Pénteken délután tartották a közeli művelődési házban a Suli Gálát Toma iskolájából. Legalább 8 évvel ezelőtt kezdődött a gálázás, most persze 2 év kimaradt a járvány miatt. Mindig nagy készülődés övezi és előzi meg, mindenki próbál, kitalál, szervez valamit. Ez a hét különösen zsúfolt volt ilyen szempontból, csütörtökön egész napos főpróba volt a művházban, és még pénteken is mentek próbálni délelőtt. Tomáék most néptáncot adtak elő, mert Erika néni azt tanít többeknek és persze a sajátjainak is.
Későn született meg a végleges döntés arról, hogy meg is tartják a gálát így nagyon nem volt idő óriás produkciók kitalálására. Mégis nagyon jók születtek, volt osztály aki modern táncot mutatott be, voltak nagyon vicces darabok, az elsősök felelgetős, dalos mondókát adtak elő, a harmadikosok a Kire ütött ez a gyerekből adtak elő részletet, nekem nagyon tetszett, egy-egy mondatot mondtak a gyerekek, de annyira jól hangzott a szájukból, tényleg humoros volt! Aztán voltak akik szavaltak, volt, aki hangszeren játszott és az iskola kórusa is fellépett. Részt vettek szinte mindenben a tanárok is, segédkeztek, volt, ahol fel is léptek.
Tomáék azt hiszem moldovai (?) néptáncot mutattak be. Mivel 19 fiú van az osztályban és 6 lány, és valami lánykérős rész is van a táncban, fiúk, fiúkkal is táncoltak. Sikerük volt, mert olyan kedvesen vicces lett, Tomának Vince volt a párja - ki más? - és rajtuk külön jól szórakoztam! Annyira elvoltak a maguk kis világában, vicceskedtek, nevetgéltek a tánc közben, hülyéskedtek szó szerint egymással, de még teljesen a keretek között. Szerintem jót tett a produkciónak is, látszott, hogy tök jól érzik magukat közben és nem nagyon zavarta őket, hogy kb. 500 ember nézi őket 😉 ... Kérdeztem is utána Tomát, hogy végig így voltak, az összes próbán? Szerinte igen, mert mindig tök jól szórakoztak! Ez mondjuk látszott 😉, és így is volt jó!
Mivel ebben az évben ünneplik az iskola 60 éves évfordulóját is, megemlékeztek erről a színpadon is a végén. Utána desszertes "állófogadás" volt szűk körben. Oda én is, és még az összes SZMK-ás anyuka meghívott volt. Annyi, de annyi régi ismerőssel találkoztam, a régi igazgatóval, tanárokkal, ismerősökkel, kész időutazás volt az egész. Közben rájöttem, hogy ezer szállal kötődöm most már ehhez az iskolához... Nagyon megható is volt, de legfőképp a színpadon az utolsó produkció, amikor A zene az kell című számra, az egész iskola felvonult a színpadra, az igazgatónő és a helyettes pedig kivonultak a 60 éves dísztáblával a színpadra! Tényleg a könnyem is kicsordult, ami persze nálam nem meglepő...
Hasonló programok vannak soron nálunk is:) Szárcsába hordtam Ágihoz töriversenyre az ÁMK-ból a gyerekeket. Mindig csodáltam azt a gyönyörű, egyedülálló környezetet, amiben az iskola van, évről-évre azt tapasztaltam, hogy hagyják leépülni, nincs korszerűsítés, felújítás. Kár érte!
VálaszTörlésIgen, emlékszem is, hogy jöttél a Szárcsába többször is :) ... Sajnos tényleg nem tüsténkednek a felújítással, de sajnos ez kifejezetten az önkormányzaton múlik, bár ígérgettek pályázati pénzből felújítást, de ígérni mindig könnyű :) , mostanában pedig azért mindenféle pénzt elégé megfognak felsőbb szinten is. Azért apróságok történtek, kicserélték a teljes ablakokat, az egyik szárnyat pedig picit helyrepofozták. A környezet viszont tényleg csodahely, mindenki imádja!
VálaszTörlés