Annyira elszaladtak a napok és minden, csak nézek, hogy 4 napja írtam ide és olyan, mintha tegnap lett volna.... Tényleg fura, hogy így elszállt 3 nap, mondjuk az tény, hogy nem unatkoztunk közben. Egyébként olyan érdekes, amikor meg eljön az idő, hogy leírjam mi is történt, mintha kiürülne az agyam 😀...
***
Itt hagytam abba pénteken 😉, amikor is eszembe jutott, hogy az éppen Rétimajorba induló Családfőnek és Máténak (és még más munkatársaknak), nem vasaltam ki a céges pólókat a szombati horgászversenyre, amit a Családfő szervez... Még éppen az utolsó pillanatban sikerrel jártam, azóta nagyon szuperül le is ment az egész, most először Máté is dolgozott benne rendesen, részt vett a szervezésben, lebonyolításban és mindenben... Jó fáradtan is értek haza tegnap éjjel.
Arra már nem emlékszem miről akartam írni, így most csak arról írok, ami az eszemben van. Ez a hét egy gyorsvonat sebességével száguldott el, úgy érzem. Nagytakarítással és ajándékbeszerzéssel volt tele, vettem osztályajándékot és sajátot a tanító néniknek, a mai szülinapra, ahová Tomával megyünk is szereztem be meglepetést, rendeltem év végi könyveket az osztálynak, mivel a húsvét osztályszinten elmaradt. Egyeztettem rengeteget az év végi fagyizásról (hogy mikor mennek), amit szintén osztálypénzből állunk, meg az év végi osztálybuliról vagy minek nevezzem, amit meg az egyik játszótéren tartunk meg, valószínűleg biziosztás után - nálunk nem lesz évzáró - pénteken reggel 9-kor kapják meg a biziket a skacok, utána úgy néz ki közösen elvonulunk a közeli játszótérre vagy picit messzebb, de ez még mindig nem 100%, csak úgy 80... És, ami az egyik legfontosabb: Toma egyedül jön haza a suliból, ügyesen, megbízhatóan, nagyon aranyosan!
Keveset dolgoztam a héten, ami nagyon nem volt jó, és ez az áldás vagy az átok ebben az egészben, mert, ha ilyen van, azt általában éjjel hozom be, de most erre is képtelen voltam... Csak annak örülhetek, hogy az elfogadott cikkterveim nem annyira határidősek és kötöttek, de mivel több a szünethez és a júniushoz kapcsolódik, ezért holnaptól rá kell állnom a cikktermelésre 😉. Most egyébként a szokásosnál is jobban inspiráló a környezet, mert kaptunk új főszerkesztőt - akitől az elején tartottam, milyen lesz, de szerintem jó - lett cikktervező oldalunk, ahol megjelennek a havi aktuális választható témák, a hirtelen jött sürgősek, és mindenki a saját ötleteit is felvázolja a neve alatt és folyamatos egyeztetésbe vagyunk a messenger csoportban, ahol valahogy mindig megörülök, amikor a Szerkesztőség nevet meglátom a telefonomon...
Hétfőn nem volt Tomáéknak suli, de a következő 3 napon szinte vért izzadtunk és iszonyú kínszenvedéssel tanultunk az utolsó - pár száz - dogára. Na jó, ennyi nem volt, csak úgy 6, mindez az utolsó napokban... Mondjuk nem volt egyedül Toma, többen betegek voltak előző héten, úgyhogy ők voltak az utolsó mohikánok (szegények)... Toma mindent négyesre írt meg, első nap volt nyelvtan év végi, köri TZ és ének (!) doga (ez utóbbira nem számoltunk)... Aztán másnap szövegértés és matek év végi, csütörtökön pedig angol. Őszintén én még a négyeseken is csodálkozom, azt hittem ezekkel a dogákkal most először becsődölünk, ugyanis olyan állapotban volt már Toma, hogy a hamut is mamunak mondta, semmire nem figyelt itthon, 6+2 simán 10 volt néha, szóval nem ragozom, de végelgyengülés volt már az egész... Szerdán, amikor az angolra készültünk, látszólag fél nap alatt sem tudta mi az under, next to és még sorolhatnám, de legalább a szavakat vágta... Úgy látszik azért bent a suliban egy négyes szintre összekapta magát 😉...
Úgy néz ki, Toma bánatára megint elúszik a kitűnőség, matekból biztosan négyes lesz és úgy néz ki angolból is. A matek az fáj neki picit, de nincs mit tenni, tényleg négyesre áll, több dogája lecsúszott az ötösről, mert ki gondolná 😉, de állandóan elszámol, kihagy dolgokat, vagy mondjuk a feladatoknak a felét oldja meg, mert mondjuk a b részről időközben elfelejtkezik 😉... Persze mindenki tudja, hogy a nehéz feladatok (pl. szöveges) jól mennek neki, sőt, azokban ki tudja miért általában pontos is, meg minden klaffol, szóval igazából tök jól tud mindent, csak éppen figyelmetlen sokszor. Ennek egyébként én örülök, hogy ilyenen ment el a dolog, de azt is tudom, hogy kezdeni kell vele valamit, mert az senkit nem fog érdekelni egy felvételin majd ha egyszer oda jutunk, hogy éppen elszámolásokon és figyelmetlenségeken úsznak el a pontok...
Az angol meg picit engem bánt, ugyanis valahogy a semmiből jött ez a négyes, szinte észrevétlenül. Több dolog nem is tetszik, mert első félévben azt sem tudtuk mire jönnek az ötösök és az egy négyes (gondolom órai munka), mielőtt itthon maradtak volna márciusban, pont az előtt írt Toma egy négyes dogát, aztán lett egy ötöse és most egy négyese.. Ráadásul soha nem tudjuk mit kell tanulni, mik a szavak, mi a "nyelvtan", mert úgy tanulnak, hogy dalokat és olvasmányokat hallgatnak az órán. Értem én a játékos koncepciót ebben, de szerintem ha valamit meghallgatnak egyszer vagy kétszer, abból nem fogja senki megjegyezni mondjuk a szavakat, ahhoz sokkal többször kéne ezt megtenni. Nem is tudott Toma szinte semmit, itthon az online suli alatt nyitottunk egy szótárfüzetet, onnan tanulunk mostanában. De mindezt nekünk szülőknek kell kitalálni, nem tudni semmit az angolról, nem tudjuk mi a tanulnivaló, a követelmény, az elvárások. Nem tetszik, Mátét annak idején más tanárnő és tanár tanította, de ott soha nem volt ilyen probléma... Persze ez a négyes nyilván nem sorscsapás, csak nem mindegy a kedv szempontjából sem, ami igencsak megcsappant Tománál, nem szereti ugyanis az angolt...
Máténál már egész jó volt az elmúlt hét, a nagyja már lement, ráadásul ezen a héten neki már vakáció van, szóval halleluja! Azt hiszem egy hármasa lesz, az is a nagyon nem szeretett bioszból, aminek örülök, ugyanis ahogy ez a tanárnő szeptemberben indított, lehetne ez sokkal rosszabb is 😉, de aztán egész jól vette Máté az akadályokat, az összes többiből és ebből az egész őrült évből pedig szerintem kihozta a legtöbbet és a legjobbat, amit csak lehetett...
Egyébként most péntektől nálunk van Vince, szuperül érezték magukat a srácok, voltunk a Kalózos játszón másokkal és hármasban is, ma szülinapra megyünk, szóval az egész 3 nap elszaladt, mint a karikacsapás, és már a család másik fele is itthon van tegnap óta, úgyhogy majd folytatom egyszer, ha több időm lesz 😉(haha)...
Kicsit későn olvastam, de az angollal kapcsolatban....Ahogy olvasom szerintem hasonló módon tanulják, mint az enyém általános iskolában és emlékszem mennyire ki voltam akadva, hogy nem lehetett követni, filmeket néztek, szintén dalokat stb....sosem tudtam mit is tanul igazából a gyerek. És aztán csak lestem, amikor a gyerek folyékonyan elkezdett beszélni angolul és nyolcadikban ment az első complex vizsgájára és sikeresen letette. Pedig komolyan megfordult a fejemben, hogy átkérem másik tanárhoz, de áldom az eszem, hogy nem tettem, mert szerintem a gyerek nem lenne most ott angolból, ahol van. Biztosan nálatok is kiforrja ez majd magát, ha amúgy a tanárral más baj nincs. Lehet, hogy ezért nem kedveli Toma az angolt (remélhetőleg) de ha jön az első sikerélmény akkor biztosan másképp lesz.
VálaszTörlésDe jó, hogy ezt írod :) ! Remélem így lesz, mint nálatok, bár az is lehet, hogy csak még egy évig tanítja ez a tanárnő Tomáékat, mert a felsősök többségét más tanárnő tanítja, szóval nem tudom kivárjuk-e a kísérlet végét :) . Egyébként más gond tényleg nincs a tanárnővel, de ez szinte mindenkinek fejtörést okozott most már a második félévben, a ti példátokból erőt meríthetünk :) !!!
VálaszTörlés