Barátos hétvége

 Az az igazság, hogy van Tomáról és Vince barátjáról két fotóm, ami nagyon megmaradt nekem, lesifotók, akkor készítettem, amikor észre sem vettek, hogy ott vagyok 😉 és tulajdonképpen ezért is írok róla... Szóval az a hétvége az utolsó iskolai hét előtti szombat és vasárnap volt. Ezer éve volt ilyen, valahogy nem akart sehogy összejönni, amiben sajnos masszívan benne vannak az én hétvégi dolgozásaim is. De most minden jó volt mindenkinek, én sem dolgoztam, így Vince már szombaton nálunk is termett. A Családfő VIP horgászversenyt tartott Rétimajorban, Máté azt hiszem nem aludt itthon, mert bulizni mentek és az egyik barátjánál éjszakázott. A skacok persze jól elvoltak mindkét nap, rengeteget fociztak kint, játszottak, szöszöltek mindenfélével, X-boxoztak is persze, de nagyon bírom bennük, hogy nincsenek rákattanva, simán eljátszanak kint is, meg mindenhol, nem csak a kütyüzés megy, sőt, általában elég jól elvannak nélküle is. 

Egy rakat palacsintát sütöttem brokkolikrémlevessel, valahogy, ha Vince jön ez a menü, szinte már kérdezi is, hogy ugye palacsinta lesz 😉? Másnap rántott csirkemell és comb volt az ebéd, krumplipürével és párolt rizzsel, mert a mellet és a krumplipürét szeretik nagyon a fiúk, a pürét egyébként Toma készítette 😉. És akkor a fotók, amiket szombaton kattintgattam, amikor kimentem ide hozzájuk az utcasarkon túlra, a kis öbölhöz. Már itt kint az utcában, de főleg a kis öbölhöz szoktak kimenni ketten, ott is jókat molyolnak együtt. Amikor mentem feléjük nem láttak és éppen köveket gyűjtöttek és dobáltak a vízbe. Először csak úgy hajigálták - bár fel kellett hívni a figyelmüket azért, hogy itt nagy a vízi forgalom, akkor is kajakosok, kenusok, csónakok, hajók is mentek arra, és hát már dobnak akkorát, hogy nehogy eltaláljanak valakit, mondjuk a kenun, kajakon... Aztán elkezdték gyakorolni a kavics pattogást a vízen, hogy úgy pattogjon,mint egy labda a felszínen. Igen sokáig próbálgatták, de ezt még gyakorolni kell 😉... És akkor a képek, amik nekem totálisan az ideális  nyarat jelentik..., azért is fogott meg akkor az a két pillanat...