Ez egy teljesen spontán, de annál emlékezetesebb kis kiruccanás volt. Az egyik pénteken a Családfő hazatelefonált, hogy meg kellene néznie egy horgásztavat, mert az őszi pecaversenyt ott szeretné megtartani, illetve csak akkor, ha tényleg jó hely. A Családfő azért szólt, hogy mehetünk vele, ha akarunk. Benne voltunk Tomával, akkor még Máté Angliában volt, így délután kiautóztunk, ami tőlünk kb. 30 percre van kocsival Dunavarsány felé. A tó be van zárva, mert kisbaba született és a mindennapos horgászatot nem tudják fenntartani, csak rendezvényeket vállalnak, ezért nem is írom a nevét, mert majd csak talán jövőre nyit ki. Körbe sétáltuk a tavat, szép kis hely, van dombos-erdős rész is...
Amikor már bejártunk mindent, hintaágyaztunk és a tóba dobáltunk és egyesek pacsáltak, akkor a tulaj, aki egyébként nagyon kedves és jó fej volt, felvetette, hogy nézzük meg a lovakat, alpakákat. Azt tudtuk, hogy lovarda is működik a helyen, de az alpakákról fogalmunk sem volt... Persze mentünk és az egyik legjobb élményünk lett, ugyanis lovak és alpakák kint bóklásztak szabadon. Egyesek mind a lovakat - főleg a fehéret - és az alpakákat is jól megsimogatták, velem együtt persze. Az alpakák csuda jó formák, már rég el akartam menni olyan helyre, ahol közelebbről is meg tudjuk őket nézni, de erre nem is számítottam. Nagyon tetszett 😉!
Jól kisimogattuk magunkat, nagyon aranyosak voltak! Bár, történt egy kis baleset, ugyanis az alpakák a lovakkal nincsenek a legjobb viszonyban, így egy alpaka köpésnél - mint a láma - Toma éppen útban volt és rá is ment belőle... Itthon hajat is mostunk, mert azért ez a köpet nem túl illatos 😉. A simizés után volt még játszóterezés, ami átment műszaki teóriába Toma részéről, hogy hogyan lehet egy olyan távcsövet csinálni, aztán volt cicázás is, mielőtt hazaindultunk...
Hazafelé megálltunk egy búzaföldnél, ugyanis Toma és én is, ezer éve akarunk búzát szedni csak úgy itthonra. De amire úgy igazán észbe kaptunk, addigra mindenhol learatták, pedig itt a környéken pár perces sétával simán szedhettünk volna. Itt nagyon megörültünk, hogy még nem arattak, egy árkon át kellett megközelíteni a búzatáblát, Toma vállalkozott mindenre, szedett is egy csokorral 😉.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése