Annyira vártuk már az őszi szünetet, hogy azt elmondani sem tudom... És az idejét sem tudom már, hogy mikor voltam ilyen lefáradt úgy a mindentől és nemcsak a munka, hanem kb. az elmúlt 2 hónap amortizált le. A szobafestéstől kezdve, Máté buliján és szülinapján keresztül, az új munka, iskolakezdés, szervezési és logisztikai megoldandók, egy kis esküvő és a még mindig tartó betanulás egyes műszakokba. Mert nehezíti az ügyet, hogy mindig szabadságon van valaki, most éppen a vezetőnk és volt kollégám, aki mindent betanít nekem, szóval ilyenkor biztonsági játszmán vagyunk, csak azt a műszakot viszem, amit tutira tudok: a napközbent...
Egy a lényeg, hogy vártuk, vártam a szünetet, de attól még a programszervezés, főleg Tomának nem könnyű feladat, főleg úgy, hogy dolgozom hétfőn, szerdán és pénteken, meg ugye a Családfő is... Persze szabira nem mehetek 😉 (hehe), de azt nehezen veszi be a gyomrom, hogy én akkor most a szünet alatt nem vagyok mindig itthon... Egy kicsit lelkifurdalásom is van, hogy ez így alakul, de mondjuk később már a beosztással is jobban variálhatok, mert ha pl. hajnalok hajnalán megyek dolgozni 😅, akkor fél 12-re itthon vagyok. De mondom most semmi sem kedvez, ugyanis még az a kis mozgástér is eltűnt, ami lehetett volna, mert éppen örülünk, hogy megvagyunk a szabadságok miatt...
Éppenséggel Toma sem lelkesedik ezekért a dolgokért, jobban fájlalja, mint gondoltam, saját bevallása szerint ez az egész helyzet szeptember óta - hogy dolgozni járok - nehéz neki és én is látom rajta... Bár tudom azt is, hogy igazából még kb. 1 hónapig lesz nehezebb dolgunk, mert addigra már mindegyik műszakban lesz gyakorlatom, tehát ha minden jól megy, lesz több hajnal (meg éjjel is) közte, meg persze napközben is. Ez utóbbival az a legnehezebb, hogy elindulok itthonról negyed 10 körül és este fél 7-re érek haza. Se előtte, se utána értelmes dolgokat nem tudok nagyon csinálni, amikor hazaesem mindenkivel igyekszem képben lenni és beszélni (!), de leginkább Toma igényli ezt ilyenkor (is). Teljességgel igaz, hogy egy 18 éves mellett már könnyű dolgozni, egyrészt már neki is megvannak a saját kis dolgai, taulnivalói, másrészt meg akár éjjel is tudunk beszélgetni 😉.
Szóval a szünet is így telik, hétfő, szerda, péntek kb. 9-től fél 7-ig nem leszek itthon. A Családfő nem tud kivenni egy napot sem úgy néz ki, bár a szerda talán összejöhet, de nagyon bizonytalan. Úgyhogy a keddre és csütörtökre igyekszem programot szervezni, meg a hétvégére és még a hétfőre, mert ezt sikerült kibulizni, hogy akkor ne menjek dolgozni. Először úgy voltam vele, hogy nem érdekel, jövünk-megyünk az összes szabadnapomon, de azért rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog összejönni. Ugyanis az itthoni takarítással, kertezéssel is el vagyunk maradva (de nagyon), főzni, mosni sem ártana valamikor, szóval ha néhány halvány dolog összejön abból, amit kigondoltam, akkor örülhetek. Még az a szerencse, hogy itthoni sütögetést és tökfaragást is szeretnénk azért összehozni, az talán nem marad el...
De tulajdonképpen már az is könnyebbség, hogy nincs tanulni és készülni való, nincs iskolai kötöttség, sőt, kicsit szánalmas, de én már attól is boldog voltam, hogy reggel nem kell egész napra uzsit, ebédet pakolni Tomának és diétás kajákat Máténak 😅. És az is boldoggá tett, hogy este nem kell programszerűen mosogatni a dobozkákat, kulacsokat... Azért keddre, csütörtökre megpróbálok valamit összehozni, bár lehet, hogy az egyik itthoni nap lesz, hétvégén a sírokhoz is el kéne jutnunk a messzeségbe, a nyugati határhoz közel...
Ezért például a holnappal kapcsolatban választhatott Toma, hogy vagy bemegy dolgozni a Családfővel, vagy itthon marad Mátéval - aki tök jó fej, megpróbálja a 3 napot úgy intézni, hogy itthon legyen (előtte-utána úgysem nagyon lesz itthon), mert azt mondja, nincs szíve beküldeni Tomát a Családfőhöz, mert az azért uncsi lehet neki. Hozzám max. hétvégén jöhetne be, de én az állandó, fél óránkénti hírmondással és írással annyira be vagyok táblázva, hogy szinte hozzá sem tudnék nagyon szólni, tulajdonképpen még uncsibb lenne, mint a Családfőnél. Hát, persze Toma Mátét választotta 😉, úgyhogy holnap fociznak itthon, meg Xbox-oznak, ráadásul ma itt alszik Máté egyik barátja, mert Forma-1-et néznek vagyis nézünk közösen, úgyhogy legalább délig (de inkább tovább) szerintem ő is velük lesz és egész biztos, hogy jól fognak szórakozni.
Holnap tehát tesós nap lesz, és még az is lehet, hogy amit szürkébb szünetnek gondoltam, mégsem lesz az, mert ugyan nem a megszokott formában, de talán jól fognak szórakozni a skacok 😉!
PS.: Azt elfelejtettem írni, hogy Toma egy picit náthás lett a szünet előtt, meg tudtuk oldani, akkor itthon voltam éppen. Hamar jobban lett, de a hétvégén még nem volt valahogy ereje teljében, úgyhogy nem erőltettük sem a programokat, sem a meccsnapot, főleg itthon voltunk. Ami viszont döbbenet nekem az az, hogy Toma sulijában az utolsó héten, megint karanténban volt a 8., 6. és a 2. osztály,,,
