Felismerés

Toma megvilágosodása Máté 18. szülinapja kapcsán:

- Mátéééé, innentől egyedül tippmixelhetsz...!!!

Idei tűzijáték

 Egész pontosan tudom, hogy 16 éve mindig tűzijátékozunk, ugyanis Máté 2 éves korától megyünk, amikor csak tudunk. Volt már, hogy eső volt és kihagytuk, talán kétszer, de még a 2006-os nagy viharban is ott voltunk, Kati mamával kiegészülve ráadásul és persze akkor csak Mátéval, Toma akkor gondolatban létezett 😉... Szerencsésen megúsztuk, annak köszönhetően, hogy a Családfő a Petőfi híd lábánál parkolt, utána sem riadtunk vissza a tűzijátéktól, bár az igaz, hogy alaposan tanulmányoztuk előtte a időjárási előrejelzéseket 😉...

Mostanában. ugye a tavalyi évet kihagyva, általában  a Pesti rakparton a Margit híd környékére gyalogoltunk ki, úgy, hogy a közelben leraktuk a kocsit. Hát, erre most nem volt idő, a szobafestés miatt csak este 8 körül indultunk el itthonról, bejutottunk a Müpához, ott a Családfő egy bűvészmutatványba illő parkolása után kisétáltunk a hév sínek mellé - néha azon, mert a hév az nem jár elsejéig - ahonnan mindent szuperül láttunk! Nagyon szép volt, élveztük, ja és csak hármasban voltunk, mert Mátét ez már nem hozza lázba 😉...

Utána Mekiztünk egyet hazafelé, hoztunk az itthon maradt, akkor még majdnem nagykorú dolgozónak is 😉

Nagykorú szülinap

 Az igazi ünneplés a Nádfedelesben az ebéd volt, tortástól és mindenestől, nagymamával kiegészülve. Utána kis itthoni szobamustra után, miután hazavittük a nagyit, Máté kérésére ünneplés helyett elmentünk matracot venni az új rezidenciájába. Nagy a készülődés egyébként a szombati bulira, mi is, ő is és közösen is készülünk, holnap mi már Rétimajorba megyünk, itt meg péntektől jönnek a delikvensek...

18

 A kép mindent megmutat, olyan, mint Máté a mindennapokban - a mozdulat és az egész jelenség, valahogy ő maga a fotón. Tényleg életkép...  A vers pedig mindent elmond... Boldog nagykorúságot drága Mátém 💓!

Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál,  

olyan nagyon enyém voltál,

engem ettél, engem ittál,

rám nevettél, nekem ríttál.

Mikor később nagyobb lettél,

mindig messzebb, messzebb mentél,

először csak a kiskertbe,

aztán a nagy idegenbe.

Ha itt vagy is, csak elnézel,

akkor is nem engem érzel,

nem anyádat, nem apádat,

valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél, szinte félek,

már a válladig sem érek,

alig, alig hihetem már,

hogy ölbeli bubám voltál.

Én voltam-e óriási,

vagy te lehettél parányi?

Sosem voltál nehéz nekem,

nem éreztem gyöngeségem.

Melletted most kicsiny lettem,

ágaskodik hát a lelkem,

nőni akar, hogy elérjen,

homlokodig hogy felérjen.

Húzol engem te fölfelé,

mint a napfény maga felé

fát, virágot, lombos ágat, -

fölemeled az anyádat.

Mindig van valami, nagy dolgok is...

 Az az igazság, hogy rakogatom fel ide a mindennapos, meg a nem mindennapos, de mindenképpen nyári kis programjainkat, dolgainkat, közben meg vaskosan történnek az események. Őszintén szólva általában azért sem írtam róla, mert nagyon időm sincs belefogni, most sincs, de hát valamikor el kell kezdeni, mert akkor miért írok ide egyáltalán 😉... 

Szerintem nem leszek túl hosszú sem, mert sürgős takarítani valóm akad - majd mindjárt kiderül, hogy miért 😉 - szóval ott kezdem, hogy Máté 18 lesz holnapután... Ami önmagában is döbbenet - legalábbis nekem - már hetek óta emésztgetem ezt a számot, sőt, már hónapok óta ott motoszkált az agyamban, de hát nyilván ennek a mögöttes tartalma az érdekes, mert látszatra tulajdonképpen nem sok változik. Hacsak nem annyi, hogy a mostani tanév, ami beindul, azt hiszem az egyik legemlékezetesebb lesz, Máté ugye érettségizni fog és egyben felvételizni, talán lesz szalagavató - ha lesz, ha nem, azt már tudjuk, hogy péntekenként délután próbálni fognak rá - ballagás és ami tuti, hogy lesz vagy így, vagy úgy, az az érettségi... 

Hát, szóval szerdán családilag ünnepelünk, lesz itt a közeli Nádfedelesben - amit nagyon szeretünk, mert itt van a Duna-parton a közelünkben, amolyan "itthoni" étterem - egy kis ebéd, aztán valamit szervezni is szeretnénk Máténak, mármint egy kis programszerűséget, még nem tudjuk mit, mert nála most nem egyszerű kitalálni minek örülne 😉. 

Aztán, az egyik úgymond ajándék, amit szeretett volna, az az, hogy legyen itthon egy házibulija 😉... Mi meg persze, hogy belementünk - khm, bár hát na, de értitek - úgyhogy, ha lúd, legyen kövér, több napos ünnepségsorozatot szervez az ünnepelt, ami azt jelenti, hogy péntektől hontalanok leszünk mi hárman (Tomával és a Családfővel), egészen vasárnap estig... Péntek este csak kisebb összejövetel lesz, viszont szombaton lesz az igazán nagy banzáj, kb. 15-en lesznek itt nálunk, háááát, néha nem tudom, hogy elment-e az eszünk, hogy ebbe belementünk 😅... 

Mi meg végül nagy nehezen kiderült, hogy Rétimajorba megyünk erre a hétvégére, bár ez sem volt egyszerű. Pont erre a hétvégére volt foglalásunk még nyár elején, amit lemondtunk, mert annyi minden változott hétről hétre, de néha napról napra a nyaralásokban, hogy úgy gondoltuk, erre már idő sem lesz... Szóval lemondtuk, de most úgy kb. 2-3 hete, amikor biztossá vált, hogy kitelepítenek minket itthonról, kénytelenek voltunk valami szállás után nézni. Először mindenhol keresgéltem, a Balcsin, meg máshol is nézegettem  mindenfélét, volt, amit majdnem le is foglaltam, és csak azért nem, mert éjjel volt, amikor észrevettem, gondoltam másnap (vagy inkább aznap) megbeszélem a Családfővel. 

Viszont a Családfő meg valami isteni sugalltra felhívta Rétimajort, hogy tudja, hogy lemondtuk a szállást erre a hétvégére és azt is, hogy akkor azért kellett dönteni, mert valaki nagyon le akarta foglalni, de hátha szabad a ház mégis, ahová menni szoktunk? És az, aki annyira akarta anno lemondta, nagy-nagy örömünkre, úgyhogy idén nyáron sem marad ki szerencsére Rétimajor, mert Toma a Balcsin kívül még ezt imádja, főleg, hogy degeszre fogja magát ott általában halakkal 😉!

Közben, meg, hogy végképp ne unatkozzunk, teljesen átvariáltuk és költözéssel spékeltük meg ezt a pár napot. Már régóta tervben volt, hogy Máté átköltözik a hálóba, mert az a legnagyobb szoba az emeleten. A végső cél az, hogy a két mostani gyerekszobát jövőre összenyitjuk, az lesz Tomáé, a háló már Mátéé, mi pedig leköltözünk és hálót csinálunk a mostani játszószobából, ami már sajnos most is funkcióját vesztette. Úgyhogy a költözéssel festés is járt, meg padlás szortírozás és rendberakás, ugyanis ott van fölötte...

Mivel máskor nem volt szabija a Családfőnek és még a suli is beindul a jövő héten, úgyhogy húzni nem tudtuk a dolgot, múlt héten nekikezdtünk. Rengeteget dolgoztunk mindenhogy, főleg a fiúk, és tényleg mindegyik! Először rendeltünk egy konténert és a padlásról mindent lepakoltunk, rengeteg sok mindent kidobtunk, Máté, a Családfő és Toma (!) elképesztően sokat segített. A lerámolásban a kisebbek, fönt pedig a kipakolásban, porszívóvásban és takarításban a nagyobbak. Aztán, ha már ott voltak, akkor ki is festették a padlást így hármasban az érintettek, Toma volt a nagy meglepetés, mert gondoltam az egyik nap inkább elviszem valahová, ne unatkozzon, de ő kijelentette, hogy mindenből ki akarja venni a részét és örömmel segített, pakolt és tényleg hathatósan festett! Azt mondta, hogy nem is akarna és tudna elmenni sehova, amikor itthon ennyit kell segíteni a többieknek... A Családfő és Máté is extrán sokat dolgozott és én is besegítettem mindig, amiben kellett, főleg segédmunkáztam: hol pakoltam, hol ragasztottam, fóliáztam, festettem, főztem, nagybevásároltam huszadika miatt és még munkamegbeszélésre is mentem...

Aztán persze, hogy eljött az idő, amikor az egykori hálót festették a fiúk, tulajdonképpen pont huszadikán kezdődött a dolog, és tegnap fejeződött be. Ebben is persze mindannyian részt vettünk, úgyhogy ki is vagyunk picit purcanódva, de időnk sincs nyafogni, mert most meg nagytakarítani kell, ezt Mátéval fogjuk megejteni és persze Tomával, mert a Családfő meg már dolgozik. Azért mindentől függetlenül, elmentünk tűzijátékot nézni főleg Toma miatt és szombaton szülinapra is mentünk, kihagyhatatlan volt, mert Vincéé volt, ráadásul már kb. 2 hónapja megbeszéltük, hogy mi visszük majd őket tortástul, mindenestül, mert máshogy nem tudták volna megoldani. Előtte délelőtt pedig festettek az érintettek, velem együtt, délután 1 körül pedig mi szépen leraktuk a festő felszerelést Tomával, ebédelt az érintett, összekészültünk és mentünk "bulizni" 😉. Tegnap jó volt, mert semmi jelenésünk nem volt, így csak a festésnek élhettünk, ugyan nem erről, hanem talán még péntekről, de még fotóm is van...

Aztán mindezek mellett jó kis gondolkozni valóm van nekem is, ugyanis megkerestek egy munka ajánlattal. Még július elején, de azt akkor is megbeszéltük, hogy a nyár, az kiesik ebből a szempontból, mert már akkor két utazásunk is le volt foglalva, meg egyáltalán nem is volt és még most sem 100%, hogy elvállalom a munkát. Pedig már évekkel ezelőtt megkerestek ugyanezzel, egy budapesti hír rádióba kellene hírszerkesztő, amit ugye nagyon sokáig csináltam és szerettem. Most is két volt kollégám keresett meg az ötlettel 😉, és, hogy bementem csütörtökön megbeszélni, az is kiderült, hogy egy harmadik volt kolléganőm is ott dolgozik...

Nagyon jó lenne egyébként, még az újságírást is megtarthatnám mellette gondolom én, bár erről nem esett szó, mert azt sem szeretném elveszni, hiszen ott meg azért pont egy másik oldalamat gyakorlom, amit nagyon szeretek. Viszont 3 műszak, hétvége és ünnepnap is lenne benne, bár csak 3 napot vállalnék hetente, és mivel nagyon meg vannak szorulva - kevés az ember - azt hiszem egy kicsit jobb helyzetben vagyok az alkudozásokat tekintve, mint évekkel ezelőtt. Valószínűleg elvállalom, de még mindig nem biztos, még csak puhatolóztunk most is, bár nagyon tetszene, már most beálltam volna, amikor ott voltam, de tudom és ismerem ennek a nehéz oldalait nagyon is, sok lemondással is járhat a dolog. Nehéz lenne megoldani Tomát is, már csak a hétköznapokban is, a betegségről nem is beszélve. Viszont mivel már másodszor keresnek meg ugyanerről a helyről, valahogy túl nagy lazaságnak érezném ezt újra visszautasítani, kicsit már vannak olyan kényszeképzeteim, hogy megbánom, ha most is nemet mondok, könyörögni senkinek sem fognak egy munka miatt 😉...

Hát, szóval ilyenek vannak erre felénk, kicsit gyorsabban beindult az élet, mint szokott ilyenkor (és akkor még az iskolakezdést és a vele járó sok mindent és a nyár végi szomorkodásainkat még nem is említettem...)...

Sima meccsnap

 Ami annyit tesz, hogy otthon, hazai ellenfél ellen és nem BL selejtezős meccsre mentünk, már legalább egy hete 😉. A Mezőkövesd ellen játszott a Fradi és azért is volt sima, mert a kezdeti rossz kezdés, vagyis az első percekben bekapott gól után, ha jól emlékszem 4-1-re nyert a csapat... Szeretem ezeket a hazai, bajnoki meccseket, nem volt tömeg sem - ellentétben a BL-es meccsekkel - felfedezünk most már mindig régi, látásból ismerős arcokat és minden olyan megszokottan jó volt 😉...

Hullócsillagos éjszaka

 Igyekszünk mindig megnézni augusztus 12-én a hullócsillagokat este. Általában itthon ér minket ez a nap, de voltunk már többször a Balatonon is, van, hogy készülünk rá sütikkel, keksszel, egyebekkel, de van, hogy csak kimegyünk ide a Duna-partra, mint ahogy most is. Tavaly is ugyanígy voltunk, kisétáltunk, bár akkor Chili cica is elkísért minket. Most nem tudjuk hová lett, valószínűleg sürgős vadászni való dolga akadt, mert hiába hívtuk és kerestük sehol sem találtuk. Pedig egy ilyet biztos nem hagyott volna ki, ha tudta volna 😉! A túlparton nyílt egy vízparti szórakozóhely, mostanában minden hétvégén bulizenére szórakozhatunk mi is, akkor is így volt ez, pedig, ha jól emlékszem az hétköznap volt. Máté nem volt itthon, a Családfő nem mutatott túlzott érdeklődést, úgyhogy Tomával ketten sétálgattunk a sötétségben és jól elbeszélgettünk közben mindenféle fontos dolgokról (meglepő, hogy mik előjönnek ilyenkor, még lány témában is, ami mostanában szerintem Máté miatt Tománál is kezd valahogy téma lenni, de még csak nagyon lájtosan). Szóval bolyongtunk és mostanában egyre rosszabb a helyzet, mert régen volt, hogy 9, sőt 11 hullócsillagot is megszámoltunk, tavaly talán egyet vagy kettőt láttunk nagy nyögvenyelősen, most pedig egyet sem 😀... Talán majd jövőre...

Autókás görbe délután

 Toma imád autózni, a környéken meg pláne! Volt egy szabad délután, mikor csak mi voltunk itthon, a cimborák pedig vagy nyaraltak vagy táborban vagy nagyszülőknél voltak, egyesek pedig ezt a programot találták ki. Ez azért jó buli különösen a környéken, mert ülésmagasítóval előre szoktak ülni egyeskék és ők váltanak 😉. Ehhez persze olyan utak kellenek, ahol nincs nagy forgalom, bár már elég jól megy a váltogatás. Előtte viszont kipróbáltuk az új, felújított Mekit a környékünkön, ami bezárt legalább 2 hónapra. Végre be is ültünk, nem csak a kocsiból rendeltük és hoztuk magunkkal amit szerettünk volna. Elég sokáig volt ez így, májusig (és már legalább ősztől) a vírushelyzet miatt, utána bezárt ugye a hely a felújítás miatt, aztán megint csak mindig rohanásban voltunk éppen és csak az autós részleget vettük igénybe. Most viszont beültünk, jól el is ámultunk, hogy mennyire más és modern lett! Nagyon jó volt végre enni egy jót az asztalnál ülve, aztán visszatértünk a környékünkre, ahol előre ültek az érdekeltek és kicsit azt érezhették, hogy részt vesznek a vezetésben 😉...

Kiserdőzés Chilivel

 Írtam már szerintem máskor is, hogy Chili cicánk olyan, mintha néha kutyának képzelné magát, ugyanis szinte mindig eljön velünk sétálni, barangolni a környéken 😉. Múltkor  - még a nyár elején - eljött velünk a kiserdő felé vezető úton, fogott egy egeret és nem jött tovább. Most viszont túlnőtte önmagát, végigkísért minket, igaz hol lemaradva picit. Kicsit meglepődtünk, mert a volt szomszédasszony, akinek a cicája volt Chili, mondta, hogy a kiserdőhöz nem szeret menni Chili, vele sose volt, nem tudja miért...

Most elkísért minket, közben vadászgatott, szóval egy jót kirándult ő is 😉. Nekünk is már hiányzott a kiserdő, rég voltunk arra, kb. 1 hónapja. Estefelé mentünk 6-7 között, szépen, ráérősen. Lecsekkoltuk, nem változott semmi, csak nyárhoz illően minden sokkal dúsabb, amit kifejezetten élveztünk 😉!                                      

                 

Gyermelyi pecás pillanatok

 Jó egy hete vasárnap, közkívánatra megint elmentünk Gyermelyre horgászni! Az egészben a kuriózum az volt, hogy Máténak is volt kedve és el is jött velünk 😉... Nem tudom de mostanában ahová megérkezünk, valahogy betöltjük vagy inkább kitöltjük a teret, mintha legalább nyolcan lennénk.... Fura helyzet, de megint az volt, hogy nálunk fogtak halat a fiúk, de más senki... Néha nehéz szerep ez 😉...

Momentumok...

Kánikula van, dögmeleg. Én behúzódom egy nádas meglepően nagy árnyékába, a többiek napernyőznek, ami abból áll, hogy elég sűrűn valahogy a szél kihúzza az ernyőt, ami általában vidáman a fűre bucskázik vagy többször majdnem a vízbe...

A Családfő - nekem legalábbis - újfajta technikával fűzi fel a damilt a botjára. Szépen átfűzögeti a zsinórt a kis körökön, egyre hátrébb tolva magától az egészet, hogy lásson is valamit, majd amikor végzett, elkezdi tekerni az egészet, amitől a damiltok mint egy autónak a kereke kipörög a vízen, forog és tekereg maga körül szélsebesen, olyan, mintha indulni akarna egy kerék valahová...

Általában mindig kapása van valakinek, kihúzzák, fotózunk. A sokadik után megint odajön egy horgász, csak azt szeretné tudni milyen a jó csali 😉...

Hihetetlen átgondoltsággal csomagolok ennivalót: rakok el előző nap sütött palacsintát, ami beillene Gundelnek is, ugyanis olyan érzetem van, hogy a Nutella pont úgy folyt meg a dobozban, mint a tányéron szokott lenni a csokiöntet. Kézzel-lábbal esszük. Kreatívságom netovábbja, hogy melegszendvicsünk is lett, ugyanis az otthon készített szendóba "ügyesen" beletettem szeletelt sajtot is, ami pont olyan szépen olvadt rá az egészre, mintha a sütőből vagy a mikróból vettem volna ki 😉...

Mindezeket (és még sokkal többet is) , végigkövették a pecások is a parton, akik kapás híján olyan érzetem volt, hogy jobb híján rajtunk szórakoznak 😉...

Kék-tó

 Egy kis péntek délutáni kiruccanásként mentünk ehhez a tóhoz, ami szerintem nagyon jó! A Családfő munkaügyben kellett, hogy kinézzen oda, azóta biztos is lett, hogy ott tartják meg a szeptemberi horgászversenyt, amit ő rendez. Dunaharaszti mellett van a kis tó, aminek az egyik felén horgászni lehet, a másik felén strandolni! Minket Tomával - mert hármasban mentünk - a  sttrandos opció is nagyon érdekelt természetesen 😉. Sajnos pont aznap, amikor a találkozó volt, előbb bezárt a tó, mert ugyan sütött a nap, de elég erős szél volt, így tök üres volt a tó és hát éppen strandolni is tényleg hűvös volt (na meg szerintem miattunk egyébként se tartottak volna nyitva 😉). Viszont a tó nagyon jól néz ki, állítólag peca szempontjából is szuper, de a strandja nekünk nagyon tetszett! Homokos part, pihenő székek, strandfoci pálya, ping-pong asztal, röplabda háló, nagyon jó büfé és Toma szempontjából nem elhanyagolható, hogy lángost és palacsintát is lehet ott kapni 😉. Amíg a Családfő megbeszélt, mi Tomával körülnéztünk a parton:

A megbeszélés vége felé, nem is Toma lett volna, ha nem találja ki, hogy körbefutja a tavat 😉. Megkérdeztük a tulajt is, hogy tényleg körbe tud-e menni, de mondta, hogy semmi akadálya, hajrá! Úgyhogy Toma jól megismerkedett a tóval és elég jó időt futva ért vissza hozzánk.

 Nagyon valószínű, hogy valamikor strand szempontból is kipróbáljuk a helyet 😉...