Tegnap olyan szép őszi napsütéses, szép napunk volt, amit ráadásul együtt töltöttünk, hogy erre úgy érzem emlékezni fogok! Vannak ilyen napok, amik csak úgy beivódnak, pedig legfőképp kerteztünk és dolgoztunk mindkét nap, de ettől még így van...
Toma nem volt még elég jól, pontosabban olyan hullámzóan, egyszer teljesen jól érezte magát, aztán fáradt lett és ez így ment egész hétvégén... Pedig úgy képzeltem, hogy szombaton és vasárnap is megyünk valamerre, de minimum Fradi meccsre, de aztán mégsem így lett. Mondjuk előre volt egy rossz érzésem, mert annyi mindent szerettem volna egyszerre megcsinálni: főzni, mosni, takarítani, kertezni és persze a nap nagy részében jönni-menni. Összehozhatatlan óhajok.
Aztán megoldódtak a dolgok, Máté csak úgy elkezdte összeszedni szombaton a lehullott leveleket a kertben, a Családfő szétvágta a helyéről kifordított csavart fűznek a gyökeres alsó részét a földből. A fát nagyon sajnáltam, de már tudtam jó ideje, hogy ki kell majd vágjuk, ugyanis amikor pár éve a koronáját megritkítattuk - mert veszélyes volt - onnantól a fele fa élt, a fele elszáradt. Ráadásul belenőtt a keríésbe, nem most, hanem legalább 15 éve, de mivel a szomszédunk kerítést csinál, tudtuk, hogy ez lesz a sorsa. Kivágta pár hete egy favágó, a gyökerét a kerítésépítésnél fordították ki a földből, a darabolás a fiúkra maradt. Szóval a Családfő csinálta, Máté segített, közben leveleket szedett és persze Toma is ott sertepertélt, hol segített, hol focizott 😉...
Ehhez jött, hogy nagy "túrára" sehová sem akart menni, mert fáradt volt, így én szombaton lángost sütöttem Tomával, és a felső szint felét kitakarítottam, na meg segítettem a falevelekben. Vasárnap a Családfő horgászversenyre ment, mi pedig a fiúkkal befejeztük a kertet, tényleg csodaszép őszi időben, élmény volt kimenni a Duna-partra kihordani a gallyakat,. A leveleket szépen bezsákoltuk, majd november elején viszik el a zöldhulladékot. Máté rengeteget dolgozott, Toma is nagyon sokat segített és én is, szép nap volt. Közben megfőtt a tejfölös csirkepaprikás, utána elmentünk a közeli Bucka-tóhoz Tomával, mert ott még nem jártunk, pedig itt van a kisvárosunkban. Nagyon kis szép tó egyébként, de a legjobb talán a csúszka volt benne, amit egyesek kihasználtak...
Kora délután, a fiúk munkában, látszik, hogy a kerítés még most sincs kész 😉...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése