Óvári rom és kilátó Szigligeten

 Ez a kilátó biztosan nem egy agyonreklámozott hely, de szerintem vagy nekem a legszebb kilátó volt eddig, nyilván a balatoni panoráma miatt is! Pedig megmásztunk többet is a Balatonál, Alsóörsön vagy a tihanyi Őrtorony-kilátót, de engem ez kapott meg a legjobban. Ráadásul spontán módon túráztunk fel rá, ugyanis még a szigligeti honlapon is inkább a Kamon-kő túrát vagy az Avasi templomromot részletezik, az Óvárat nem emelik ki. Nekem is úgy jött képbe, hogy a helyi Tourinform iroda adta ki a szállásunkat, oda kellett menni fizetni, bejelentkezni. Ott beszélgettem a nagyon kedves ügyintézővel és kérdeztem, hogy milyen kisebb túrát ajánl helyben, ami szép, de nem 3-4 órás, mint a Kamon-kőhöz vezető, mert nyilván a szűk 3 napban, nem akartunk ennyit egy túrával tölteni vagy még többet is. Ő ajánlotta az Óvári kilátót és nagyon örülök, hogy szinte egyből, miután bejelentkeztünk, kipakoltunk a szálláson el is mentünk oda. Késő délután indultunk és az egész már az első pillanattól egy csodaszép kis gyöngyszem volt! Kisebb túrának is beillett, mi pont ilyesmire számítottunk, vagy inkább én 😉, erdős, dombos részeken vezetett az utunk és rendszeresen kibukkant a Balaton itt-ott, például mielőtt az utcákon sétálva bementünk az erdős, kis túrás részre...

Aztán beérve az erdőbe, igazi túrás kirándulásunk lett 😉...

A kilátót le sem fotóztam, csak a kilátást, ami egyszerűen magával ragadó volt! Nekem tényleg ez tetszett a legjobban eddig a Balatonnál, nyilván a látvány miatt is például a Badacsonyra, de valahogy ott az egész a késő délutáni, lemenő nap fényében csodaszép volt!

A képek egyébként nem adják vissza a látványt úgy érzem, viszont interaktív játékok is voltak fent a kilátóban, egy kirakhatő hal, amit nagyon gyorsan összerakott Toma, az nyilván kisebbeknek való inkább, viszont ezt a játékos ismeretterjesztőt azért elolvastuk...

Magát a kilátót egyébként le sem fotóztam, pedig egyes kutatások szerint a helyén egy vár állt, ami régebbi lehetett, mint a Szigligeti vár, de sajnos nem maradt belőle semmi, a várrom helyén épült a kilátó. A környéken pedig még szuper piknikezős helyeket is kialakítottak...

A visszavezető úton újra elmerülhettünk az erdőben, ráadásul tele ettük magunkat a kedvencemmel vadcseresznével vagy cseresznyeszilvával, ismertebb nevén fosókával 😉. Ugyanis rengeteg fa volt mindenfelé és nemcsak a kilátó környékén, hanem egész Szigligeten, szóval ez az én földem 😉. 

Nem mentünk egyből a szállásra, inkább a kikötőhöz mentünk, ami szintén nagyon szép Szigligeten! Ráadásul a szigligeti bejáratnál és a kikötőnél is észrevettem egy kis helyi köszöntőt, ami nagyon tetszik, egy csónak tele van ültetve virágokkal köszöntésül.

A kikötőbe pedig nagyon jó, hogy akkor mentünk, bár meglátogattuk másnap is, de pénteken jó erős szél volt és annyira jó élmény volt, hogy ahogy sétáltunk, a vitorlásokon a rengeteg szélcsengő szinte hangversenyt adott, mindenféle hangon és hangnemben, mégis valahogy harmonikusan csilingeltek a szélcsengők. Soha nem hallottam még ilyet, de nagyon szép volt, szerintem örökre megmarad...