Jó egy hete vasárnap, közkívánatra megint elmentünk Gyermelyre horgászni! Az egészben a kuriózum az volt, hogy Máténak is volt kedve és el is jött velünk 😉... Nem tudom de mostanában ahová megérkezünk, valahogy betöltjük vagy inkább kitöltjük a teret, mintha legalább nyolcan lennénk.... Fura helyzet, de megint az volt, hogy nálunk fogtak halat a fiúk, de más senki... Néha nehéz szerep ez 😉...
Momentumok...
Kánikula van, dögmeleg. Én behúzódom egy nádas meglepően nagy árnyékába, a többiek napernyőznek, ami abból áll, hogy elég sűrűn valahogy a szél kihúzza az ernyőt, ami általában vidáman a fűre bucskázik vagy többször majdnem a vízbe...
A Családfő - nekem legalábbis - újfajta technikával fűzi fel a damilt a botjára. Szépen átfűzögeti a zsinórt a kis körökön, egyre hátrébb tolva magától az egészet, hogy lásson is valamit, majd amikor végzett, elkezdi tekerni az egészet, amitől a damiltok mint egy autónak a kereke kipörög a vízen, forog és tekereg maga körül szélsebesen, olyan, mintha indulni akarna egy kerék valahová...
Általában mindig kapása van valakinek, kihúzzák, fotózunk. A sokadik után megint odajön egy horgász, csak azt szeretné tudni milyen a jó csali 😉...
Hihetetlen átgondoltsággal csomagolok ennivalót: rakok el előző nap sütött palacsintát, ami beillene Gundelnek is, ugyanis olyan érzetem van, hogy a Nutella pont úgy folyt meg a dobozban, mint a tányéron szokott lenni a csokiöntet. Kézzel-lábbal esszük. Kreatívságom netovábbja, hogy melegszendvicsünk is lett, ugyanis az otthon készített szendóba "ügyesen" beletettem szeletelt sajtot is, ami pont olyan szépen olvadt rá az egészre, mintha a sütőből vagy a mikróból vettem volna ki 😉...
Mindezeket (és még sokkal többet is) , végigkövették a pecások is a parton, akik kapás híján olyan érzetem volt, hogy jobb híján rajtunk szórakoznak 😉...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése