Scorpions koncert

 Kicsit sűrű napjaink vannak mostanában, tegnap este Scorpions koncerten voltunk. A Családfő kedvenc együttese, egyébként én is bírom őket, még ezer éve - 20 év alatt voltam - koncertre is mentünk. Azóta is volt többször is a Családfő, most kaptunk jegyet, nem lehetett kihagyni. Így hétfő este kettesben (!) mentünk koncertre, úgy, hogy a fiúk - főleg Toma - örömmel maradtak itthon egymás társaságában. Elképesztő, hogy itt tartunk és megtehetjük nyugodtan... A koncert szuper volt, jó élmény volt, ki is kapcsolt picit. Reggel, nem voltam éppen csúcsformában, 3-kor keltem, kb. 2 óra alvás után, de túléltem, egyszer ki lehet bírni 😉...

Szelfiztünk is, bár ez nem az erősségünk szerintem, sem technikában, sem sehogy 😉...

Bozsik foci

 Most tényleg minden napra jutott valami a hétvégén. Vasárnap Bozsik foci volt, Toma nagyon akart menni, a volt csapatával ment, eléggé kaotikusan alakult ebben az évben a foci. Most lesz egy váltása, de az is kétséges, hogy hova és kihez, ráadásul az egyesületnél is összeolvadási folyamatok vannak egy másik egyesülettel, szóval nem egyszerű, még semmi sem biztos, meglátjuk. Kicsit nehezményeztem, hogy pont gyereknapon van Bozsik, de Toma annyira el akart menni, hogy így már nem bántam annyira, kicsit úgy tűnt, mintha Tomának ez lenne a gyereknap... Jól sikerült a foci, sikerült gólt rúgni, rengeteg gólpasszt is adtak egyesek és volt egy majdnem gólja, ami nagyon szép volt, de sajnos nem ment be, bár nem sok híja volt....

Az biztos, hogy Tomának a foci nagy szerelem, nagyon jó is benne, szóval ehhez is igazítani kell az életünket. Délutánra direkt nem szerveztem semmit, mert gondoltam, hogy azért egyesek le lesznek fáradva. Így is volt, bár annyira talán nem, mert estefelé még a delikvens kiment focizni a kertbe 😉. Délután Forma-1 volt, az is szent és sérthetetlen, egyértelmű volt, hogy azt nem lehet kihagyni. Ráadásul még az eső is esett délután, úgyhogy még az ég is úgy akarta, hogy ez a gyereknap, legfőképp a fociban merüljön ki 😉...

Pecás-nap

 A szombat volt a horgászat ideje. A Suli Gála után kicsit fáradtan és későn keltünk. Eredetileg volt mindenféle terv, hogy ide meg oda mennek horgászni egyesek, velem kiegészülve, aki csak olvasni szeretett volna, nem érdekes 😅... Aztán mindenkinek már olyan elege lett a válogatásból, hogy Toma kitalálta, hogy menjünk csak ki ide a kis öböl mellé a Dunára. A Családfő Tomával kiült a partra, én összeütöttem egy kis ebédet, amit egyesek a parton fogyasztottak el, hát élni tudni kell 😉... Fogni nem sok mindent fogtak, de mint egy jó horgászt, Tomát ez most kivételesen nem nagyon érdekelte 😉. Örült, hogy pecázhatott, itthon voltunk, minden elérhető távolságban volt és jól érezte magát. Volt pár kapása, amit nem sikerült megfogni, de ha az sem volt, akkor etetőanyagból gombócokat gyúrt, bedobálta vagy becsúzliszta a vízbe. Ez utóbbi kisebb-nagyobb sikerrel ment. Mindenesetre a szombat jól elment, este pedig nem lehetett kihagyni a BL döntőt...

Suli Gála

 Pénteken délután tartották a közeli művelődési házban a Suli Gálát Toma iskolájából. Legalább 8 évvel ezelőtt kezdődött a gálázás, most persze 2 év kimaradt a járvány miatt. Mindig nagy készülődés övezi és előzi meg, mindenki próbál, kitalál, szervez valamit. Ez a hét különösen zsúfolt volt ilyen szempontból, csütörtökön egész napos főpróba volt a művházban, és még pénteken is mentek próbálni délelőtt. Tomáék most néptáncot adtak elő, mert Erika néni azt tanít többeknek és persze a sajátjainak is. 

Későn született meg a  végleges döntés arról, hogy meg is tartják a gálát így nagyon nem volt idő óriás produkciók kitalálására. Mégis nagyon jók születtek, volt osztály aki modern táncot mutatott be, voltak nagyon vicces darabok, az elsősök felelgetős, dalos mondókát adtak elő, a harmadikosok a Kire ütött ez a gyerekből adtak elő részletet, nekem nagyon tetszett, egy-egy mondatot mondtak a gyerekek, de annyira jól hangzott a szájukból, tényleg humoros volt! Aztán voltak akik szavaltak, volt, aki hangszeren játszott és az iskola kórusa is fellépett. Részt vettek szinte mindenben a tanárok is, segédkeztek, volt, ahol fel is léptek. 

Tomáék azt hiszem moldovai (?) néptáncot mutattak be. Mivel 19 fiú van az osztályban és 6 lány, és valami lánykérős rész is van a táncban, fiúk, fiúkkal is táncoltak. Sikerük volt, mert olyan kedvesen vicces lett, Tomának Vince volt a párja - ki más? - és rajtuk külön jól szórakoztam! Annyira elvoltak a maguk kis világában, vicceskedtek, nevetgéltek a tánc közben, hülyéskedtek szó szerint egymással, de még teljesen a keretek között. Szerintem jót tett a produkciónak is, látszott, hogy tök jól érzik magukat közben és nem nagyon zavarta őket, hogy kb. 500 ember nézi őket 😉 ... Kérdeztem is utána Tomát, hogy végig így voltak, az összes próbán? Szerinte igen, mert mindig tök jól szórakoztak! Ez mondjuk látszott 😉, és így is volt jó!

Mivel ebben az évben ünneplik az iskola 60 éves évfordulóját is, megemlékeztek erről a színpadon is a végén. Utána desszertes "állófogadás" volt szűk körben. Oda én is, és még az összes SZMK-ás anyuka meghívott volt. Annyi, de annyi régi ismerőssel találkoztam, a régi igazgatóval, tanárokkal, ismerősökkel, kész időutazás volt az egész. Közben rájöttem, hogy ezer szállal kötődöm most már ehhez az iskolához... Nagyon megható is volt, de legfőképp a színpadon az utolsó produkció, amikor A zene az kell című számra, az egész iskola felvonult a színpadra, az igazgatónő és a helyettes pedig kivonultak a 60 éves dísztáblával a színpadra! Tényleg a könnyem is kicsordult, ami persze nálam nem meglepő...

A "lánykérő" 😉

Vigyorik...

A finálé...

Hétvége és hétkezdet

 Chilike még mindig nem került elő. Valami mély csalódás és szomorúság van ezzel kapcsolatban bennem, de szerintem mindenkiben. Nem gondoltam volna, hogy ez így alakul, Chili olyan kis talpraesett, hogy azt hittük mindannyian, hogy élete végéig velünk marad, mondjuk még úgy legalább 10 éven át - 6 éves volt... Szerintem alig van esély rá, hogy előkerül, és ezt még Toma is így gondolja,pedig ezt így soha nem mondtam neki... Még mindig nagyon hiányzik Chili, nemcsak nekem, mindenkinek. Máté azzal álmodott valamelyik nap, hogy hazajött, Toma pedig szívszorítóbbnál szívszorítóbb megjegyzéseket tesz, például, hogy "bárcsak még egyszer megdögönyözhetné", vagy, "tudja, hogy többé már nem találkozik Chilivel", vagy, hogy "azt hitte legalább 18 éves koráig velünk lesz"...

Sűrű hétvégénk volt. Talán jobb is így, mert nem volt időnk gondolkozni és Chilit várni. Pénteken Suli Gála volt délután Tomáéknak az iskolában. Szombaton horgásztak a fiúk itt nálunk a parton, este pedig BL döntőt néztek, ráadásul a Családfő kedvenc csapata a Real Madrid nyert, nagy volt az öröm! Vasárnap pedig Bozsik foci volt Tomának. Máté egy barátjánál nézte a BL döntőt, buliztak picit és csak tegnap jött haza. 

Ma Máté megtudja az írásbelik eredményét, már nagyon várjuk! Tomának nincs tanítás a suliban, mert pályaorientációs nap lesz, elindul ez a hét is...

Veszprém, Benedek-hegy

 Múlt szombaton volt Kati mamának a szülinapja. Mostanában azért sajnos megváltozott ő is, kicsit lassabb lett, már nem olyan energikus, mint régebben és sajnos az emlékezete sem a régi. Örültünk, hogy együtt tudunk ünnepelni, már a beosztást is próbáltam úgy alakítani, hogy aznap ne dolgozzak, csak másnap, vasárnap kellett mennem és ez pont jó volt így. Unokatesóm ünnepi ebéddel készült, mi Tomával répatortát sütöttünk az ünnepeltnek. Nagyon jó volt együtt ünnepelni, főleg együtt lenni, élveztük is nagyon, érdekes, hogy Isti és Máté között 2 év van, régebben közel voltak egymáshoz, sokat nyaralt nálunk Isti, aztán kicsit eltávolodtak és most 1-2 éve megint nagyon összeértek. Szóval Mátá és Isti is jól elvolt, mi is mindenkivel, Toma is nagyon szeret így együtt lenni, hát persze érthető, hogy miért és még Isti is valahogy hozzá is közel áll...

Viszont az ünneplés végére már Kati mama kicsit elfáradt, láttuk is rajta, de ő is mondta, úgyhogy hazakísértük - pár utcával arrébb - utána viszont megbeszéltük Ancsiékkal, hogy megyünk picit a városba sétálgatni, mert mi az idejét sem tudom, mikor néztünk ott szét... Isti ötlete volt a Benedek-hegy, a kedvenc helye, hát gondoltuk, hogy persze, hogy megyünk. Én ezer éve, talán kiskoromban voltam arrafelé, szóval igazán voltak most már újdonságok. Így kivonultunk Istiék, Ancsiék és mi, nagyon jól is éreztük magunkat közben. Igazi városi kis túra ez, nagyon gyönyörű helyeken mentünk a Séd patak mentén, ahol nagyon szép sétányokat és játszótereket alakítottak ki az elmúlt években. Menet közben útba esett egy fagyizó is, a nevét nem tudom, de nagyon finom sós karamellás fagyit ettünk ott 😉. Fagyit nyalva mentünk fel a Várnegyedből a Várlépcsőn át a Benedek-hegyre 😉, gyönyörű volt minden, jó volt végre megint Veszprémben sétálgatni, már olyan rég volt ilyen!

A legújabb régészeti feltárás, egy kolostor rom, ha jól tudom...

Oda a kereszthez megyünk fel...

Szerelemlakatok...

A hegy teteje, a kilátás óriási, kicsit veszélyes, de azért mindenképpen fel kell menni oda. Régen öngyilkosok sziklájának hívták, azt hiszem érthető, hogy miért...

Imádom a sikátorokat...

Rengeteg felújítást, átalakítást láttunk itt is, ezernyi lehet még a városban, amiről eddig lemaradtunk. Gyönyörű voltaz egész, megbeszéltük, hogy amikor csak lehet, azért egy-egy városrészt megnézünk közösen, hogy ne legyünk már ennyire lemaradva Veszprémből. Már a következő alkalomra  is vannak ötletek, csak az a kérdés, hogy mikor lesz az az alkalom 😉...

Pesterzsébet, Duna sétány

 Már hónapokkal ezelőtt átadták az erzsébeti oldalon a Duna sétányt, amit kb. ezer éve akarunk megnézni. Múlt pénteken Tomáéknak nem volt suli, nekünk meg bevásárlós és egyéb dolgunk is akadt a csepeli részen, amitől csak egy ugrás a sétány, így útba ejtettük hazafelé jövet. Nagyon szép lett, jó kis hely, az éttermek is nagyon jók ott a környéken. Egyesek egyből "otthon" érezték magukat, kavicsokat dobáltak, vizeztek és egyebek 😉... 

Viszonylag rövid a sétány, tán 1 km sincs - bár úgy tudom később bővíteni fogják - úgyhogy viszonylag gyorsan átsétáltunk volna rajta, a kavicsdobálással és mindennel együtt, de nem így lett! Ugyanis a sétány végén van a strand kifolyója, amiből meleg víz megy kifelé, és ahová le lehetett mászni. Persze egyesek ezt ki nem hagyták volna, víz és akár még szagmintát is vettek volna 😉. De inkább csak hosszasan elidőztünk....

Nagyon jó kis hely, szerintem visszamegyünk még, akár bringával is. Egy jó kis fagyizó vagy valami jól esett volna még, de azt nem találtunk. Bár az is lehet, hogy az elején elmentünk mellette, de akkor nem is kerestük, utána meg nem volt már semmi... Nem baj, majd legközelebb még körbenézünk 😉...