A kép mindent megmutat, olyan, mint Máté a mindennapokban - a mozdulat és az egész jelenség, valahogy ő maga a fotón. Tényleg életkép... A vers pedig mindent elmond... Boldog nagykorúságot drága Mátém 💓!
Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig, alig hihetem már,
hogy ölbeli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nekem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig hogy felérjen.
Húzol engem te fölfelé,
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat, -
fölemeled az anyádat.
Úgy szeretem ezt a verset! Mindig elérzékenyülve tudom csak elolvasni! Ölelés néktek!
VálaszTörlésUgyanígy vagyok én is, képzeld kétszer is elpityeredtem, amire felraktam ide :) ...
TörlésNem olvasom el a verset, mert ezen MINDIG, kivétel nélkül bőgök, de Isten éltesse sokáig Mátét! :) Nagyon boldog szülinapot neki itt is! :)
VálaszTörlés:) Akkor te is benne vagy a csapatban, pont ezt írtam Enikőnek, hogy én is bőgtem, amíg felraktam és mindig, én is minimum megkönnyezem, ha el merem olvasni :) ...
Törlés