Nyárzáró strandolás

 Szerintem az eddigi legjobb nyárzárásunk volt ez a tegnapi! Egyébként ide, az eddig nagyon hanyagolt csepeli strandra mentünk, az ok pofonegyszerű: itt ugyanis van csúszda 😉. A helyzetet sok minden nehezítette, de végül minden kisimult. Hajnaltól fél 11-ig dolgoztam, tehát csak miután hazaértem mehettünk bárhová is. Andorékat hívtuk, de először úgy volt nem tudnak jönni, aztán mégis jöttek, mert a két tesó Tomára szavazott, nem a másik programra 😉. Viszont előbb el kellett menniük, de azért így is jókat játszottak a skacok! Labdáztak a vízben, kergetőztek, beleugráltak a medencébe és természetesen csúszdáztak... Nagyon és még annál is jobban érezték magukat a fiúk, ráadásul tök kevesen voltak a strandon, ez egyrészt azért volt jó, mert utálunk tumultusban strandon létezni, másrészt nem kellett sorban állni a csúszdáknál. Itt egy erős belépő után ráadásul ingyenesek a csúszdák. Tényleg szuperül éreztük magunkat, mi beszélgettünk, a skacok pedig kiélveztek a vízben minden percet, bár a medencében mi is bent voltunk jó sokat! Miután Andorék elmentek, Toma továbbra is megállíthatatlanul csúszdázott és átszelte a medencét háton úszva, aminek a technikáját saját magától tanulta 😉...  A slusszpoén az volt, hogy miután Andorék elmentek, nem sokkal később felfedeztük a nagy medencénél 3 osztálytársát, akik úszó tanfolyamon voltak. Innentől amikor tudták végig froclizták egymást 😉, ráadásul együtt mentünk haza a strandról is. Nagyon jó meleg strandidő volt, szóval minden klaffolt. A legjobb memóriatörlés az ilyen vizes program, egyszer sem jutott eszünkbe a sulikezdés! Bár nem szándékosan, de szinte a szakirodalomnak megfelelően zártuk a nyarat - tavaly cikket írtam a jó sulikezdésről, egy pszichológussal készült interjú, aki nagyon hasonlókat mondott - csak ez nálunk (pl. utolsó napokat úgy töltsük, ahogy a gyerekünk szeretné, ha lehet osztálytársakkal is találkozzunk, de persze ennél sokkal több mindenről szó esett) most teljesen spontán volt, Andorékat kivéve 😉, bár lehet ezek a dolgok tudat alatt hatnak, mindenesetre jövőre is valami hasonlót találunk ki, mert ez tényleg működik...

Egyesek átjártak a gyerekmedencébe néha - ahol a delikvens túlkoros volt - először nosztalgiázni, melegedni, majd néhányat csúszni is, a béka száját érdemes figyelni...

Már ma is ment volna újra strandolni az illetékes, de mivel ma is hajnaloztam, és azért így a fél nap elmegy, mára Mekis ebédelést találtunk ki, aztán közkívánatra fociedzéssel terelünk a holnapról 😉...

Csepel családi nap, Fradi meccsnap

 Mondhatni, hogy a múlt vasárnap a foci napja volt nálunk. Mondjuk nekem nem nagyon, mert én dolgoztam, de Tomának mindenképpen így telt. Máté sem volt itthon, az előző napi tűzijátékot a barátaival nézte a Margit híd környékéről aztán az egyik barátjánál aludt és csak vasárnap délután jött haza. De a lényeg, hogy Toma a Családfővel ment 10 után a családi napra, ahol mindenféle játékok voltak, na meg tizenegyes rúgó verseny! Be is nevezett az illetékes, és több körben bent maradt, viszont valahol a közepénél kiesett, mert hát nem ment be az a gól 😉... Na nem baj, majd jövőre!

Kora este a Fradi a Honvéd ellen játszott - hehe, ez a Családfőnek külön élmény - 3-1-re nyertek, szóval volt öröm és minden 😉... Toma fotó a meccsről:

