Mindig van valami, nagy dolgok is...

 Az az igazság, hogy rakogatom fel ide a mindennapos, meg a nem mindennapos, de mindenképpen nyári kis programjainkat, dolgainkat, közben meg vaskosan történnek az események. Őszintén szólva általában azért sem írtam róla, mert nagyon időm sincs belefogni, most sincs, de hát valamikor el kell kezdeni, mert akkor miért írok ide egyáltalán 😉... 

Szerintem nem leszek túl hosszú sem, mert sürgős takarítani valóm akad - majd mindjárt kiderül, hogy miért 😉 - szóval ott kezdem, hogy Máté 18 lesz holnapután... Ami önmagában is döbbenet - legalábbis nekem - már hetek óta emésztgetem ezt a számot, sőt, már hónapok óta ott motoszkált az agyamban, de hát nyilván ennek a mögöttes tartalma az érdekes, mert látszatra tulajdonképpen nem sok változik. Hacsak nem annyi, hogy a mostani tanév, ami beindul, azt hiszem az egyik legemlékezetesebb lesz, Máté ugye érettségizni fog és egyben felvételizni, talán lesz szalagavató - ha lesz, ha nem, azt már tudjuk, hogy péntekenként délután próbálni fognak rá - ballagás és ami tuti, hogy lesz vagy így, vagy úgy, az az érettségi... 

Hát, szóval szerdán családilag ünnepelünk, lesz itt a közeli Nádfedelesben - amit nagyon szeretünk, mert itt van a Duna-parton a közelünkben, amolyan "itthoni" étterem - egy kis ebéd, aztán valamit szervezni is szeretnénk Máténak, mármint egy kis programszerűséget, még nem tudjuk mit, mert nála most nem egyszerű kitalálni minek örülne 😉. 

Aztán, az egyik úgymond ajándék, amit szeretett volna, az az, hogy legyen itthon egy házibulija 😉... Mi meg persze, hogy belementünk - khm, bár hát na, de értitek - úgyhogy, ha lúd, legyen kövér, több napos ünnepségsorozatot szervez az ünnepelt, ami azt jelenti, hogy péntektől hontalanok leszünk mi hárman (Tomával és a Családfővel), egészen vasárnap estig... Péntek este csak kisebb összejövetel lesz, viszont szombaton lesz az igazán nagy banzáj, kb. 15-en lesznek itt nálunk, háááát, néha nem tudom, hogy elment-e az eszünk, hogy ebbe belementünk 😅... 

Mi meg végül nagy nehezen kiderült, hogy Rétimajorba megyünk erre a hétvégére, bár ez sem volt egyszerű. Pont erre a hétvégére volt foglalásunk még nyár elején, amit lemondtunk, mert annyi minden változott hétről hétre, de néha napról napra a nyaralásokban, hogy úgy gondoltuk, erre már idő sem lesz... Szóval lemondtuk, de most úgy kb. 2-3 hete, amikor biztossá vált, hogy kitelepítenek minket itthonról, kénytelenek voltunk valami szállás után nézni. Először mindenhol keresgéltem, a Balcsin, meg máshol is nézegettem  mindenfélét, volt, amit majdnem le is foglaltam, és csak azért nem, mert éjjel volt, amikor észrevettem, gondoltam másnap (vagy inkább aznap) megbeszélem a Családfővel. 

Viszont a Családfő meg valami isteni sugalltra felhívta Rétimajort, hogy tudja, hogy lemondtuk a szállást erre a hétvégére és azt is, hogy akkor azért kellett dönteni, mert valaki nagyon le akarta foglalni, de hátha szabad a ház mégis, ahová menni szoktunk? És az, aki annyira akarta anno lemondta, nagy-nagy örömünkre, úgyhogy idén nyáron sem marad ki szerencsére Rétimajor, mert Toma a Balcsin kívül még ezt imádja, főleg, hogy degeszre fogja magát ott általában halakkal 😉!

Közben, meg, hogy végképp ne unatkozzunk, teljesen átvariáltuk és költözéssel spékeltük meg ezt a pár napot. Már régóta tervben volt, hogy Máté átköltözik a hálóba, mert az a legnagyobb szoba az emeleten. A végső cél az, hogy a két mostani gyerekszobát jövőre összenyitjuk, az lesz Tomáé, a háló már Mátéé, mi pedig leköltözünk és hálót csinálunk a mostani játszószobából, ami már sajnos most is funkcióját vesztette. Úgyhogy a költözéssel festés is járt, meg padlás szortírozás és rendberakás, ugyanis ott van fölötte...

Mivel máskor nem volt szabija a Családfőnek és még a suli is beindul a jövő héten, úgyhogy húzni nem tudtuk a dolgot, múlt héten nekikezdtünk. Rengeteget dolgoztunk mindenhogy, főleg a fiúk, és tényleg mindegyik! Először rendeltünk egy konténert és a padlásról mindent lepakoltunk, rengeteg sok mindent kidobtunk, Máté, a Családfő és Toma (!) elképesztően sokat segített. A lerámolásban a kisebbek, fönt pedig a kipakolásban, porszívóvásban és takarításban a nagyobbak. Aztán, ha már ott voltak, akkor ki is festették a padlást így hármasban az érintettek, Toma volt a nagy meglepetés, mert gondoltam az egyik nap inkább elviszem valahová, ne unatkozzon, de ő kijelentette, hogy mindenből ki akarja venni a részét és örömmel segített, pakolt és tényleg hathatósan festett! Azt mondta, hogy nem is akarna és tudna elmenni sehova, amikor itthon ennyit kell segíteni a többieknek... A Családfő és Máté is extrán sokat dolgozott és én is besegítettem mindig, amiben kellett, főleg segédmunkáztam: hol pakoltam, hol ragasztottam, fóliáztam, festettem, főztem, nagybevásároltam huszadika miatt és még munkamegbeszélésre is mentem...

Aztán persze, hogy eljött az idő, amikor az egykori hálót festették a fiúk, tulajdonképpen pont huszadikán kezdődött a dolog, és tegnap fejeződött be. Ebben is persze mindannyian részt vettünk, úgyhogy ki is vagyunk picit purcanódva, de időnk sincs nyafogni, mert most meg nagytakarítani kell, ezt Mátéval fogjuk megejteni és persze Tomával, mert a Családfő meg már dolgozik. Azért mindentől függetlenül, elmentünk tűzijátékot nézni főleg Toma miatt és szombaton szülinapra is mentünk, kihagyhatatlan volt, mert Vincéé volt, ráadásul már kb. 2 hónapja megbeszéltük, hogy mi visszük majd őket tortástul, mindenestül, mert máshogy nem tudták volna megoldani. Előtte délelőtt pedig festettek az érintettek, velem együtt, délután 1 körül pedig mi szépen leraktuk a festő felszerelést Tomával, ebédelt az érintett, összekészültünk és mentünk "bulizni" 😉. Tegnap jó volt, mert semmi jelenésünk nem volt, így csak a festésnek élhettünk, ugyan nem erről, hanem talán még péntekről, de még fotóm is van...

Aztán mindezek mellett jó kis gondolkozni valóm van nekem is, ugyanis megkerestek egy munka ajánlattal. Még július elején, de azt akkor is megbeszéltük, hogy a nyár, az kiesik ebből a szempontból, mert már akkor két utazásunk is le volt foglalva, meg egyáltalán nem is volt és még most sem 100%, hogy elvállalom a munkát. Pedig már évekkel ezelőtt megkerestek ugyanezzel, egy budapesti hír rádióba kellene hírszerkesztő, amit ugye nagyon sokáig csináltam és szerettem. Most is két volt kollégám keresett meg az ötlettel 😉, és, hogy bementem csütörtökön megbeszélni, az is kiderült, hogy egy harmadik volt kolléganőm is ott dolgozik...

Nagyon jó lenne egyébként, még az újságírást is megtarthatnám mellette gondolom én, bár erről nem esett szó, mert azt sem szeretném elveszni, hiszen ott meg azért pont egy másik oldalamat gyakorlom, amit nagyon szeretek. Viszont 3 műszak, hétvége és ünnepnap is lenne benne, bár csak 3 napot vállalnék hetente, és mivel nagyon meg vannak szorulva - kevés az ember - azt hiszem egy kicsit jobb helyzetben vagyok az alkudozásokat tekintve, mint évekkel ezelőtt. Valószínűleg elvállalom, de még mindig nem biztos, még csak puhatolóztunk most is, bár nagyon tetszene, már most beálltam volna, amikor ott voltam, de tudom és ismerem ennek a nehéz oldalait nagyon is, sok lemondással is járhat a dolog. Nehéz lenne megoldani Tomát is, már csak a hétköznapokban is, a betegségről nem is beszélve. Viszont mivel már másodszor keresnek meg ugyanerről a helyről, valahogy túl nagy lazaságnak érezném ezt újra visszautasítani, kicsit már vannak olyan kényszeképzeteim, hogy megbánom, ha most is nemet mondok, könyörögni senkinek sem fognak egy munka miatt 😉...

Hát, szóval ilyenek vannak erre felénk, kicsit gyorsabban beindult az élet, mint szokott ilyenkor (és akkor még az iskolakezdést és a vele járó sok mindent és a nyár végi szomorkodásainkat még nem is említettem...)...