Alsóörsi strandolás

 Pénteken volt Máté bulija, mi délelőttől el voltunk tanácsolva itthonról, így aztán fogtuk magunkat és lementünk Alsóörsre strandolni.... Nagyon élveztük, már ott kezdődően, hogy az úton a  Balcsi mellett autóztunk, vagy amikor megpillantottuk, így is, úgy is 😉! Nekünk az egyik, ha nem a legkedvencebb strandunk az alsóörsi, biztos az is közrejátszik, hogy nagyon megszoktuk már, de tényleg szuper jó kis hely! Úgy szoktam hívni, hogy szabadtéri játszóház is van ott trambulinnal, billiárddal, léghokival, amire Toma  most is készült, hogy megy és játszik, de aztán nem jutottunk el odáig. Ugyanis végig a vízben voltunk szinte, kb. 2 órát bent, egyet kint. De nagyon jól esett! Főleg annak tudatában, hogy előző délután a rádióba igyekeztem befelé, és most a légkondim nem ment a változatosság kedvéért, amire beértem azt hittem kimúlok a hőségben... 

Erre emlékezve még jobb volt nyakig merülni a Balcsiban és rengeteget labdáztunk, na meg Tomát dobáltuk a bele a vízbe 😉. Én úsztam is, de ahhoz persze kellett a Családfő is, aki addig Tomával volt. Mindig szuper beúszni valahogy a bóják mögé egészen addig, ahol már alig van valaki, nagyon szeretem úgy élvezni a Balatont... Ezt mondjuk már egy ideje Mátéval szoktuk megejteni, de most azért egyedül is jó volt, csak máshogy. A családfő nem egy vízimádó, de elég sokáig kitartott, de aztán mindig valahogy egyedül maradtunk Tomával, akkor is persze labdáztunk, volt, hogy egykezeseztünk, ezt mi találtuk ki, hogy egy kézzel kell elkapni a lasztit... Persze a strandon ettünk, már kívülről tudjuk, hogy ott melyik a jó lángosos, meg fagyiztunk, mert ott is tutira megyünk 😉. Ott ért a telefon bentről, hogy be akartak hívni dolgozni, ugyanis az egyik kolléganőm sajnos koronás lett - nagyon vagy egyre többen vannak megint - de most áldottam Máté buliját, mert mindenféle rossz érzés nélkül tudtam mondani, hogy nem tudok menni... Fotót a strandról nem csináltam, csak arról, hogy kipurcanódva indultunk a panzióba...

Estig voltunk a strandon, aztán a kádártai panzióba mentünk, ott volt szállásunk egész jó áron. A helyet már régebbről ismertük, a veszprémi rokonsággal már többször voltunk ott, jó hely, a panzió része pedig jobb volt, mint amire készültünk! Ott vacsizni is tudtunk, megint így is 11 körül kerültünk ágyba és tényleg kialudtuk magunkat rendesen. Reggel már esett az eső, de erre persze készültünk. Toma imádta az egészet, azt mondta egyből otthon érzi ott magát... Reggelink is volt, egyesek azt is élvezték 😉...

Gyönyörű fenyőerdő mellett fekszik a panzió, csak azt sajnáltuk, hogy az eső miatt ezt most nem tudtuk bebarangolni, de ami késik, az nem múlik...

Délután sajnos nem volt ennyire örömteli a programunk, ugyanis Kati mamához mentünk a kórházba. Szerencsére már jobban van, a hét elején ugyanis elesett és a combcsontjával műteni kellett. Ancsi unokatesómhoz mentünk a panzióból, jó volt újra találkozni, kár, hogy gyakrabban valahogy mostanában nem tudunk. Palacsintával várt minket, a fiúk nagyon örültek. Ketten mentünk be a kórházba, mert a covid miatt csak 15-17 óráig lehet menni és kerülni kell a tömeget. Nem volt jó így látni Kati mamát, pedig tényleg jól viseli, de ez az egész azért visszahúzza nyilván...

Estefelé értünk haza, addigra mindent kitakarított itthon Máté és az egyik barátja. A buli szuper volt, és tényleg egy szavam sem lehet, mert előtte is rengeteg mindent rendbe tett Máté kint a kertben, de a házban is! Tényleg érezhető az angliai takarítós munka rajta, kint porszívóznia kellett, amit most csúcsjáratra fejlesztett, a bútorokat, plafont, sarkokat, mindent végig takarított, szóval szuper! Mondtam is, hogy ezentúl vele fogok itthon takarítani 😉 (nem osztotta a lelkesedésemet)...