Idei tűzijáték

 Végül elmentünk, de legfőképp azért, mert egyesek nagyon ragaszkodtak hozzá, na persze, amit egyszer már jól bejárattunk - ha Mátéra gondolok évtizedek óta - azt nem lehet csak úgy ledobni magunkról és nem is fogjuk szerintem, amíg Toma úgy nem dönt, hogy már elég volt a durrogtatásokból 😉... Egyébként ő maga mondogatta közben, hogy ez ám a környezetszennyezés, tele volt minden hatalmas füsttel, úgyhogy ahogy ismerem, hogy milyen környezetszerető, az is lehet, hogy hamarosan ez fog felülkerekedni. A madarakat is sajnáltuk, akik egyre többen köröztek a fejünk felett, mert azért mi távolabb voltunk a központi résztől. Egyébként a Nemzeti Színház kertjével párhuzamosan a Dunánál néztük végig a Tűzijátékot, miután a Családfő bravúros parkolásával 9 előtt pár perccel a helyszínre értünk 😉... Egyébként nagyon szép volt és tényleg sokan voltak mindenhol! Utána a megcéloztuk a Mekit, persze hármasban, Máténak megint barátokkal volt dolga. Mát így is későn értünk haza, én másnap megint hajnaloztam, Toma pedig a Csepel szervezésében családi napra ment a Családfővel, de ez már megint egy másik történet...

A legvégén drónokból a korona és egy kereszt állt össze...

Toma hajnali munkán

 Szombaton bejött velem Toma dolgozni hajnalban! Ötkor indultunk, ez még egy órával később van, mint hétköznap, de persze így is húzós, főleg neki! Múltkor ugye megbicsaklott a dolog a hajnali kelés miatt, most viszont elszántak voltunk, ő is, hogy jön, én is, hogy az életem árán is felkeltem, mert a szabi előtt kicsit megsértődtek egyesek 😉... Azt gondoltam, hogy uncsi lesz neki ez a sok óra, de nem így volt! Reggel még szunyókált az összetolt székeken, aztán az első híreknél, meg az összes többinél ott volt velem a stúdióban (fél óránként beszélek), segített a sporthírek megírásában (ténylegesen is), vittünk enni-innivalót, jó sokat és sokáig evett 😉, ezenkívül a narancssárga, kék, zöld óriáslabdákon hempergett, labdázott, néha ült is rajtuk, beült "bunkerként" egy asztal alá, tesztelt hírmondásnál mindenféle mutogatásokkal, hogy bírom röhögés nélkül (egyszer majdnem besültem) és nem utolsó sorban a hírszobában a használaton kívüli, de persze működő mikrofonba dumálgatott 😉...

Közben megíródtak, beszerkesztődtek, elhangzottak a hírek és még az időt is tartottuk, szóval igazán eredményesek voltunk 😉!

Sajnos már készülünk...

 Magunkhoz képest elég hamar, már múlt hét kedden elmentünk a papírboltos kedves barátnőmhöz és beszereztük az iskolakezdős cuccokat Tomával. Nekünk ez korai, mert általában ilyenkor szoktunk vakarózni, ezekben a napokban, hogy most aztán nem húzhatjuk tovább a dolgot... Nyilván az is közrejátszott ebben, hogy szerdától dolgoztam és tudtam, hogy az a hét, sőt a hétvége sem lesz jó már ilyesmire, mert vagy dolgoztam vagy pl. Máté szülinapját ünnepeltük. Szóval az a keddi nap sűrű volt, először elmentünk és beszereztük az iskolai lista alapján összeírt cuccokat, Toma választott füzeteket, tollat, radírosat is, meg mindent ami kell. Bár leckefüzetet nem vettünk, de kb. ennyi maradt ki, szóval elégedettek lehetünk... Sulitáskát újat kell venni, azt online néztük ki - Fradis 😉 - rendeltük. Mondjuk amit még nem vettünk, az a sportruházat, tesi és edzés, mert arra is új cipők és hát új tréningek kellenek, nagyrészt minden bokalengetős. 

A lelkünk az sír, tényleg minden évben olyan nehéz ez a dolog, elengedni a nyarat, a szabadságot - gondolok itt a kötelezettség mentességre - az a legnehezebb, hogy innentől ha tetszik, ha nem, jönnek a leckék, a taulás, a reggeli kelés, időben beérés, edzésre sietés.... Toma most ráadásul felsős lesz - még leírni is hihetetlen - sok tanárral, erősebb követelményekkel, és minden bizonnyal jól emlékszem Máté idejéből, sok tanulással. Hát őszintén, ki várja ezt 😉? Egyébként most azért optimistábbak vagyunk, mert egy jelentős dolog könnyebb lesz: nem kell négyig maradnia Tomának! Ez akkora könnyebbség nekünk, hogy el nem tudom mondani! Toma nagyon utálta és én is! Hosszú volt az az egész napos suli, még nekem is, ha éppen itthon voltam, nehéz volt kivárni, hogy Toma végre hazaérjen. Az illetékes pedig nagyon fáradt volt, ha utána edzésre is ment, mindig azt mondogatta, hogy alig van itthon és ez igaz is volt. Most viszont ezzel buzdítom, már tudjuk, hogy pénteken ha minden igaz, az órarend szerint 12.45-kor végez, szóval ez már egy erős pozitívum és öröm! Egyelőre csak a pénteket tudjuk - mert Szilvi néni megírta mindenkinek, ő lesz az egyik tanító nénink alsóból az ofő ármenetileg, amíg a tesitanárnő jövőre végleg átveszi az osztályt, mert most nyolcadikosokat visz - de az azért elég valószínű, hogy főleg 5-6 órájuk lesz, szóval fél kettő tájékán végeznek legkésőbb. Úgyhogy nálunk ez van a fókuszban, hogy milyen jó lesz nekünk innentől! Persze lesz sok más is, ami nem könnyű, de így talán könnyebb elviselni a tudatot, úgyhogy arra nem gondolunk 😉...

Visszatérve arra a keddre, utána elmentünk nagybevásárolni Tomával a Lidl-be, már félve megyek mostanában, mindig egy halom pénzt hagyok ott, most sem volt másként. Kellettek másnapra a tortához is a dolgok, mert szerdán meg kellett csinálni, hogy csütörtökre összeérjenek azok az ízek. Jól elhúztuk, mert máshova is mentünk vettünk kiegészítőket. Hazaérve, gyors lángost sütöttem a maradékból, aztán mentünk is Toma edzésére.

Tavaly eléggé kaotikus volt az edzés, mert az edző nem volt a legjobb, át is alakult minden, tök nagy botrány volt itt két helyi egyesület között, ami mindkettő Csepel, nem is megyek bele a részletekbe, a lényeg, hogy a múlt év eléggé agyon volt csapva, alig járt Toma, azon gondolkodtunk, hogy keresünk más egyesületet. Most viszont, ha nem is megoldódtak, de rendeződtek a dolgok. Új edző van, szimpatikus, lelkes, középkorú, szóval nem kezdő, jónak tűnik, Tomával hárman vannak a régi csapatából, mert azt nem is írtam, hogy átkerült az U13-ba! Pedig még csak 11 ugye, az új edző nagyon jókat mondott róla, szóval egyelőre most okés minden. Toma még motiváltabb, mint eddig, olyan mintha ahogy idősödne, annál inkább venné komolyabban az egészet... Ami viszont jó nagy nehézség, hogy a Bozsik már nincs U13-ba, csak bajnoki meccsek, azok viszont egész évben májusig, ha jól tudom...Eddig a Bozsikos dolog is elég volt, pedig szeptembertől max. november elejéig tartottak, aztán áprilisban és májusban voltak a következő meccsek, de azt is nehezen viseltem, a hétvégék miatt. Toma azt is imádta, ezt még jobban, most abszolút úgy alakulnak a dolgok Toma miatt, aki nagyon jól szeretne játszani, hogy meg kell nézni mikor vannak a bajnokik hétvégenként és utána szervezünk bármilyen egyéb programot...

Viszont valahogy ez a múlt heti edzés, aztán szerdán már edzőmeccs is volt, ezen a héten is szerdán és csütörtökön biztosan lesz edzés - egyébként heti 4 lesz, ami megint csak nem kevés - szóval ezek valahogy előkészítettek egy picit minket valahogy az iskolakezdésre. Már talán jobban rá vagyunk hangolva valamilyen megmagyarázhatatlan okból, mint egy hete... Néhány fotó az edzésről, ami még ömlesztett korosztályos volt...

Estébe nyúló szülinapi bulizás

 Múlt vasárnap - nem tegnap, hanem előtte 😉 - voltunk Toma Vince barátjának a szülinapi buliján. Mindig az egyik XI. kerületi kis színházban tartják, mert a szülők ott dolgoznak, nyári hétvégéken el lehet kérni ilyesmire. Minden évben nagyon jókat szórakoznak ott a skacok. Van egy kisebb kertje is a színháznak, szinte csak ott zajlottak az események, de eddig csak remek, meleg időnk volt. Most viszont, ahogy a színház felé mentünk a kocsival egy kisebb özönvíz zúdult ránk, szóval biztosra lehetett menni, hogy benti buli lesz. És itt jött a csavar és a fricska, és amiért igazán írok róla, ahogy nőnek, minden bizonnyal ez lesz az irány: soha ilyen sokáig nem maradtunk még, fél 10 körül is még eléggé sokan voltunk, pedig 4-re mentünk! Kisebb házibuli érzésünk volt, olyan 10 után sikerült elrángatni a srácokat, velünk jöttek haza autóval Andorék is. Közös játékok voltak, amit főleg a fiúk találtak ki, Vince egy kedves lány unokatesója is ott volt, mintha egy animátor foglalkozott volna velük, teljesen lefoglalta a bandát, 14 éves, biztos a kis korkülönbség is hatott 😉. Aztán zenés kis bulizással zártak, szóval abban maradtunk, hogy jövőre nem árt úgy készülni, hogy bulizunk ott is, és lehet minden szülinapon 😉...

