Bringás nap

 Múlt csütörtökön szabadnapos voltam, ráadásul az idő is még az a kellemesen meleg volt, így minden adott volt a biciklizéshez. Toma mostanában nagyon rá van állva, amíg nem jöttek a nagy melegek, minden nap kint voltunk szinte, még akkor is, ha hajnaloztam, mert déltől már ugye itthon vagyok akkor is, csak az maradt ki, ha este dolgoztam, akkor éjjel 1 körül érek haza 😅, na akkor már nem megyünk tekerni...A kedvenc útvonalunk, vagyis inkább Tomáé, az a Hollandi út elejéig visz a Duna-parton, ahol is a Kis-Duna büfénél megállunk rendszerint egy fagyira, almalére 😉.

Na, de a lényeg, hogy akkor csütörtökön még délelőtt itt volt nálunk Beni, későn ébredtek Mátéval, mindenképpen beszélgetni akartunk egy kicsit Benivel, akivel addig még alig találkoztunk. Aztán kora délután Mátéék elindultak Beniékhez, mert Beni azt ígérte a nagyijának, hogy ő főz nekik. Így is lett, bolognait készített és Máté szerint is finom volt 😉. Ami megnyugtató, mert, ha mindenki dolgozik majd Angliában, legalább az egyikük jókat főz majd 😉. 

Utána mi is egy gyors ebéd után már biciklire pattantunk és Toma ötletére a szántóföldek felé vettük az irányt. Ezt még a karantén idején derítettük fel, néha autóval is elmegyünk arra, sőt, elég sokszor suli, vásárlás vagy bármi után. Most bringáról szemléltük  és ezerféle szépség akadt az utunkba! Ezért is szeretem a környékünket, nagyon változatos, sokféle, csodaszép helyek vannak erre. Itt van ugye a Kis-Duna partja, annyi sok gyönyörűséggel, de van itt szántóföldi romantika, aranyló búzatáblák, mezők, kiserdő, árteres kiserdő, dombos-erdős rész (Tamariska), picit távolabb parkerdő (Tököli), egyedül a hegyekért kell picit messzebb mennünk. 

Egy nagyobb körrel indítottuk Tomával a délutánt, amiben kis csodahelyek mellett tekertünk...

Toma kedvencei a szalmabálák, még mindig...

Ha már elgurítani nem sikerült 😉...

Nekem most éppen ez az útvonal a kedvencem, valahogy ilyennek képzelek egy igazi nyári bringázást és olyan igazi nyári érzetem is lett... Még hazamentünk picit ez után, ugyanis Mátéék, a Családfő és Beniék (tesók és az apa), pont a Kis-Duna büfé mögötti műfüves pályára mentek focizni. Egy csapattal játszanak, Máté minden héten focizik velük - kivéve az 1 hónapos érettségire készülést - hétfőn és csütörtökön, közös baráti ismerősök Beniékkel és a Családfővel. Beniék persze csak akkor fociznak, ha néha itthon vannak, a Családfő esetlegesen játszik, egyedül Máté az, aki mindig megy. Még télen is jártak, akkor az egyik iskola tornatermében fociztak. Mivel 6-tól játszottak, előtte hazajöttünk, innen aztán később indultunk el újra, a végére értünk oda. Utána mindenki a kis-Duna büfében kötött ki, ahol azért elvoltunk egy darabig, majd mindenki beült a kocsiba és hazament, mi meg Tomával hazabringáztunk 😉.

Sok minden más mellett, az ilyen napokért szeretem én a nyarat...