Tomának köszönhetően múlt héten, mindenki szabadságolta magát a családból 😅, bár nyilván jobbat is el tudtunk volna képzelni ilyen téren... Főleg az első pár napban, amikor olyan nagyon lázas, levert, torokfájós és gyenge volt szegénykém... A hétfő ennek szellemében és az újratervezésekkel telt, mert akkor ugye reggel, hirtelen döntöttük el, hogy én is itthon maradok. Az egész nap a lázcsillapítással és Tomával telt nekem, a Családfő már jobban volt akkor szerencsére. Voltam gyógyszertárban kétszer is, az egyik patikás körútnál elmentem a suliba Toma könyveiért, füzeteiért, pékségbe jártam és nagyjából ennyi volt a nap.
Másnap már Máté is itthon maradt, a kedd sem volt sokkal jobb a hétfőnél, a torokfájás kezdett alább hagyni az anibiotikumnak köszönhetően szerintem, ami előző este 8 körül lett elérhető a felhőben, szóval a második patikázás az ügyeletes gyógyszertárban zajlott hétfő este. Fél egyre volt Toma kiírva PCR-ra, bár igazából jelentősége nem volt az időpontnak, mert mindenki beállt abba az egy sorba, ami a tesztelő helyen volt, mi sem kerültünk sorra időben persze, de sokat sem kellett várni szerencsére. Akkor mázlinkra Tomának is lejjebb ment a láza, éppen jobb passzban volt. A Családfő mindezt délelőtt csinálta végig, bár akkor is eljött velünk. Hazaérve persze jó fáradt volt Toma, aludt is. Ebben a két napban szinte semmi érdemlegeset nem csináltunk együtt, viszont jó sok természetfilmet megnéztünk 😉, csak ilyesmikhez volt ereje egyeseknek, a játék és még a felolvasás is fárasztotta.
Aztán szerdán már tűrhetően kezdett lenni a delikvens, ennek jó sok jele is volt: már társasoztunk Ki nevet a végént, ugyanis szerinte ez az, amihez nem kell nagyon agymunka - igaz 😉 - olvastunk és megint csak természetfilmeket néztünk. Másnap már a kertbe is kimentünk közösen, mi Mátéval összeszedtük a maradék faleveleket, mert hiába kapartuk össze ősz végén a nagyját, ilyenkorra is marad mindig. Valahogy úgy még nem jártunk, hogy ezt megússzuk. Toma is kijött már, elég jól érezte magát, főleg a teraszon üldögélt, mert azokban a napokban volt a tavaszias csoda-idő, meg kicsit jött-ment a kertben és persze Chilizett, velünk együtt. Chili egyébként nem tudta eldönteni mi ez a nagy őrület a sima hétköznapokban, de boldog volt szerintem, hogy mindenki itthon van, sokszor kap simisimit, nasit és csak szólt hozzá valaki általában. Ennek örömére sokat napozott a teraszon 😉.
Csütörtökön a kerti munka után kimentünk picit ide a kis öblünkhöz, tulajdonképpen az utca végébe, egyrészt a letört ágakat, botokat mindig kivisszük a Duna-partra, mert ott az egyik itt lakó gyűjtögeti, ő többször szokott kint sütögetni, bográcsolni a parton. Nem maradtunk sokáig, de az is nagyon felüdítő volt, még a stéget is megnéztük picit, megvan-e még 😉...
Akkor, csütörtök este még nagybevásárlásra is elmentem estefelé, olyan 7 körülire időzítettem a dolgot és bejött, nem voltak sokan, nagyon hamar végeztem is. Másnap megtudtuk az eredményt, hogy a Családfő negatív, Toma pozitív lett és persze örültünk, hogy mi is itthon maradtunk, akiknek nem volt tünetünk. Toma akkor már egész jól volt és most is, bár eléggé fáradékony szerinem, a doktornő javasolta is, hogy maradjon itthon, ameddig szükséges, 3 nap tünetmentesség, vonatkozik ez a levertségre is...
A hétvége elszaladt főzéssel, sütéssel, pótlásokkal, hatalmas társas csatákkal, filmezéssel, és most már más társassal is játszottunk az újjal, amit nagyon bírunk! A Családfő valamikor a héten, amikor jobban lett, megcsinálta a wc-t, szóval nem kell bontani, örülünk azóta is! Viszont szegénynek a háta nagyon fáj, valahol a dereka tájékán, reméljük ma bejut az egyik ismerőse ajánlására egy kórházi orvoshoz, aki gerincspecialista. Reméljük nem rettenünk meg attól, amit mond, itt műtétre gondolok elsősorban...
Mátét hétvégén már nem lehetett visszafogni, elment szombat este bulizni, már hetek óta készült rá, nem akartam megfosztani tőle. Ráadásul az érettségi előtt már csak 2 buliba megy, egyre márciusban, amit az évfolyam szervez, mert annyira jó volt a szalagavató utáni, hogy újabbat szerveztek közösen. Aztán áprilisban, az egyik barátja-osztálytársa lesz 18, az meg házibuli lesz. Közben éli az életét, csajokkal is, a héten randizik is, és igazán mulatságos sztorijai vannak, amiket itt nem akarok megosztani nyilván, de mostanában erősen hangulatfelelős nálunk 😉.
Vasárnap pedig végre leadtuk a jelentkezést az egyetemekre, van itt kérem minden, a sorrend is nehéz volt, meg az is, hová, de lett Károli, Kodolányi is. Média a fő szak, de bejelöltünk rekreációt is, meg töltelékszakokat is, hogy felvegyék valahová, ha rosszul jönne ki a lépés. Egyébként meg határozott elképzelése van a médiás képzéséről, ami szerintem is reális, mert vagy külön szakirányultan egy ezzel foglalkozó suliba megy majd diploma után, vagy másoddiplomás képzésként van a TE-n egy ilyen szakirány, azt is be lehet célozni, ezért is fontos a bármilyen felsőfokú végzettség...
Őszintén szólva, nem esett rosszul ez a szabad hét, én is sokat haladtam. Egyrészt megcsináltuk a kertet és a teraszt is letakarítottam valamelyik nap, akkor is Toma kint volt velem tényleg a téli tavaszban. Aztán kimentem végre futni, már ezer éve halogattam és nagyon jól esett! És még a cikkekkel is előrébb jutottam, végre a cikktervezőbe betettem jó pár témát, el is lett fogadva, szóval most már csak írnom kell 😅, de nagyon örülök, mert így legalább elindultam. És végre haladtam a könyvemmel is, szóval hurrá!
Most megint én maradtam itthon Tomával, ami a bentiektől nagy szívesség, már kicsit kényelmetlenül is érzem magamat, remélem tudom viszonozni majd valahogy. Egyébként meg fura, de már hiányzik picit a munka, pedig itthon is nagyon szeretek lenni, de ezt jónak veszem 😉!
A legfontosabb, hogy Toma jól van, remélem tényleg szövődménymentesen meggyógyul, erre egyébként gondolni sem fogok, most tényleg az a legfontosabb, hogy teljesen jól legyen! Közben meg persze megpróbáljuk még jól kiélvezni, az itthon együtt töltött maradék időt 😉...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése