Nem is tudom, már mit is akartam írni, mert annyi minden van mindig, de szerencsére nem nagy ügyek. Nem bontottunk wc-t a hétvégén (még januárban - a szerk. 😉), de még nem is jó, félmegoldással működik, talán meg tudja szerelni a Családfő bontás nélkül is, próbálkozik azóta is, talán összejön.
Toma itthon maradt egy hete, mert nem érezte jól magát, levert volt iszonyúan, fáradt, és hőemelkedéses, a gyorsteszt negatív lett, de persze az nem szentírás. Múlt pénteken már szinte jól volt, viszont vasárnapra bepirosodott a szeme, elküldtem a doktornőnknek a fotót, kötőhártyának néztem és az is lett. Holnap, már megy suliba, de persze ki tudja mi volt ez, lehet sima ügy és az is, hogy nem, esetleg az oltások miatt nem volt semmi extra panasz. PCR-ra nem viszem, mert egyszer nyár elején voltunk és kellően brutális volt, hogy elrettentse, pedig hősként viselte, de azt mondta soha többé... Persze, ha muszáj lenne mennénk, de a tünetek alapján nem az, és hát őszintén szerintem annyira el van/volt mostanában engedve ez a dolog az iskolákban, hogy ezért nem szenvedtetem Tomát, ráadásul, ha volt valami, már mehetne suliba is...
Na, eddig jutottam tegnap (csütörtök) délelőtt, azóta a Családfő lebetegedett. Hőemelkedése van, levert és fáj a torka, a gyorsteszt negatív, de ahogy írtam fentebb az nem szentírás, de persze az is lehet, hogy nem covid,.. Toma pont most reggel tért vissza a suliba, ugyanis az egy nap tünetmentesség a szemével tegnap lezárult, délelőtt megkapta az igazolást, aztán estére lebetegedett a Családfő. Kérdeztem a tanító nénit is reggel, hogy maradjon-e itthon a delikvens, de szerinte nem szükséges, ha tényleg kiderül, hogy mégis a koronával van dolgunk, akkor hétfőn ne menjen. Őszintén szólva ez az egész már annyira elengedett, úgy összességében gondolom, hogy úgy érzem nem lehetünk okosak benne, ráadásul mi még tényleg próbálunk figyelni arra, hogy ne terjesszünk semmit, de azt is tudom, hogy közel sincs így ezzel mindenki....
Toma tisztára rutinos gyerek lesz, kedden a Családfőnél volt bent a munkában, úgy, hogy én vittem 11 körül be hozzá, aztán mentem tovább dolgozni. A Dózsa György úton van a munkahelye, amíg odáig eljutunk, megcsodálhatjuk a Fradi stadiont, az új kézilabda csarnokot, az MTK pályát és a Puskás Arénát, kész élvezet egyeseknek 😉. Mivel fél 5-ig dolgoztam akkor, a Családfőék előbb mentek hazafelé, 3-kor. Aztán másnap pont fordítva volt mindez, én hajnaloztam, 11 körül, amikor végeztem áthozta hozzám Tomát a Családfő, miután addig "együtt dolgoztak". Akkor már elég jól volt Toma szeme, hazafelé megálltunk a Tamariska dombon egy picit sétálni.
Másnap még itthon volt Toma, az egy napos tünetmentesség miatt, annyi kellett a szeme miatt. Lett egy új szokásunk is, természetfilmeket nézünk mostanában. Főleg a Dunán mennek kora délután, mi legalábbis ott csíptük el többször is. Toma nagyon élvezi, velem együtt, már megnéztem a csatornák között mi jöhet szóba és a Netflixen is van pár jónak tűnő film, mindenképpen megnézzük őket sorjában. Egyébként egyeseket nagyon érdekel mostanában a történelem is, sokat kérdez és érdeklődik, úgyhogy megnéztem miket nézhetünk a csatornáinkon ez ügyben, na meg persze a könyvek között és a Netflixen is szét kell majd néznem 😉. Azon kívül, hogy a maradék időnkben persze sokat bóklásztunk kint, még főztek is egyesek, főleg krumplipürét husival és egy karácsonyra kapott mini társassal tudunk rengeteget játszani, ami tényleg nagyon jó, én is imádom! Meg természetesen tanulunk, nem is keveset, mert ilyenkor jó sok pótolnivaló van...
Máté közben próbaérettségizett magyarból a héten, nyelvtan négyes, irodalom ötös lett neki, szerintem ez szuper, ezzel kiegyeznénk élesben is. Pedig, nem tanult rá olyan sokat, csütörtökön vizsgázott és vasárnaptól készülgetett, hol jobban, hol kevésbé. Még kicsit aggódtam is, mert rengeteget edz, fut, edzőterembe jár, azzal megy el az idő java. Aztán átjött hétvégén az egyik barátja, itt aludt nálunk, jól elszórakoztak. Tisztára tábori hangulat áradt a szobából, ugyanis Máté szobájából lehet felmenni a padlásra. Na most, ők ketten valahogy belakták a teret, ott aludtak fönt, közben rengetget vihogtak éjszakába nyúlóan és elhatározták, hogy tavasszal, de legkésőbb nyáron felújítják a teret, laminált padlóval és mindennel, na meg tévét is fel akarnak vinni 😉... A Családfő mondta, hogy ő állja a cehhet, ha megcsinálják és közben dörzsölte a tenyerét 😉. Na, de közben elkalandoztam, csak azt akartam érzékeltetni, hogy nem az a 20-25 tétel volt az elsődleges a hétvégén, amiből vizsgázni kellett és az utána következő napokban sem, szóval enyhén azért aggódtam. Most jó lett minden, de lehet, hogy komolyabban kellene azt nyomni, mert azért az éles érettségi emelt törivel más lesz...
Hát, megint csak eddig jutottam pénteken, most meg hétfő reggel van 😉. Azóta mondanom sem kell történt egy és más... A Családfő jobban van, viszont Toma lebetegedett. Méghozzá vasárnapra jött ki rajta olyasmi, mint a Családfőn, vagyis fáj a torka, rekedtes és 38,2 volt a láza. Egy napot ment suliba pénteken, de nem biztos, hogy jó ötlet volt, bár az is lehet, hogy nem számított. A szeme rendben volt és mindenhogy jól volt már akkor is, viszont este hívott az egyik osztálytársának az anyukája, hogy a fia pozitív lett estére, jól be is lázasodott szegény, Tomával elég sokat voltak együtt aznap... Toma és a Családfő mindegyik tesztje negatív, lehet tényleg nem covid, de az is lehet, hogy nem mutatja a teszt... Ráadásul úgy jött haza pénteken a suliból, hogy akkor hittem azt, hogy lebetegszik, tiszta nyűgös, fáradt, levert volt és valahogy olyan furán viselkedett, mint aki mindjárt kidől... Szombaton hajnalban mentem dolgozni, még izgultam is, hogy így megyek el, hogy a Családfő is beteg, és lehet Toma is. Mondtam is a Családfőnek, hogy olyan rossz érzésem van. Ehhez képest amikor hazaértem másnap, Toma és Máté éppen bringázni indultak és focilabdát is vittek magukkal, mert itt a közelben van füves focipálya. Tök jól elvoltak, sötétedésre jöttek haza, Toma is remekül volt, egészen másnap reggelig, amikor jó későn is kelt. Szóval fura az egész és nem örülök a hiáyzásnak sem, mert lehet sok lesz mostanában a "jóból".
Még Fradi meccsre is akartunk menni vasárnap, de már a Családfő miatt is éreztük, hogy ez felejtős lesz, Toma meg persze az i-re a pont volt. Mondjuk annyira nem bántuk, amikor néztük a meccset, mert csúnyán kikapott a csapat, nem tudom milyen lett volna ezt élőben látni... Ezen kívül a felvi.hu-n szörföztünk Mátéval fél napon át, keresgéltünk, pontokat számítottunk, mérlegeltünk és kicsit zavarosabb néha a szitu, mint eddig bármikor. Kb. 1 hét van még, hogy leadja Máté a jelentkezését a kinézett szakokra, a ponthatároktól azért nem mondom, hogy nem ijedeztünk, meg úgy mindentől... A múlt hetünk hétköznap is annyira változatos volt, hogy néha nem bánnám, ha nem lenne ennyi minden egyszerre. Tele vagyunk online szülőikkel is, az SZMK után múlt héten Tomáé, holnap Mátéé lesz online, ráadásul az lesz az utolsó nála, kicsit fura is...
A lényeg mondjuk az, hogy a betegek teljesen meggyógyuljanak, a többi meg majd kiegyenesedik reméljük magától 😉.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése