Bagolyles a Tamariskán

 Nahát, a fotók alapján, amik mint tudjuk nem hazudnak, ez már majdnem 1 hónapja, február 2-án történt. Akkor kötőhártyával volt itthon Toma, a Családfővel ment dolgozni, mert én is dolgoztam azon a talán szerdai napon. Mivel hajnalos voltam, fél 11-kor már jöttünk is hazafelé. Szép, de nagyon szeles idő volt, mint azokban a napokban sokszor. Napok óta el akartunk menni bagolylesre, különösen azért, mert az MME az előző hétvégére hrdette a bagoly számlálást, amit minden évben megtart. Ezért hazafelé megálltunk a Tamariska-dombnál, ahol állítólag lehet baglyokat látni. Ezt az egyik madárszakértő mondta, még évekkel ezelőtt itt a környéken, igaz tavaly sem láttunk ott baglyokat, de próba szerencse, gondoltuk. Hááát, ez idén sem jött össze, lehet, hogy a nagy szél is közrejátszott és esetleg az is, hogy mi is felületesen nézelődtünk. A Tamariska nagyon szép, szeretjük, igaz baglyokat nem láttunk, de jót járkáltunk le és föl. Egyébként amiket olvastam és tudok a baglyok telelési szokásairól, az mind beleillett az itthoni környezetünkbe, hogy azt szeretik a legjobban, ha közel vannak a zsúfoltsághoz, de vannak erdős részek, ahol megbújhatnak és jól jön valami szántóföld is a közelben, ahol  rágcsálókra vadászhatnak. Ez pont illik a környékünkre, de hát gondoltam nem megyek én szembe a szakértővel - aki egyébként itt lakott akkor - biztos ő jobban tudja. Másnap, a Családfő kiment reggel 6 körül a szokásos reggeli cigijére a bejárati ajtónk elé, amikor is egy szép bagolyra lett figyelmes, aki keresztülrepülve előttünk az utca végén álló fenyőn landolt. Nem keltett fel minket, mert rövidesen a bagoly is továbbállt. Azt hiszem jövőre nem megyünk messzire bagolylesezni 😉...

Fradi-Gyirmót

 Éppenséggel nem álmaink meccsét láttuk ma este, mert csak 1-1 lett a végeredmény, és hát a játék sem volt az, amit megszoktunk, de azt hiszem elmondhatom, hogy mindannyian nagyon élveztük! Tavaly voltunk utoljára, pedig már volt hazai meccs idén, talán 3 hete, de természetesen akkor éppen az egyik betegséget nyomták az érintettek... Most viszont minden szuper volt, elsőként élveztük, hogy ott voltunk, volt zsíros kenyér snidlinggel (!) - az egyik kedvenc - és forró teával és persze volt tök jó hangulat is! Remélem jövő héten is megyünk 😉!

Evős, popcornos, aztán zsíros kenyeres életképek 😉:

Hétvégi életképek Chilivel

Ami már lehet 2 héttel ezelőtti, de annyira aranyos Chili cica, amikor beteg volt Toma és mások is, mindig itt volt a kertben, napozott, hempergett. Amióta kevesebbet vagyunk itthon, négy körül jelenik meg, mert akkor jön szerintem haza Toma a suliból és ezt már ő is érzi és onnantól van itthon valaki mindig....

Annyira jó volt az utolsó itthoni napokon sétálni itt a környéken. Mentünk a kiserdőhöz és mindenfelé, az egyik alkalommal találkoztunk a kisgyerekes szomszédunkkal, aki 2 évesés Tomáról le sem szállt, együtt hintáztak, csúszdáztak. Aztán a sarki szomszéd lányával, aki már egyetemista és hazasétáltunk mindenfélékről beszélgettünk. Toma nagy örömére hőkamerázhatott (!), ugyanis a másik sarki szomszédnak van és mindent megfigyelt vele, még a fákat is, ami nagy meglepetésre sötét vagyis élő volt, ráadásul ígéretet kapott rá, hogy a kiserdőhöz egyszer kimennek közösen "kamerázni" 😉... Szóval így, ilyen jól teltek azok a napok. Hiányoznak is...

Hétköznapiságaink

 Az az igazság, hogy amire ideérek, szinte minden kiesik a fejemből és már nem nagyon tudom miről akartam írni... Most is így van, ráadásul megyek dolgozni is este-éjszakára, úgyhogy ez sem segít az emlékezésben túlzottan. Toma visszatért a suliba és nagyon jó jegyeket hoz, egyet leszámítva, amiről lehet még írok is és ami már megint figyelmetlenségből fakadt... Most szuperül érzi magát bent, tegnap hazavittünk két fiút is kocsival, olyan jól elvannak úgy érzem, ami mostanában valahogy nem volt ilyen zökkenőmentes, szóval örülök!

Viszont most Máté nem érzi jónak a sulit, ő, aki mindig szeretett járni, most olyan zaklatottnak tartja az egészet. Szerinte sokan nagyon komolyan veszik az érettségit - hát nem mondom, hogy itt nem ugrott össze a gyomrom, hogy ő nem annyira 😉 - állandóan tanulnak, még a suliban is és nem lehet velük bulizni járni, de még a suliban sem jól érezni magukat, mert állítólag állandóan azon siránkoznak, hogy mi nem fog nekik menni, majd a vizsgán... Azt mondja, hogy, ha ennyitől megijednek, akkor mi lesz velük, ha valami nagyobb megpróbáltatás éri őket az életben, mert ez még semmi nyilván... Én meg nem tudom, hogy bölcsnek vagy lazának tartsam 😉, főleg annak fényében, hogy még azt is hozzátette, hogy lehet ő is beparázik majd előtte, de hát ez akkor sem normális, hogy mindenki így "megőrült" 😅. Egyelőre úgy gondoltam bölcsnek könyvelem el, mert tulajdonképpen van ebben igazság, de csodálkozva nézem, hogy honnan és mikor szedte össze az élettapasztalatait és néha csak nézem, hogy lett ilyen felnőtt és okos...

Közben a hétvégén a közeli csárdában lefoglaltam a április végére, a ballagás utánra az asztalt, mert ha nem tettem volna, könnyen lehet, hogy lecsúszunk róla, ugyanis akkor nagy tumultus van. Aztán létrejött egy szülői email rendszer is, most már a tanárok ajándékairól, a bankettről, menük rendeléséről egyeztetünk... Hihetetlen, hogy itt tartunk, olyan mintha valami gyorsvonaton robognék, elsuhannak a főbb állomások, csak épphogy érintem őket, de nincs időm elidőzni sehol és mindjárt itt a végcél...

Ami mellett viszont nem tudok elrobogni, az a háború, eléggé magával sodró és ilyenkor örülök, hogy ott dolgozom ahol, mert ha nem így lenne, én akkor is szerintem ezt követném a nap nagy részében. Döbbenet az egész, pedig már volt ilyen mint írtam korábban a munka során, de ez most valahogy olyan valóságosan közeli és persze sajnálom a szomszédaimat ezért a sok szörnyűségért, amit átélnek éppen....

Bejelentkezés

Eléggé hullámzóan írok mostanában, de szerintem ennek ez a nálunk igencsak hektikus február az oka. Tulajdonképpen 3 hete már egy betegséglabor vagyunk, előtte még Toma egy kis kötőhártyával is megtoldotta mindezt, úgyhogy nem mondhatnám, hogy ez családilag a mi hónapunk... Máténak is megvolt a tesztje, negatív lett... Néha már az az érzésem, hogy a család nagy részén a lopakodó vírus ment keresztül😉, ugyanis mint kiderült Máté osztálytársai közül sokan hasonló tünetekkel maradtak otthon és többnek pozitív lett a tesztje, de nem mindenkinek. Azért annyira nem örülök neki, ha már az, jó lenne tudni is. Ugyanis Máté mostanában nagyon tolja az edzéseket és amíg vártunk az eredményre, addig sem nagyon akart hallani semmiféle kímélő edzésről, mert minek alapon, úgyis érzi, ha valami nem ok szerinte és akkor leáll.... Azt az aprócska tényt nem akarja tudomásul venni, hogy covid és edzések után nem ez a legnagyobb gond, hanem, hogy mondjuk pár hét múlva a megerőltetéstől szívizomgyulladás alakulhat ki például és azt nem fogja érezni edzés közben... De erről hallani sem akar persze, hülyeség és neki ilyenje nem lesz... Éljen a kamaszkor, amiről azt hittem már nem érint minket... Toma is szenved, 2 hétre fel van mentve tesi alól is, kész katasztrófa neki ez az egész, főleg, hogy ugye bent sem focizhat a szünetekben. De legalább ő még betartja - vagy legalábbis remélem - bár tényleg sajnálom szegényt, mert ez nagyon nem az ő világa... Tegnap visszatért a suliba, egyből egy angol csillagos ötössel TZ-re, szóval egész jó volt a dolog. Itthon tanultunk rendesen, de majd meglátjuk a többit, mert most ezt a sok mindent piszok nehéz volt pótolni, főleg úgy, hogy először a delikvens nem bírt, később meg nem akart pótolgatni 😉... Én közben visszatértem már pénteken és szombaton a munkába, ahol csak terminátor nőként emlegetnek, tekintettel arra, hogy nem kaptam el, vagy legalábbis ha igen, akkor tünet nélkül átment rajtam a korona. Azért el tudnék képzelni jobb becenevet is 😉, de hát most ezt dobta a gép... Már viszonozhatom is a sok helyettesítést, ugyanis az egyik munkatársam kidőlt, szegény nagyon is! Szóval a múlt és ezen a héten is helyettesíteni kell, de még a jövő héten is valószínű. Az Ukrán helyzet miatt tartok attól, hogy lesz ebből nagyobb gond is, ugyanis az ilyen háborúknál én mindig dolgoztam, ide sorolandó a 2001-es amerikai terrocselekményt is, és ma is oda igyekszem mindjárt és hát pont most hallgattam, hogy órákon belül kiderül lesz-e háború vagy sem... Azért jobban örülnék persze a nemnek. Ráadásul bekrepált a mosógépünk, tegnap itt volt a szerelő, aki dél helyett este ért ide, de legalább kiderült, hogy javítható a gép, mert már újakat keresgéltünk, ugyanis zárlatos lett, ha beindult, egyből lecsapott mindent. Röviden ennyi, ,mesélnék még, mert mindig van mit, de indulnom kell dolgozni 😉.

Mindig az jön, ami még nem volt...

 ...hogy ilyen jó kis közhellyel éljek. Most éppen Mátén van a sor, legalábbis nagyon úgy néz ki... Tegnap óta itthon van, nagyon hasonló tünetekkel, mint Toma nemrég. Láza van és fáj a torka, de azért enyhébben jött ki rajta. Ma volt PCR teszten, meglátjuk, szerintem korona, de mivel a teszteken eddig 1-1 arány volt nálunk, ugye a Családfő negatív, Toma pozitív lett, pedig meg voltunk győződve, hogy mindkettő pozitív lesz, majd kiderül. Bár szerintem van olyan, hogy a PCR sem mutatja ki, talán nem is ritkán, az egyik kollégámnál van most ez, hogy szinte tuti a covid, a teszt viszont negatív. Na, mindegy, nem vagyok sem orvos, sem víruskutató, majd meglátjuk. Azért Máté kezd jobban lenni, ez a lényeg! Tuningolom extrákkal, ami apró kockákra vágott gyömbéres, mézes-citromos-mandarinos gyümölcsteából áll. Nagyon finom, pedig Máté mostanában eléggé tea ellenes - nem tudom miért egyébként - de neki is elképesztően ízlik, mondta, hogy ihatnánk ilyet akár minden nap is 😉. Szerintem a hétvégi buliban szedte össze ezt a kórságot, már azért valószínűleg kijött volna rajta, ha Tomától kapta volna el. Én még tartom magam, néha kezd az utolsó mohikán érzetem lenni itthon 😉...

Szabad hét

 Tomának  köszönhetően múlt héten, mindenki szabadságolta magát a családból 😅, bár nyilván jobbat is el tudtunk volna képzelni ilyen téren... Főleg az első pár napban, amikor olyan nagyon lázas, levert, torokfájós és gyenge volt szegénykém... A hétfő ennek szellemében és az újratervezésekkel telt, mert akkor ugye reggel, hirtelen döntöttük el, hogy én is itthon maradok. Az egész nap a lázcsillapítással és Tomával telt nekem, a Családfő már jobban volt akkor szerencsére. Voltam gyógyszertárban kétszer is, az egyik patikás körútnál elmentem a suliba Toma könyveiért, füzeteiért, pékségbe jártam és nagyjából ennyi volt a nap. 

Másnap már Máté is itthon maradt, a kedd sem volt sokkal jobb a hétfőnél, a torokfájás kezdett alább hagyni az anibiotikumnak köszönhetően szerintem, ami előző este 8 körül lett elérhető a felhőben, szóval a második patikázás az ügyeletes gyógyszertárban zajlott hétfő este. Fél egyre volt Toma kiírva PCR-ra, bár igazából jelentősége nem volt az időpontnak, mert mindenki beállt abba az egy sorba, ami a tesztelő helyen volt, mi sem kerültünk sorra időben persze, de sokat sem kellett várni szerencsére. Akkor mázlinkra Tomának is lejjebb ment a láza, éppen jobb passzban volt. A Családfő mindezt délelőtt csinálta végig, bár akkor is eljött velünk. Hazaérve persze jó fáradt volt Toma, aludt is. Ebben a két napban szinte semmi érdemlegeset nem csináltunk együtt, viszont jó sok természetfilmet megnéztünk 😉, csak ilyesmikhez volt ereje egyeseknek, a játék és még a felolvasás is fárasztotta. 

Aztán szerdán már tűrhetően kezdett lenni a delikvens, ennek jó sok jele is volt: már társasoztunk Ki nevet a végént, ugyanis szerinte ez az, amihez nem kell nagyon agymunka - igaz 😉 - olvastunk és megint csak természetfilmeket néztünk. Másnap már a kertbe is kimentünk közösen, mi Mátéval összeszedtük a maradék faleveleket, mert hiába kapartuk össze ősz végén a nagyját, ilyenkorra is marad mindig. Valahogy úgy még nem jártunk, hogy ezt megússzuk. Toma is kijött már, elég jól érezte magát, főleg a teraszon üldögélt, mert azokban a napokban volt a tavaszias csoda-idő, meg kicsit jött-ment a kertben és persze Chilizett, velünk együtt. Chili egyébként nem tudta eldönteni mi ez a nagy őrület a sima hétköznapokban, de boldog volt szerintem, hogy mindenki itthon van, sokszor kap simisimit, nasit és csak szólt hozzá valaki általában. Ennek örömére sokat napozott a teraszon 😉. 

Csütörtökön a kerti munka után kimentünk picit ide a kis öblünkhöz, tulajdonképpen az utca végébe, egyrészt a letört ágakat, botokat mindig kivisszük a Duna-partra, mert ott az egyik itt lakó gyűjtögeti, ő többször szokott kint sütögetni, bográcsolni a parton. Nem maradtunk sokáig, de az is nagyon felüdítő volt, még a stéget is megnéztük picit, megvan-e még 😉...

Akkor, csütörtök este még nagybevásárlásra is elmentem estefelé, olyan 7 körülire időzítettem a dolgot és bejött, nem voltak sokan, nagyon hamar végeztem is. Másnap megtudtuk az eredményt, hogy a Családfő negatív, Toma pozitív lett és persze örültünk, hogy mi is itthon maradtunk, akiknek nem volt tünetünk. Toma akkor már egész jól volt és most is, bár eléggé fáradékony szerinem, a doktornő javasolta is, hogy maradjon itthon, ameddig szükséges, 3 nap tünetmentesség, vonatkozik ez a levertségre is... 

A hétvége elszaladt főzéssel, sütéssel, pótlásokkal, hatalmas társas csatákkal, filmezéssel, és most már más társassal is játszottunk az újjal, amit nagyon bírunk! A Családfő valamikor a héten, amikor jobban lett, megcsinálta a wc-t, szóval nem kell bontani, örülünk azóta is! Viszont szegénynek a háta nagyon fáj, valahol a dereka tájékán, reméljük ma bejut az egyik ismerőse ajánlására egy kórházi orvoshoz, aki gerincspecialista. Reméljük nem rettenünk meg attól, amit mond, itt műtétre gondolok elsősorban...

Mátét hétvégén már nem lehetett visszafogni, elment szombat este bulizni, már hetek óta készült rá, nem akartam megfosztani tőle. Ráadásul az érettségi előtt már csak 2 buliba megy, egyre márciusban, amit az évfolyam szervez, mert annyira jó volt a szalagavató utáni, hogy újabbat szerveztek közösen. Aztán áprilisban, az egyik barátja-osztálytársa lesz 18, az meg házibuli lesz. Közben éli az életét, csajokkal is, a héten randizik is, és igazán mulatságos sztorijai vannak, amiket itt nem akarok megosztani nyilván, de mostanában erősen hangulatfelelős nálunk 😉. 

Vasárnap pedig végre leadtuk a jelentkezést az egyetemekre, van itt kérem minden, a sorrend is nehéz volt, meg az is, hová, de lett Károli, Kodolányi is. Média a fő szak, de bejelöltünk rekreációt is, meg töltelékszakokat is, hogy felvegyék valahová, ha rosszul jönne ki a lépés. Egyébként meg határozott elképzelése van a médiás képzéséről, ami szerintem is reális, mert vagy külön szakirányultan egy ezzel foglalkozó suliba megy majd diploma után, vagy másoddiplomás képzésként van a TE-n egy ilyen szakirány, azt is be lehet célozni, ezért is fontos a bármilyen felsőfokú végzettség...

Őszintén szólva, nem esett rosszul ez a szabad hét, én is sokat haladtam. Egyrészt megcsináltuk a kertet és a teraszt is letakarítottam valamelyik nap, akkor is Toma kint volt velem tényleg a téli tavaszban. Aztán kimentem végre futni, már ezer éve halogattam és nagyon jól esett! És még a cikkekkel is előrébb jutottam, végre a cikktervezőbe betettem jó pár témát, el is lett fogadva, szóval most már csak írnom kell 😅, de nagyon örülök, mert így legalább elindultam. És végre haladtam a könyvemmel is, szóval hurrá!

Most megint én maradtam itthon Tomával, ami a bentiektől nagy szívesség, már kicsit kényelmetlenül is érzem magamat, remélem tudom viszonozni majd valahogy. Egyébként meg fura, de már hiányzik picit a munka, pedig itthon is nagyon szeretek lenni, de ezt jónak veszem 😉!

A legfontosabb, hogy Toma jól van, remélem tényleg szövődménymentesen meggyógyul, erre egyébként gondolni sem fogok, most tényleg az a legfontosabb, hogy teljesen jól legyen! Közben meg persze megpróbáljuk még jól kiélvezni, az itthon együtt töltött maradék időt 😉...

Elért minket is...

 Egész pontosan Tomát, igazoltan. A Családfő pedig elsőként kezdte, nagyon hasonló tünetei voltak, mint Tomának, csak enyhébbek, de ő negatív lett. Jó sokára, tegnap délelőtt tudtuk meg az eredményt. Mondjuk Tománál szinte biztosak voltunk, hogy ez az, évek óta nem volt olyan beteg, mint a hét elején 2-3 napig. Magas láza volt, amit csak picit tudtunk csillapítani, mindig visszakúszott. Ezen kívül nagyon fájt a torka, a feje is sokszor, egyszer hányni is sikerült és persze levert volt és gyenge. Szóval rég volt már ilyen! Mindez oltással, nem tudom mi lett volna nélküle... Hétfőn reggel, miután felkelt én is elbizonytalanodtam, hogy két beteget, hogy hagyjak itthon. Ráadásul a doktornő biztosra mondta - akivel reggel beszéltünk - hogy a negatív gyorstesztek ellenére (kettőt is csináltunk), ez biztosan covid, hát igaza lett... Az lett a vége, hogy benti telefonálgatások után abban maradtunk nem megyek, amíg ki nem derül, hogy mi van biztosan... Utólag is nagyon jól tettük, hogy nem mentem - elsősorban persze Toma miatt, mert kedden hajnalban úgy éreztem, hogy most aztán be sem bírnék menni, ha kellene - mert ugyan nekem és Máténak kutya bajunk, de a tesztek szerintem eléggé megbízhatatlanok. Szóval lehet, hogy ugyan nincs tünetem, de fertőzök, és ha így van, a hírszerkesztőknél 2 ember kiesése is nagy leállásokat tudna okozni, meg persze ki tudja kiket fertőztem volna meg, a végén adás sem lett volna 😉. Így abban maradtunk, hogy inkább én essek ki egyedül, mint, hogy egyszerre aztán többen.... Hasonló megfontolásokból Máté sem ment suliba keddtől, így ezer éve nem volt ilyen, de mind a négyen itthon ragadtunk. Az fura, hogy a Családfő negatív lett, mert ugyanazok voltak nála is - a hányást leszámítva - csak enyhébben, nem volt olyan magas láza, de fájt a torka és a többi is megvolt, úgyhogy szerintük ő is az volt, csak nem mutatta valamiért a teszt. Most már jobban van Toma, szerdától számítjuk, hogy egész tűrhetően érzi magát, csak nem sokat bír egyszerre, fáradékony. Az osztályában 10-en hiányoznak, szinte mindenki valószínűleg koronás, viszont egy napot sem voltak otthon karanténban, mivel nem jutnak el odáig, kicsúsznak az időből, mert amire megérkezik a teszteredmény és hivatalos lenne a dolog, már letelt az 5 nap... Kedden volt Tomának a PCR - az első gyors ott is negatív volt - és ugyan úgy volt vele, hogy biztosan nem megy ilyesmire, most is hősiesen tűrte és szerinte most nem volt olyan szörnyű, mint múltkor. Azért úgy jöttünk el, hogy azt mondta soha többet 😉. Mint tudjuk soha ne mondd, hogy soha... A doktornő azt javasolta, hogy egyáltalán ne siessünk vissza Tomával, csak ha 3 napig teljesen tünetmentes és utána is jól fontoljuk meg, a későbbi szövődmények miatt. Ezzel csak az a baj, hogy egyelőre fogalmam sincs, ki, hogyan és meddig tud vele itthon maradni, de hát ez legyen a legkevesebb...

Kertiség

Egy hét részletekben...

 Nem is tudom, már mit is akartam írni, mert annyi minden van mindig, de szerencsére nem nagy ügyek. Nem bontottunk wc-t a hétvégén (még januárban - a szerk. 😉), de még nem is jó, félmegoldással működik, talán meg tudja szerelni a Családfő bontás nélkül is, próbálkozik azóta is, talán összejön. 

Toma itthon maradt egy hete, mert nem érezte jól magát, levert volt iszonyúan, fáradt, és hőemelkedéses, a gyorsteszt negatív lett, de persze az nem szentírás. Múlt pénteken már szinte jól volt, viszont vasárnapra bepirosodott a szeme, elküldtem a doktornőnknek a fotót, kötőhártyának néztem és az is lett. Holnap, már megy suliba, de persze ki tudja mi volt ez, lehet sima ügy és az is, hogy nem, esetleg az oltások miatt nem volt semmi extra panasz. PCR-ra nem viszem, mert egyszer nyár elején voltunk és kellően brutális volt, hogy elrettentse, pedig hősként viselte, de azt mondta soha többé... Persze, ha muszáj lenne mennénk, de a tünetek alapján nem az, és hát őszintén szerintem annyira el van/volt mostanában engedve ez a dolog az iskolákban, hogy ezért nem szenvedtetem Tomát, ráadásul, ha volt valami, már mehetne suliba is...

Na, eddig jutottam tegnap (csütörtök) délelőtt, azóta a Családfő lebetegedett. Hőemelkedése van, levert és fáj a torka, a gyorsteszt negatív, de ahogy írtam fentebb az nem szentírás, de persze az is lehet, hogy nem covid,.. Toma pont most reggel tért vissza a suliba, ugyanis az egy nap tünetmentesség a szemével tegnap lezárult, délelőtt megkapta az igazolást, aztán estére lebetegedett a Családfő. Kérdeztem a tanító nénit is reggel, hogy maradjon-e itthon a delikvens, de szerinte nem szükséges, ha tényleg kiderül, hogy mégis a koronával van dolgunk, akkor hétfőn ne menjen. Őszintén szólva ez az egész már annyira elengedett, úgy összességében gondolom, hogy úgy érzem nem lehetünk okosak benne, ráadásul mi még tényleg próbálunk figyelni arra, hogy ne terjesszünk semmit, de azt is tudom, hogy közel sincs így ezzel mindenki....

Toma tisztára rutinos gyerek lesz, kedden a Családfőnél volt bent a munkában, úgy, hogy én vittem 11 körül be hozzá, aztán mentem tovább dolgozni. A Dózsa György úton van a munkahelye, amíg odáig eljutunk, megcsodálhatjuk a Fradi stadiont, az új kézilabda csarnokot, az MTK pályát és a Puskás Arénát, kész élvezet egyeseknek 😉. Mivel fél 5-ig dolgoztam akkor, a Családfőék előbb mentek  hazafelé, 3-kor. Aztán másnap pont fordítva volt mindez, én hajnaloztam, 11 körül, amikor végeztem áthozta hozzám Tomát a Családfő, miután addig "együtt dolgoztak". Akkor már elég jól volt Toma szeme, hazafelé megálltunk a Tamariska dombon egy picit sétálni. 

Másnap még itthon volt Toma, az egy napos tünetmentesség miatt, annyi kellett a szeme miatt. Lett egy új szokásunk is, természetfilmeket nézünk mostanában. Főleg a Dunán mennek kora délután, mi legalábbis ott csíptük el többször is. Toma nagyon élvezi, velem együtt, már megnéztem a csatornák között mi jöhet szóba és a Netflixen is van pár jónak tűnő film, mindenképpen megnézzük őket sorjában. Egyébként egyeseket nagyon érdekel mostanában a történelem is, sokat kérdez és érdeklődik, úgyhogy megnéztem miket nézhetünk a csatornáinkon ez ügyben, na meg persze a könyvek között és a Netflixen is szét kell majd néznem 😉. Azon kívül, hogy a maradék időnkben persze sokat bóklásztunk kint, még főztek is egyesek, főleg krumplipürét husival és egy karácsonyra kapott mini társassal tudunk rengeteget játszani, ami tényleg nagyon jó, én is imádom! Meg természetesen tanulunk, nem is keveset, mert ilyenkor jó sok pótolnivaló van...

Máté közben próbaérettségizett magyarból a héten, nyelvtan négyes, irodalom ötös lett neki, szerintem ez szuper, ezzel kiegyeznénk élesben is. Pedig, nem tanult rá olyan sokat, csütörtökön vizsgázott és vasárnaptól készülgetett, hol jobban, hol kevésbé. Még kicsit aggódtam is, mert rengeteget edz, fut, edzőterembe jár, azzal megy el az idő java. Aztán átjött hétvégén az egyik barátja, itt aludt nálunk, jól elszórakoztak. Tisztára tábori hangulat áradt a szobából, ugyanis Máté szobájából lehet felmenni a padlásra. Na most, ők ketten valahogy belakták a teret, ott aludtak fönt, közben rengetget vihogtak éjszakába nyúlóan és elhatározták, hogy tavasszal, de legkésőbb nyáron felújítják a teret, laminált padlóval és mindennel, na meg tévét is fel akarnak vinni 😉... A Családfő mondta, hogy ő állja a cehhet, ha megcsinálják és közben dörzsölte a tenyerét 😉. Na, de közben elkalandoztam, csak azt akartam érzékeltetni, hogy nem az a 20-25 tétel volt az elsődleges a hétvégén, amiből vizsgázni kellett és az utána következő napokban sem, szóval enyhén azért aggódtam. Most jó lett minden, de lehet, hogy komolyabban kellene azt nyomni, mert azért az éles érettségi emelt törivel más lesz...

Hát, megint csak eddig jutottam pénteken, most meg hétfő reggel van 😉. Azóta mondanom sem kell történt egy és más... A Családfő jobban van, viszont Toma lebetegedett. Méghozzá vasárnapra jött ki rajta olyasmi, mint a Családfőn, vagyis fáj a torka, rekedtes és 38,2 volt a láza. Egy napot ment suliba pénteken, de nem biztos, hogy jó ötlet volt, bár az is lehet, hogy nem számított. A szeme rendben volt és mindenhogy jól volt már akkor is, viszont este hívott az egyik osztálytársának az anyukája, hogy a fia pozitív lett estére, jól be is lázasodott szegény, Tomával elég sokat voltak együtt aznap... Toma és a Családfő mindegyik tesztje negatív, lehet tényleg nem covid, de az is lehet, hogy nem mutatja a teszt... Ráadásul úgy jött haza pénteken a suliból, hogy akkor hittem azt, hogy lebetegszik, tiszta nyűgös, fáradt, levert volt és valahogy olyan furán viselkedett, mint aki mindjárt kidől... Szombaton hajnalban mentem dolgozni, még izgultam is, hogy így megyek el, hogy a Családfő is beteg, és lehet Toma is. Mondtam is a Családfőnek, hogy olyan rossz érzésem van. Ehhez képest amikor hazaértem másnap, Toma és Máté éppen bringázni indultak és focilabdát is vittek magukkal, mert itt a közelben van füves focipálya. Tök jól elvoltak, sötétedésre jöttek haza, Toma is remekül volt, egészen másnap reggelig, amikor jó későn is kelt. Szóval fura az egész és nem örülök a hiáyzásnak sem, mert lehet sok lesz mostanában a "jóból".

Még Fradi meccsre is akartunk menni vasárnap, de már a Családfő miatt is éreztük, hogy ez felejtős lesz, Toma meg persze az i-re a pont volt. Mondjuk annyira nem bántuk, amikor néztük a meccset, mert csúnyán kikapott a csapat, nem tudom milyen lett volna ezt élőben látni... Ezen kívül a felvi.hu-n szörföztünk Mátéval fél napon át, keresgéltünk, pontokat számítottunk, mérlegeltünk és kicsit zavarosabb néha a szitu, mint eddig bármikor. Kb. 1 hét van még, hogy leadja Máté a jelentkezését a kinézett szakokra, a ponthatároktól azért nem mondom, hogy nem ijedeztünk, meg úgy mindentől... A múlt hetünk hétköznap is annyira változatos volt, hogy néha nem bánnám, ha nem lenne ennyi minden egyszerre. Tele vagyunk online szülőikkel is, az SZMK után múlt héten Tomáé, holnap Mátéé lesz online, ráadásul az lesz az utolsó nála, kicsit fura is... 

A lényeg mondjuk az, hogy a betegek teljesen meggyógyuljanak, a többi meg majd kiegyenesedik reméljük magától 😉.