Zila Kávéház és Cukrászda

 Augusztus 20-án mentünk el ide, ahová már ezer éve készültem! Viszonyleg közel van hozzánk, de csak viszonylag, azért 25 perc kellett hozzá kocsival. Hárman mentünk, Máté még akkor a Balatonon volt. Ettünk országtortát - nekem ízlett - egyesek fagyiztak, én lattét ittam 😉. A hely tényleg olyan bájosan régimódi, és nagyon szép szerintem! Nagyon tetszett, minden finom volt, viszont sokszor azt hiszem nem megyünk sajnos... Egyrészt amilyen szép a cukrászda, a környékkel nincs összhangban, még én is hülyén érzem magam, hogy ezt írom, de így van. Valahogy sokkal régimódibb, szebb környezet illene hozzá (nekem Wekerle jutott eszembe, de elfogult vagyok), de hát nyilván egy ilyen régi hagyományokkal működő kávéházat nem lehet elköltöztetni... A másik, amit már említettem, hogy nincs annyira közel, igaz messze sem, de ezt már kocsiba ülve azért számít... Viszont tényleg néha-néha, a messzebb lakóknak is érdemes kipróbálni, mert olyan bájosan kávéházas szerintem! Toma például ebédelni is szeretne ott egyszer (délután voltunk), mert ott étterem is van és egyeseknek is nagyon bejött a hely 😉! 

Fradi, Európa-liga-selejtezős siker

 Mondanom sem kell hogy megint gyógyír volt mindenkinek, de legfőképp Tomának a Fradi 4-0-ás győzelme az ír, Shamrock Rovers ellen! Nagy boldogság volt! Hangulatképnek egy kis ízelítő a meccses kellékekből 😉...

Vízicsúszdás, vízi élményparkos strandolások

 A nyaralás többi része így telt, mert szerencsére nagyon jó időnk, mondhatni gatyarohasztó hőség volt azokban a napokban... Strandolni mi Alsóörsre járunk gyakorlatilag mindig, ha tehetjük. .Pedig az Almádi strand is nagyon jó, tavaly kipróbáltuk egyszer, amikor nem volt idő, csak oda menni. De mi már Alsóörsöt megszoktuk, de főleg nagyon szeretjük, jó ott a lángos, a gyros, a csavart fagyi, remek élménypark van vízben és a szárazon is, éééés....: mostantól kihagyhatatlanok a vízicsúszdák! Toma nagyon rákapott, eddig egyszer-egyszer lecsúszott itt-ott, de nem annyira kapta el a gépszíj.Most viszont nagyon! Imádta az első naptól kezdve, először csak pár alkalmas csúszásra vettünk neki jegyet, mert a korábbiakból kiindulva gondoltuk elég lesz annyi is, de hamar rájöttünk, hogy jobban megéri 2500-ért napijegyet venni, mert úgy nagyjából fél óra alatt megtérült 😉. Ráadásul a trambulinozni, biliárdozni is lehetett vele, szóval az kellett nekünk. Későn mentünk le a strandra, 11 előtt biztosan nem, viszont jó sokáig, az egyik nap majdnem 8-ig ott voltunk.

Toma tényleg egész nap csak fellépcsőzött, hol a meredekebb, gyorsabb, hol a lassabb, kanyargó csúszdán csúszott. Mi általában a vízben vártuk, én ezt a részét jobban bírtam, mint a Családfő, mert szeretek a vízben lenni, viszont a csúszda finoman szólva nem az én világom 😉. Egy idő után már úgy alakítottuk a helyünket, hogy a csúszdák közelébe legyünk és onnan rálássunk, de persze elvolt ő magától is, ez inkább egy idő után csak a megnyugtatásunk miatt volt fontos... Közben mindig összeszedett csúszós barátokat, szóval élt, mint hal a vízben. Annyira rákapott, hogy erőltetni kellett, hogy szünetet tartson, elmentünk ilyenkor ebédelni, az legalább jó hosszasan tartott, mert ugye utána sem lehet egyből csúszdázni 😉, vagy fagyizni mentünk, vagy trambulinozni (bár ez nem volt nagyon pihentető, csak árnyékos), biliárdozni. Azért velünk is bejött persze Toma a vízbe, rengetget labdáztunk, én úsztam is. Ráadásul a vízben beljebb volt élménypark is, amit annyira nem próbált ki, nem volt rá idő a csúszások mellett 😉, viszont "pihenésképpen", a bója magasságában lévő emelvényről ugrabugrált a vízbe.... Estére jól lefáradtak egyesek, az alvással nem volt gond... Ritkán van azért így, de most nyilván a meleg miatt mi sem vágytunk sehová napközben, jól esett a pár napos strandolás...

