Bringázva a Molnár-szigeten

A szünet első napját mindenképpen valami nekünk tetsző dologgal akartuk indítani, amolyan hangulatkeltőként... Mivel még nem volt az a vad hőség, bár már eléggé melegedett az idő, a bringázásra gondoltam, mert azt látni lehetett, hogy másnaptól már jön a kánikula, ami eltart egy ideig és ugye így is lett. Ezért Tomával kimentünk biciklizni, először a cukrászdához vagy a Kis-Duna büféhez terveztünk menni, de amikor a komphoz értünk, egyesek kedvet kaptak kompozni és Molnár-szigetezni, úgyhogy újraterveztünk. Amire szükség is volt, ugyanis alig volt nálunk a biciklikkel együtt a kompra oda-vissza pénz, csak kártya, de azt ugye mindenhol máshol, de a kompon nem használhatjuk. Végül szó szerint összeguberáltam a pénztárcámból az aprókból a pénzt, és persze kompoztunk 😉...

Már csak azért is, mert a Molnár-szigeten a Tündérkert játszópark kötélpályával és vizes résszel bővült, amit mindenképpen ki kellett próbálni. Tomának nagyon bejött, épp meleg volt rendesen, és a nagy műanyag virágokból ömlött a víz, ahonnan homokon keresztül jutunk a kötélpályára, így természetesen varacskos kismalac szindrómába kerültek egyesek 😉, és levontuk a tanulságot, ha oda megyünk, nem árt egy papucs és egy törölköző sem... Így járnak azok, akik csak úgy hirtelen programot módosítanak....

Toma mindent élvezett, a vizet is és a köteleket is, jó fáradtan és éhesen jöttünk át, kb. 2 órával később a komppal, és csak azért nem mentünk eddig vissza, mert kánikulában jobb a medence itthon 😉...

Baráti bulis, szülinapos hétvége

Ez még az iskolaszezon utolsó hétvégéje volt, amikor ráadásul a péntek az tanítás nélküli nap volt a suliban. Arra a hétvégére jött át Vince hozzánk, mert a szülei és a nagymamája is elutaztak akkor - minden évben ez ismétlődik náluk, tavaly elmaradt, azelőtt pedig nekünk nem volt jó az az időpont, pedig már akkor felmerült, hogy Vince nálunk lesz. A skacok nagyon készültek persze a "nagy bulis hosszú hétvégére" 😉! Pénteken dél körül már nálunk volt Vince, ebéd és Chili gyömöszölés, focizás és még ki tudja mi után, délután 5 körül a Kalózhajós játszótérre mentünk, mert megbeszéltünk Andorékkal egy találkozót. Összesen 4 fiú - Andor tesójával kiegészülve - nyargalt és kúszott-mászott, csüngött-büngött folyamatosan valahol, végül velünk zárták fél 9-kor a játszóteret 😀...

Ez volt az a hétvége, amikor Máté és a Családfő Rétimajorba ment horgászversenyt tartani, így ők is már pénteken dél körül levonultak, és csak szombat este jöttek haza. Szóval nagyjából két napig egyedül voltunk, így hazavittük még Andorékat kocsival, kicsit még akkor is eljátszottak a skacok a kertben és olyan 9 után, de lehet, fél 10 körül értünk haza. A Kalózoson ugyan ettek fánkokat, de azért éhesek voltak persze, úgyhogy egy gyors vacsora és fürdés után, Toma szobájában még játszottak egy ideig és talán olyan éjfél körül el is aludtak 😉.

Másnap senki sem kelt korán, rengeteget játszottak és ebből sokat kint a kertben és a kis öbölnél, Chiliztek, akadályversenyeztek, fociztak és azért kütyüztek is persze, de szerencsére tényleg nem sokat. Aztán délután, ugyan én már nem terveztem, de megfűztek, hogy menjünk újra vissza a Kalózosra, mert olyan jól érezték magukat...! Hát, mondom én, hogy valahogy újjászületett a játszóterezés. Jó 2 órán át ott voltunk megint, pedig esőre állt az idő, de megúsztuk szárazon. Hívtuk volna Andorékat is, de tudtuk, hogy náluk nagy készülődés van a másnapi szülinapra. Így aztán ketten rohangásztak a fiúk a játszótéren, de természetesen így is remekül elvoltak. Estére értünk haza megint, és épphogy megfürödtek és megvacsoráztak a skacok, már haza is ért a dolgozó szakasz Rétimajorból, fáradtan és kicsit elnyűtten, úgyhogy onnantól már az esti rutin kapott föszerepet. 

Másnap délelőtt még kijátszhatták magukat a srácok, aztán délután kettő körül mentünk Andor szülinapjára, amit otthon tartottak. Persze tele volt a kert és a ház osztálytársakkal, garantált volt a jó buli 😉. Andor anyukája még színes marcipánokkal is készült a fiúknak és a lányoknak, amiből gyurmázni lehetett. Csináltak is mindenféléket belőlük, bát Toma és még pár fiú részéről nem volt akkora az érdeklődés, mert elvonta a figyelmüket a csúszka, a szaladgálás, a kinti járgányozás, meg persze a torta volt még az egyik csúcspontja a bulinak, mint általában, ami ráadásul Minecraft-os volt...

Marcipán-gyurma alkotások...

A buli végén Vince is elvált tőlünk, hazaindult a szüleivel, már csak azért is, mert másnap még iskola volt, igaz, hogy már csak az a laza két nap maradt hátra, de hát akkor is fel kellett kelni reggel valahogy... Nagyon jól érezték magukat a srácok, azóta ez a hétvége hosszabban és szülinap nélkül, de megismétlődött 😉...

Kalózhajós, kerti partis tanévzáró

Mivel nem volt az a hagyományos évzáró - ami túlzottan nem is hiányzott senkinek 😉 - így adta magát már előre a helyzet (amit korábban feldobtam a csoportban és le is egyeztettük persze), hogy egy közös kis játszóterezéssel fejezzük be osztályszinten a tanévet.. Reggel 9-kor volt a biziosztás a tanteremben, természetesen szülők nélkül, ahogy mostanában szokás. Aztán a Molnár-szigetre akartunk eredetileg átkompozni csapatostul, de nagy volt a meleg már akkor is, ott a szigeten pedig kevés az árnyék, legalábbis kevesebb, mint a Kalózhajós játszótéren, így oda mentünk. Toma egyik nagy kedvence, ha nem a legkedveltebbje ez a játszótér, bár a Molnár-szigetet is lehet, hogy ennyire imádja!

Toma már tavaly úgy nézett ki, hogy kinőtt a játszóterezésből - múlt évben egyik helyen sem voltunk, mert már előrebocsájtotta, ha elmentünk bármelyik mellett vagy a közelben, hogy a játszók dedósoknak való 😉 - de most tavasztól valahogy újra reneszánszát éli nálunk ez a dolog, ahogy beszélgettem a többiekkel, voltak sorstársak, akik hasonlókat tapasztaltak. Az biztos, hogy jövőre már ezért erősen kérdéses egy ilyen évzárás...

Most mindenestere nagyon jól érezték magukat testületileg, rohangásztak, másztak, csúsztak az épületes csúszdás részen, szóval kitombolták magukat és még olyan meleg sem volt talán 10 körül, amikor odaértünk. Alig voltak szerencsére a játszón, köszönhető a hétköznapnak és biztos a melegnek is, mi is egyből az árnyékban telepedtünk le, itt csináltam a fotót is, amikor a bandából pár fiú odakuporodott pihenni:

Azért nem tagadták meg magukat, valamelyik szülőtől elkértek egy telefont és megmutattak rajta pár nagyon fontos érdekességet 😉. Délig ment a dolog, akkor oszlottunk szét, meleg is és ebédidő is volt. Ránk volt bízva Toma Dani barátja is, mert a szülei nem tudtak eljönni a játszóterezésre. Közben minket és Vincééket Andorék meghívtak magukhoz " medencepartira", amit természetesen egyesek szerint képtelenség lett volna visszautasítani 😉. Mivel Dani is velünk volt, őt is bekértük és persze nagy örömmel fogadták. Egyébként az osztályban az a jó, hogy nincs még klikkesedés, egy nagy csapat valahogy az egész, jó a közösség, tehát általában mindenki jól elvan mindenkivel.

Szóval előtte hazajöttünk hozzánk ebédelni és Danit elkérni, meg szereztünk mindenkinek fürdőgatyit és ami kell egy ilyen medencepartihoz. Aztán átmentünk Andorékhoz és az egész délutánt a medence és csúszka (mert van az is náluk a kertben) töltötte ki, meg egy járgány, amit két karral lehet irányítani, olyan mint egy mini gokart vagy nem is tudom mihez hasonlítani, de mindegyik fiú nagyon élvezte!

Ez az első kép a kedvencem, csak itthon vettem észre valószínűleg a napsütés miatt, hogy a háttérben éppen Dani csúszkázik...

Este fél 9 tájékában értünk haza, ha jól emlékszem. De, mindenki nagyon elégedett volt a sajátos évzáróval, jövőre nem tudom, hogy fogjuk überelni 😉...

A nyárkezdős napok...

 Azt hiszem lenyomott valahogy ez a hőség, mert mostanában nem jövök erre, pedig lett volna rá időm is, de valahogy nem jutok ide, mert ott elakadok, hogy mit is akartam írni 😀? Pedig mindig van valami és nem mindig remek dolgok, de vannak.

Nyögvenyelős ez a nyári indulás több fronton is. Hétvégén felállítottuk a medencét, egyrészt vettünk (volna) egy merevfalu medencét, ki is néztem az Auchanban akciósan, de nem volt, mert alig érkezett hozzájuk és ami volt, el is ment. Egyet találtunk 60.000-ért (nem ott, hanem talán a Practikerben, ugyanis sehol nem lehetett kapni a nekünk jó méretet), de azt valamiért nem vettük meg... Hát gondoltuk akkor módosul a terv, így vettünk egy puhafalút. Vasárnap, amikor elkezdték felrakni a fiúk, eszünkbe jutott, hogy nincs medencefedőnk sem, mert kidobtuk múlt évben, ugyanis már nagyon mállott az évek óta való nyúzástól. Hát medencefedőt sem kaptunk, de frankón sehol! Hétfőn itt Csepelen van egy medencebolt, ott sem volt, és mondta az eladó, hogy ő sem kap és én vagyok a 626. aki ezt keresi, de nem is lesz egy darabig. Ugyanis ezek (is) Kínából jönnek általában és mostanában onnan nem igazán érkeznek meg a dolgok, ezért javasolta, hogy webáruházakba nézzek körül, hátha van alapon, de ha sürgős (az volt), akkor javasolja a mezőgazdasági takarófóliát. Ez utóbbit vettem, nem a legjobb megoldás, mert nagyon macerás, téglával rögzítjük, azt hiszem tényleg körbenézek a neten...

Aztán, a kocsimba már egy ideje bekrepált a klíma, de most teljesen! Nem kell mondanom, hogy ez mit jelent a mostani hőségben. Tegnap vittem fél 4-re a klímáshoz, aki megnézte meg is állapította, hogy kilyukadt a csöve, de közölte, hogy ő viszont nem tudja megcsinálni, mert nincs rá kapacitása. Ezt a telefonba nem mondta, sőt, úgy volt, hogy ott marad a kocsi. Most a saját szerelőnkkel egyezkedünk, alkatrészt kerítünk, mert a Családfő jó áron szokta ezeket saját maga beszerezni és bízunk benne, hogy valamikor még ebben az évezredben bejutunk a szerelőhöz és utána már csak át kell vinni a tegnapi helyre feltölteni, mert azt meg persze csak a klímás tudja...

Megvoltak az "évzárók" (igazából egyik sem volt a szokásos), a bizik olyanok lettek pontosan, amilyeneket korábban már írtam, vagyis 2 négyes Tomának angol és matek, Máténak egy hármas bioszból, a többi négyes-ötös! Szerintem nagyon szuperek lettek, annak fényében meg főleg, hogy szerintem mindkét fiúban volt még kapacitás, szóval ezek nem egy vért izzadt bizik 😉 (bár az utolsó hetekben, főleg napokban ezt éreztük Tomával 😀, de az egész évre ez közel sem volt igaz). Azt hiszem, ha csak a kifejezetten kívánatosnál, kötelezőnél többet fordítottak(tunk) volna, akár csak egy kis többletmunkával a tanulásra, elámulnánk az eredményeken, de én lehet, nem vagyok jó ebben, mert még én is a kötelezőt is soknak érzem általában, így ezt nem is nagyon forszírozom...

Tomának az évzárója a teremben volt pénteken 9-kor, úgy volt, hogy odaérünk szokásunktól eltérően kezdés előtt 10 perccel, de mielőtt beültünk volna az autóba, telefonáltak Andorék, hogy hol vagyunk és nem tudunk-e értük menni, mert gyalogolnak az úton (a közelünkben), elment a buszuk 😉... Persze értük mentünk, így épphogy beestünk 9-re, úgy tűnik ez soha nem fog nekünk összejönni, úgyhogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni 😉...

Utána viszont nagy dzsembori kerekedett, először a Kalózos játszóra mentünk elég sokan az osztályból - úgy volt, hogy a Molnár-sziget lesz, de valamiért mindenki inkább a közelben akart maradni a meleg miatt - ahol kifutkorászták magukat a fiúk. Utána Andorék hívtak át minket és Vincééket magukhoz. Előtte hazajöttünk ebédelni Toma Dani barátjával - mert ő meg ránk volt bízva, aminek persze örültek egyesek - aztán kettő körül átmentünk Andorékhoz Danival együtt, így összesen 6 fiú medencézett, csúszkázott (mert az is van a kertben) és járgányozott onnantól egész délután náluk. Este értünk haza dögfáradtan...

Nem is tudom, de ez a nyár valahogy még mindig nem mozdult a megszokott felé, mert rendre bármilyen programozás vagy valami közeli bandázás adódik, vagy hozzánk jönnek gyerekek, és hozzáteszem, ha választani kell(ene), Toma inkább a bandázást választaná 😉... A hétvégéből meg kell emlékeznem a Magyar-Francia meccsről, mert annyira nagyon nagy örömet szerzett nekünk, elképesztő volt! Máté úgy volt, hogy megy a szurkolói klubba, de akivel ment volna pont aznap reggel kapott második oltást és belázasodott, nem volt jól, másokat is próbált, de többeknél ugyanez volt a helyzet, szóval nagyon nem akart, de itthon maradt. Viszont itthon nagyon kiszurkoltuk és szétordítoztuk magunkat. Nem mellesleg nyertek többször is a fiúk a Tippmixen! Toma hihetetlen, de 18 ezret (!) (abból vettük a medencét, nagy büszkeségére 😉), Máté 14-et, a Családfő pedig 80-at, le sem merem írni, nagyon fantasztikusak, javasoltam, hogy fektessünk ebbe és keressük meg az egész évi pénzünket így 😉...

Hétfőn Máté is megkapta a második oltását, érdekes, hogy az elsőnél nagyon fáradt volt 2 napig, most meg szinte semmi baja nem lett - állítólag mindig a második a rosszabb, ugye - egy kis láza volt (38) lefekvésnél, de kialudta... 

Hát, azt hiszem ennyi nagyjából az elmúlt napok kronológiája, remélem most már hamarabb jövök...

VAKÁCIÓÓÓÓÓ....

Mától kitört nálunk is a vakáció, vagyis inkább már tegnaptól! Ezen a héten Máté már nem ment, hétfőn Tomáéknak sportnap volt, amit nagyon élvezett, tegnap pedig busszal fagyizni mentek a Hollandi cukrászdába. A 2 gombóc után pedig szépen 5 km-es távon elgyalogoltak vissza az iskoláig a Duna-parton, közben környezeti tanulmányi séta keretében megbeszélték a vízpart élővilágát, amit legutoljára tanultak köriből 😉...

Fél egykor, amikor eljöttek volt nagy boldogság, nyakba ugrás és egyebek, aztán itthon gyerekpezsgőzés, EB meccsnézés, tippmixelés. Ma pedig, hogy méltó legyen valamennyire az első szünetes naphoz, bringázni mentünk délelőtt, hirtelen ötlettől vezérelve átkompoztunk a Molnár-szigetre - még pénz is alig volt nálunk, csak kártya, de az ott nem sokat ér, épphogy futotta oda-vissza, mert a bicikliért is fizetni kell  😉 - majd ott csuromvizesen az új szuper vizes játszótér és kötélpálya között ingázott egy illetékes 😀. Hazaérve régi fényképeket nézegettünk - ugyanis Máté meg elkezdte szortírozni a fönti lomtárat, erről majd még írok - amiken rengeteget és nagyon jókat nevettünk, utódaim néha meglepődtek gyerekkori anyjukon, a tágabb család többi tagjairól nem is beszélve 😉...

Szóval méltó volt ez a nap vakáció kezdésnek, ha ilyen lesz az összes többi, már azzal kiegyezek 😉!

Aki egyedül jön haza a suliból...

 ...ő Toma 😉 ! Múlt hét óta önállóan, szépen hazasétál és rém boldog tőle 😍! Két hete egy kis gyakorlás előzte meg ezt az egészet, én mentem mögötte, ő pedig egyedül előttem és nagyon ügyes volt! Aztán picit a fehér kapu nyitását kellett gyakorolni, amivel ide hozzánk a Duna-partra jut le a suli felől, de most már az is teljesen flottul megy. Múlt héten, az első nap még megvártam a fehér kapunál, mert ott látom, hogy jön át a viszonylag forgalmas úttesten, de mivel ott is szuperül intézett mindent, úgy ítéltem meg, hogy megérett az önállósodásra 😉. Azóta egyedül jön, többnyire, ugyanis a szomszéd utcában lakik a negyedikből Gergő haverja, akivel többször társult és én is nagyon örültem ennek, bár ez a dolog rövid életű, mert jövőre Gergő már felsős lesz, így tuti más időpontban végeznek majd... Ma szintén elé mentem ide a kis öbölhöz (bár kicsit hiányos a szerelése, nincs iskolatáska, mivel ma sportvetélkedő volt, holnap pedig Duna-parti minitúrával egybekötött fagyizásra mennek az osztállyal), mert meg akartam örökíteni, amit egy hete elfelejtettem, az egyedüli hazasétát, úgyhogy lőttem is 2 fotót az utókornak 😉!

Szedett-vedett...

Annyira elszaladtak a napok és minden, csak nézek, hogy 4 napja írtam ide és olyan, mintha tegnap lett volna.... Tényleg fura, hogy így elszállt 3 nap, mondjuk az tény, hogy nem unatkoztunk közben. Egyébként olyan érdekes, amikor meg eljön az idő, hogy leírjam mi is történt, mintha kiürülne az agyam 😀...

***

Itt hagytam abba pénteken 😉, amikor is eszembe jutott, hogy az éppen Rétimajorba induló Családfőnek és Máténak (és még más munkatársaknak), nem vasaltam ki a céges pólókat a szombati horgászversenyre, amit a Családfő szervez... Még éppen az utolsó pillanatban sikerrel jártam, azóta nagyon szuperül le is  ment az egész, most először Máté is dolgozott benne rendesen, részt vett a szervezésben, lebonyolításban és mindenben... Jó fáradtan is értek haza tegnap éjjel. 

Arra már nem emlékszem miről akartam írni, így most csak arról írok, ami az eszemben van. Ez a hét egy gyorsvonat sebességével száguldott el, úgy érzem. Nagytakarítással és ajándékbeszerzéssel volt tele, vettem osztályajándékot és sajátot a tanító néniknek, a mai szülinapra, ahová Tomával megyünk is szereztem be meglepetést, rendeltem év végi könyveket az osztálynak, mivel a húsvét osztályszinten elmaradt. Egyeztettem rengeteget az év végi fagyizásról (hogy mikor mennek), amit szintén osztálypénzből állunk, meg az év végi osztálybuliról vagy minek nevezzem, amit meg az egyik játszótéren tartunk meg, valószínűleg biziosztás után - nálunk nem lesz évzáró - pénteken reggel 9-kor kapják meg a biziket a skacok, utána úgy néz ki közösen elvonulunk a közeli játszótérre vagy picit messzebb, de ez még mindig nem 100%, csak úgy 80... És, ami az egyik legfontosabb: Toma egyedül jön haza a suliból, ügyesen, megbízhatóan, nagyon aranyosan!

Keveset dolgoztam a héten, ami nagyon nem volt jó, és ez az áldás vagy az átok ebben az egészben, mert, ha ilyen van, azt általában éjjel hozom be, de most erre is képtelen voltam... Csak annak örülhetek, hogy az elfogadott cikkterveim nem annyira határidősek és kötöttek, de mivel több a szünethez és a júniushoz kapcsolódik, ezért holnaptól rá kell állnom a cikktermelésre 😉. Most egyébként a szokásosnál is jobban inspiráló a környezet, mert kaptunk új főszerkesztőt - akitől az elején tartottam, milyen lesz, de szerintem jó - lett cikktervező oldalunk, ahol megjelennek a havi aktuális választható témák, a hirtelen jött sürgősek, és mindenki a saját ötleteit is felvázolja a neve alatt és folyamatos egyeztetésbe vagyunk a messenger csoportban, ahol valahogy mindig megörülök, amikor a Szerkesztőség nevet meglátom a telefonomon...

Hétfőn nem volt Tomáéknak suli, de a következő 3 napon szinte vért izzadtunk és iszonyú kínszenvedéssel tanultunk az utolsó - pár száz - dogára. Na jó, ennyi nem volt, csak úgy 6, mindez az utolsó napokban... Mondjuk nem volt egyedül Toma, többen betegek voltak előző héten, úgyhogy ők voltak az utolsó mohikánok (szegények)... Toma mindent négyesre írt meg, első nap volt nyelvtan év végi, köri TZ és ének (!) doga (ez utóbbira nem számoltunk)... Aztán másnap szövegértés és matek év végi, csütörtökön pedig angol. Őszintén én még a négyeseken is csodálkozom, azt hittem ezekkel a dogákkal most először becsődölünk, ugyanis olyan állapotban volt már Toma, hogy a hamut is mamunak mondta, semmire nem figyelt itthon, 6+2 simán 10 volt néha, szóval nem ragozom, de végelgyengülés volt már az egész... Szerdán, amikor az angolra készültünk, látszólag fél nap alatt sem tudta mi az under, next to és még sorolhatnám, de legalább a szavakat vágta... Úgy látszik azért bent a suliban egy négyes szintre összekapta magát 😉...

Úgy néz ki, Toma bánatára megint elúszik a kitűnőség, matekból biztosan négyes lesz és úgy néz ki angolból is. A matek az fáj neki picit, de nincs mit tenni, tényleg négyesre áll, több dogája lecsúszott az ötösről, mert ki gondolná 😉, de állandóan elszámol, kihagy dolgokat, vagy mondjuk a feladatoknak a felét oldja meg, mert mondjuk a b részről időközben elfelejtkezik 😉... Persze mindenki tudja, hogy a nehéz feladatok (pl.  szöveges) jól mennek neki, sőt, azokban ki tudja miért általában pontos is, meg minden klaffol, szóval igazából tök jól tud mindent, csak éppen figyelmetlen sokszor. Ennek egyébként én örülök, hogy ilyenen ment el a dolog, de azt is tudom, hogy kezdeni kell vele valamit, mert az senkit nem fog érdekelni egy felvételin majd ha egyszer oda jutunk, hogy éppen elszámolásokon és figyelmetlenségeken úsznak el a pontok... 

Az angol meg picit engem bánt, ugyanis valahogy a semmiből jött ez a négyes, szinte észrevétlenül. Több dolog nem is tetszik, mert első félévben azt sem tudtuk mire jönnek az ötösök és az egy négyes (gondolom órai munka), mielőtt itthon maradtak volna márciusban, pont az előtt írt Toma egy négyes dogát, aztán lett egy ötöse és most egy négyese.. Ráadásul soha nem tudjuk mit kell tanulni, mik a szavak, mi a "nyelvtan", mert úgy tanulnak, hogy dalokat és olvasmányokat hallgatnak az órán. Értem én a játékos koncepciót ebben, de szerintem ha valamit meghallgatnak egyszer vagy kétszer, abból nem fogja senki megjegyezni mondjuk a szavakat, ahhoz sokkal többször kéne ezt megtenni. Nem is tudott Toma szinte semmit, itthon az online suli alatt nyitottunk egy szótárfüzetet, onnan tanulunk mostanában. De mindezt nekünk szülőknek kell kitalálni, nem tudni semmit az angolról, nem tudjuk mi a tanulnivaló, a követelmény, az elvárások. Nem tetszik, Mátét annak idején más tanárnő és tanár tanította, de ott soha nem volt ilyen probléma... Persze ez a négyes nyilván nem sorscsapás, csak nem mindegy a kedv szempontjából sem, ami igencsak megcsappant Tománál, nem szereti ugyanis az angolt...

Máténál már egész jó volt az elmúlt hét, a nagyja már lement, ráadásul ezen a héten neki már vakáció van, szóval halleluja! Azt hiszem egy hármasa lesz, az is a nagyon nem szeretett bioszból, aminek örülök, ugyanis ahogy ez a tanárnő szeptemberben indított, lehetne ez sokkal rosszabb is 😉, de aztán egész jól vette Máté az akadályokat, az összes többiből és ebből az egész őrült évből pedig szerintem kihozta a legtöbbet és a legjobbat, amit csak lehetett...

Egyébként most péntektől nálunk van Vince, szuperül érezték magukat a srácok, voltunk a Kalózos játszón másokkal és hármasban is, ma szülinapra megyünk, szóval az egész 3 nap elszaladt, mint a karikacsapás, és már a család másik fele is itthon van tegnap óta, úgyhogy majd folytatom egyszer, ha több időm lesz 😉(haha)...

Tapossuk a napokat...

A legfontosabb, hogy Toma teljesen jól van és megérkezett a teszt eredménye is, ami negatív lett, ahogy vártuk, szóval örülés van! Ma nincs suli Tomának, holnaptól 3 napig mennek a srácok, aztán jövő héten hétfőn, kedden és vége a tanévnek. Totál hihetetlen, már nagyon várjuk, de addig még egy matek és nyelvtan év végi, angol és köri TZ, és ha minden igaz még egy szövegértés dolgozat is vár Tomára és még arra a pár gyerekre, akik szintén betegek voltak múlt héten... 

Mi már ugornánk egy hetet, mert onnantól például Mátééknak nincs suli, pénteken menne utoljára, de abból csütörtök lesz, ugyanis péntektől szombat estig a Családfőnek segít a horgászverseny lebonyolításában. Hihetetlen, hogy már itt tartunk, nem tudom mikor lett ilyen nagy... Tegnap például nekiállt szortírozni az évek óta tologatott lomokat itthon, ami főleg ruhákból áll, elképesztő, hogy már ő a kezdeményező és így lehet, hogy letudjuk ezt a projektet a nyár elején...

Hétvégén, már pénteken jön hozzánk Toma Vince barátja, aki itt alszik és itt lesz a hétvégén. Vasárnap ráadásul az egyik osztálytárs szülinapjára megyünk, onnan viszik majd haza Vincét is. Azt hiszem az egyik nap azért valamerre elmegyünk a környéken, vagy valakikkel találkozunk, de ez még nem biztos, egyelőre az érdekeltektől is függ, ugyanis úgy nyilatkoztak főleg, hogy szeretnének itthon is lenni és JÁTSZANI, ha már vasárnap délután úgyis program lesz 😅...

Beniék nem jönnek most júniusban, sőt, lehet egész nyáron sem. Hát, nem örültünk a hírnek, ugyanis Magyarország még mindig sárga kategória náluk, nem változott és ez azt is jelenti, hogy ha innen visszamennek, akkor 2 hét karantén várna mindenkire, ami a munka miatt megoldhatatlan. Később lehet változik az a dolog, de akkor meg már beindul a szezon és lehetetlenség egy hetet is kihagyniuk... Ráadásul amióta Anglia kilépett az EU-ból minden sokkal nehezebb, Máténak például vízum is kellene az utazáshoz, meg a karantén és még más dolgok is, szóval ő sem valószínű, hogy az idén kijut hozzájuk. Halvány remény van arra, hogy valamikor a nyáron Beni és az egyik tesója kettesben hazajön, talán akkor tudnak találkozni. Ez az egész járványügy nem gondoltam volna, hogy ennyire kihat még erre is, akkor is, amikor nincs éppen hadiállapot...

Itthon meg csúcsjáraton vagyok az osztály dolgokkal is, osztályajándék a tanító néniknek, a gyerekeknek év végére, lehet közös osztálybulit is szervezünk és ilyesmik... Repesve várjuk a tanév végét...

Cukiságok...

Tegnap még én is teljesen elcsodálkoztam, ahogy kimentünk ide a kis öbölhöz és rálépve az egyik stégre azt láttam, hogy egy szárcsa mama eteti a kis fiókáját 😍! Ráadásul nem zavartatták magukat, nem ijedtek meg, ettek és etettek, nagyon édesek voltak! Odahívtam Tomát is, együtt bámultuk őket, közben Chili cica jött utánunk sétálni, természetesen neki is látnia kellett mindezt 😉, mondanom sem kell őt hozta lázba leginkább a dolog, de gyorsan lehűtöttük és letereltük a stégről. Ezért utána kijött velünk sétálni a kiserdő felé, önmagát is felülmúlva, mert addig nem szeret eljönni. Az erdőig nem értünk el, ugyanis észrevettünk a távolba egy kutyát és gazdáját, úgyhogy inkább visszafordultunk 😀... Közben a mezőn Chili a szemünk láttára kapott el egy egeret, na az nem volt annyira cuki, de az ő napja nagyon eredményesen zárult 😉...

Csak, hogy ne unatkozzunk...

Valahogy mindig folytatásos történetben vagyunk és amikor azt hinném, hogy talán helyreáll a dolgok rendje, élhetjük a valamelyest régi életünket, mindig történik valami... Lassan egy hete csütörtökön, Tomát hazaküldték a suliból, mert fájt a torka, rosszul érezte magát. Reggel mondta, hogy fájdogál neki, de nem vettük nagyon komolyan, bár azért mondtam Erika néninek, aki ígérte ránéz első óra után, és telefonál, ha kell. Nem telefonált, gondoltam minden oké, de 11 körül hívott, hogy mégis inkább menjek Tomáért, mert csak fáj neki, nincs jobban.

Akkor kocsim sem volt, úgyhogy gyalogoltam, de 20 perc alatt ott voltam, hazasétáltunk. Pénteken egyre jobb lett, hétvégére elmúlt a torokfájás, akkor is úgy voltam vele, hogy hétfőn már mehet, bár nagyon nem gyereknapoztunk, mert nem is volt jól, készültünk a sok dogára. Aztán vasárnap hőemelkedése volt Tomának, 37,6, szóval az az erősebb kategória. Gondoltam kihagyjuk a hétfőt - akkor elméletileg nem volt doga, de aztán kiderült nyelvtan év végi mégis csak becsúszott - de mivel aznap is levert volt és hőemelkedéses, beszéltem a doktornőnkkel, akinek mindezt így elmondtam és aki elküldte Tomát covid-tesztre, mert szerinte ez gyanús.

Akkor már nekem is kicsit az volt, de valahol éreztem, hogy nem lesz gond, és nagyon gondolkoztam, hogy egyáltalán menjünk-e a tesztre, de elmentünk. Hát, nagyon kemény volt szegény Tomának, de hősiesen tűrte és kiállta, tényleg nagyon ügyes volt és bátor, bár én is beleborzongtam, ahogy levették az orrából, amit kellett. Szerintem tényleg egy nyaralás miatt meggondolandó (nálunk csak őt kellene tesztelni utazáskor), nagyon kellemetlen volt, egész nap érezte az orrát szegénykém. A gyorsteszt negatív lett, szerintem a PCR is az lesz, de holnapra tuti kiderül. Viszont nem mehetünk ezen a héten suliba, bár igaz, csak a csütörtök jöhetne szóba, mert pénteken nincs tanítás... A rengeteg doga. a nyelvtan év végi, matek év végi, köri TZ, angol TZ pedig átkerül jövő hétre. Kicsit kivoltunk már a múlt héten is, hogy június első hetére ennyi doga maradt, de most még inkább letaglózó a helyzet...

Mások is betegek az osztályból, szerintem ez valami fertőzős cucc, de szerencsére nem komoly és ez a lényeg! Még jó (egyébként nem 😉), hogy jövő hétvégén zárják a skacokat, így a hiányzók még bepótolhatják a dolgozatokat... Szerintem napi két dogájuk lesz, mert már ők sem reszkíroznak gondolom én, ugyanis hétfőn nincs suli, ahogy a legújabb felállás szerint pénteken sem, mert ballagás lesz szűk körben a nyolcadikosoknak, így marad nekik erre a mutatványra a kedd, szerda, csütörtök... Én nem tudom mikor vártam már ennyire az év végét, mondjuk Tomát ebben nem tudom überelni, de az biztos, hogy kirúgunk a hámból, ha egyszer vége lesz!

Ráadásul most már kaotikus picit a tanítási napok száma és a szünnapoké is. Most péntek, jövő héten hétfő, aztán péntek, akkor jön hozzánk Vince 3 napra, Máté meg a Családfő pedig Rétimajorba mennek horgászversenyt rendezni. Akkor egyébként Máténak sem lesz suli, az is most derült ki, de ezek legalább jó hírek 😀 ... Az utolsó két napon pedig hétfőn fagyizni mennek és a Duna-partra, kedden pedig vetélkedő lesz az osztályon belül. Azon a héten pénteken lesz évzáró is, bár csak nyomokban nevezném annak, úgy mint tavaly, reggel 9-kor az osztályteremben szúk körben, szülők nélkül megkapják a bizonyítványokat és jönnek is haza...

Máté kellően kivan, eddig mondjuk tök jól hozta a dogákat, angolból és töriből is nagyon jót írt, ez utóbbiból ki is emelte az ofője, neki lett a legjobb, pedig nem így érezte... Viszont holnap matek vizsgázik, amit a háta közepére sem kíván, szóval van még dolga sajnos, de szerintem jövő hétre neki elcsitulnak a dolgok...  Közbe fut rendületlenül, itthon súlyzózik, hasizmozik és készül a dogákra is, szóval elképesztő szerintem! 

Aztán úgy néz ki, tényleg jönnek Beniék június 15-e környékén, ahogy vége a sulinak és kezdődik a foci EB (amit elsős korukban néztek együtt utoljára) és indul a szünet, tele leszünk társasággal, programokkal, itt alvó gyerekekkel - mert szerintem egyesek igényt tartanak 9 éves barátjukra, ha már a tesónak is kijár ez a dolog 😉...