kellemes napsütésben strandoltunk volna, de a víz, akkor is hideg lett volna. Mint, ahogy vasárnap is igencsak fogvacogós volt... 

Viszont Toma egyértelművé tette, hogy ő balatoni strandolás nélkül nem jön haza, és hát eredetileg ezért is foglaltam be ezt a pár napot, hogy főleg strandoljunk - az esetleges egyéb kiruccanások, azok csak habok lettek volna a tortán... Na, ez mondanom sem kell teljesen felborult, de megértettem Tomát, nagyon imádja a Balcsit, nem lett volna fair, ha fürdés nélkül hazamegyünk vagy valami más programra. Szóval 10-kor kellett átadni a szállást, utána még tettünk egy kis kitérőt Várvölgyre, ahol egy csodajó pékség működik. Ezt csak előző este az étteremben tudtuk meg, mert a Családfő a bableveshez egy iszonyú finom kovászos kenyeret evett. A pincérünk is mondta, hogy minden vendég odavan érte, még pár szeletet ajándékba is kaptunk 😉.

Ő mondta, hogy Várvölgyön van a pékség, mi megnéztük neten, délig nyitva volt, így aztán odamentünk. Arra is jó volt, hogy húzzuk picit a strandolást, mert aznap eléggé hűvös, borús, szeles idő volt, egyik porcikánk sem kívánta a vizet 😉... Viszont a Balatonfelvidék az csodás volt még az autóból is, megvettük a kenyeret is, úgyhogy semmi sem mentett meg ezek után minket a strandtól. Toma ráadásul igen lelkes volt, hiába mondtuk neki, hogy készüljön a jeges vízre, ő azt mondta mindenhogy és mindenképpen belemegy! És tényleg, hősiesen, viszonylag rövid idő alatt belement, ami rólunk nem mondható el... Az is igaz, hogy én meg kikötöttem, hogy most csakis combig vagyok hajlandó vízbe menni, úgyhogy a szigligeti homokos öbölben - ahol csak mi voltunk - én álltam a legsekélyebb vízbe, ahol labdáztunk 😅... Néhány elvetemült strandoló még bement a vízbe, de ugyanígy kb combig, vagy még addig sem, viszont azon a homokos részen csak mi voltunk, amiről csak utólag csináltam fotót, mert közben azon igyekeztem, hogy ne fagyjak meg 😉...

Nem mentünk vissza a vízbe, a strandon lángosoztunk, aztán beültünk a kocsiba, ahol menet közben mobilról még az F1 versenyt is néztük és hazajöttünk. Azért egy kis jobb időnek örültünk volna - bár kétségtelenül kifejezetten kirándulóidő volt - de egyébként így is nagyon élményteli és tényleg feltöltő volt ez a pár nap, bármikor visszamennénk...