Az a nagy csobbanás Toma...

Balatonalmádi óriáskerék és borhét

 Egyik este lementünk a partra a strand előtti térre, ahol tele van minden árusokkal, és most éppen ott tartották a borhetet is. Szerintem azokban a kánikulai napokban nem is tudtunk volna napközben ott lenni, ahogy láttaam az óriáskerék sem működött napközben, szerintem nem is lehetett megmaradni a fülkékben abban a hőségben... Mát tavaly is fel akartunk ülni az óriáskerékre, de most sikerült is 😉, nagyon szép volt onnan belátni az esti fényeket a Balatonnál! Sétáltunk picit, bámészkodtunk, óriáskerekeztünk, Toma ugrált is azzal a magasra repítő trambulinnal, szóval jó éreztük magunkat...

Balatonfűzfői bobozás

Ezen a nyáron valahogy megtréfál minket az időjárás, általában kánikulában szoktunk nyaralgatni, Hát, ez most nem így volt, Szigligeten ugye egyáltalán nem, örültünk, hogy nem fáztunk, aztán most, amikor Almádiba indultunk is ért minket enyhe meglepetés... Gyönyörű időt jósoltak, dél körül indultunk itthonról, addig ragyogott a nap, aztán olyan volt, mintha elborulna, még gondoltam is, hogy az nem létezik, egy csepp esőt sem mondtak aznapra... Ahogy készülődtünk egyre rosszabb lett, amikor indultunk már esegetett. Akkor meg azt gondoltuk, hogy biztos csak itt nálunk esik, de nem, mert a Balccsin is ugyanez volt, többször jött egy kis zápor, bár nagyon jó meleg volt. 

Onnantól nem igazán siettünk, tudtuk lesz még ennél sokkal melegebb, remélhetőleg záporok nélkül, szóval nem hajtottunk annyira a strandra. Úgyis Mátét először levittük Szántódra a barátjáék nyaralójába, ahol többen buliztak több napon át - hát, igen, ezek a családi nyaralások már nem jönnek össze, vagy nem úgy és olyan formában ahogy régebben. Szántód után a komphoz mentünk, úgy jutottunk át Tihanyba, ami ugye nagy kedvenc! Onnan mentünk Almádiba, aztán mivel még mindig hol esett, hol nem, elhatároztuk, hogy Toma kívánhat, oda megyünk ahová csak szeretné...

Ő persze, hogy bobozni szeretett volna, úgyhogy oda vettük az irányt! Amióta egyedül mehet, a bob is toplistás 😉! Először én mentem vele, gondoltam ne egyből a sűrűjébe menjen, aztán mögötte mentem külön bobban, majd a Családfő is megismételte mindezt, vele ment majd mögötte, aztán egyszer csak Toma elszabadult és megállíthatatlan volt, ahogy megérkezett, már rohant újra a szerencsére kis sor végére... Nagyon élvezte és mi is az egészet! Egyszer megijedtem, mert a Családfő kiment a kocsihoz molyolni valamit, szóval egyedül vártam Tomát. Aki nem jött, de nem csak ő nem jött, az az egész sor sem.... A másiknál jöttek folyamatosan a bobok, ott semmi, már azon kezdtem pánikolni, hogy szólok valakinek, amikor megláttam mi a baj 😉... Egy külföldi idősebb nő, nem mert menni a bobbal, alig haladt, mögötte Toma és egy egész hosszú sor araszolt. Rég nevettem ilyen megkönnyebbülten 😅, egyébként szegény nőt sajnáltam, de a látvány rém vicces volt!

Megint sikerült sötétedésig bobozni, egyesek még másnap is akartak menno, de akkor már annyira lefáradt valaki a csúszdáktól és a vízi élményparktól, hogy nem volt ilyesmire már energia... De ez már egy másik történet 😉...