Nahát, a fotók alapján, amik mint tudjuk nem hazudnak, ez már majdnem 1 hónapja, február 2-án történt. Akkor kötőhártyával volt itthon Toma, a Családfővel ment dolgozni, mert én is dolgoztam azon a talán szerdai napon. Mivel hajnalos voltam, fél 11-kor már jöttünk is hazafelé. Szép, de nagyon szeles idő volt, mint azokban a napokban sokszor. Napok óta el akartunk menni bagolylesre, különösen azért, mert az MME az előző hétvégére hrdette a bagoly számlálást, amit minden évben megtart. Ezért hazafelé megálltunk a Tamariska-dombnál, ahol állítólag lehet baglyokat látni. Ezt az egyik madárszakértő mondta, még évekkel ezelőtt itt a környéken, igaz tavaly sem láttunk ott baglyokat, de próba szerencse, gondoltuk. Hááát, ez idén sem jött össze, lehet, hogy a nagy szél is közrejátszott és esetleg az is, hogy mi is felületesen nézelődtünk. A Tamariska nagyon szép, szeretjük, igaz baglyokat nem láttunk, de jót járkáltunk le és föl. Egyébként amiket olvastam és tudok a baglyok telelési szokásairól, az mind beleillett az itthoni környezetünkbe, hogy azt szeretik a legjobban, ha közel vannak a zsúfoltsághoz, de vannak erdős részek, ahol megbújhatnak és jól jön valami szántóföld is a közelben, ahol rágcsálókra vadászhatnak. Ez pont illik a környékünkre, de hát gondoltam nem megyek én szembe a szakértővel - aki egyébként itt lakott akkor - biztos ő jobban tudja. Másnap, a Családfő kiment reggel 6 körül a szokásos reggeli cigijére a bejárati ajtónk elé, amikor is egy szép bagolyra lett figyelmes, aki keresztülrepülve előttünk az utca végén álló fenyőn landolt. Nem keltett fel minket, mert rövidesen a bagoly is továbbállt. Azt hiszem jövőre nem megyünk messzire bagolylesezni 😉...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése