Érettségi para

 Az biztos, hogy mindig emlékeznénk Máté érettségijére, csak úgy alaphelyzetben is, de ez a mostani felejthetetlen marad... Bennem egyébként is volt feszkó ezzel az egésszel kapcsolatban, de most ez a sikerességi para, átalakult túlélési parává a hétvégén. Ugyanis a ballagás után sem lett sokkal jobban Máté, sőt, napról napra picit mindig rosszabb lett minden, míg eljutottunk oda, hogy tegnap már a torka és a füle is fájt, láza lett, csak suttogni tudott, köhögött és levert volt... Mindezt úgy, hogy tegnap az utolsó adag antibiotikumot vette be. Valószínűleg vírusos valami, a második tesztje is egyébként negatív, de nyilván ha nem hat az antibigyó, akkor vírus lehet bár nekem a korona nagyon hasonló volt, én is kaptam szinte másnap antibiotikumot és valahogy hatott is, mert 1-2 nap múlva jobb lett minden. Szóval nem túl jó a helyzet, mert ez egyáltalán nem egy könnyű kis vírus, sőt! 

Tegnap délelőtt, amikor csak feküdt az ágyban, akkor felhívtam az ofőjét, hogy mi a helyzet és persze nem akarunk kihagyni semmit, de nagyon okosat sem tudnék mondani és dönteni, mert akkor nagyon nem tűnt üzemképesnek szegény. Persze csak októberben lehet ilyenkor újrázni, szóval ezt hanyagoltuk volna, de nagyon rendes volt egyébként az ofője, visszahívott kétszer is utána. Beszélt az igazgatóval is és van valami kiskapu, hogy ha önhibáján kívül hiányzik valaki, vagyis például betegség miatt, akkor egy-egy tantárgy írásbelijét ki lehet váltani úgy, hogy szóbelin egy helyett, két tételt húz és vizsgázik belőle. Hát, ez sem volt a legvonzóbb ajánlat persze, vészforgatókönyvnek jó, de hát nem a legjobb, arról nem is szólva, hogy nagy valószínűséggel nem egy nap még a gyógyulás, hanem több. Abban maradtunk, hogy szinte biztos, hogy megy Máté reggel, de figyelnek rá, szól mindenkinek, hogy mi a helyzet és ha kell, akkor többször kiengedik mosdóba és hasonlók. 

Máténak nagyon hullámzó volt tegnap az egész betegsége, délelőtt nagyon rossz volt, aztán jobban lett úgy késő délutánig, viszont este megint nagyon rosszul érezte magát, gyenge volt, lázas lett és a köhögése, fülfájása is erősödött. Mondjuk nem értem, mert legalább a fülére hatnia kellene az antibiotikumnak... Persze a rosszulléthez az is hozzátett, hogy délután tanult rendületlenül, nem akart pihenni. Folyamatosan mondom neki, hogy nekem mindenképpen egy hős, teljesen mindegy, hogy most hogy alakulnak a dolgok, az, amit az elmúlt időszakban végigcsinált és tanult - ami miatt szerintem le is gyengült az immunrendszere a sok éjszakai tanulásban - és mindezen felül, hogy ilyen teljesen ramaty állapotban készül itthon, aztán bemegy és megírja az érettségit, már önmagában is hatalmas teljesítmény!

Persze ettől még én is nagyon el voltam keseredve tegnap (bár nem mutattam), mert ez egy baromi nagy szívás is. Erre készül szegény hónapok óta és igaz, hogy későn állt neki az emelt törit tanulni, de mindent beleadott és tényleg fel is készült belőle az előkészítővel karöltve nagyon erősen szerintem, a többiből is kivette a részét, volt, amiből már évek óta és a matekra is gyakorolt sokat, szóval ez a betegség ezt most szépen tönkreteheti. Mert, ha nem felvételizne, akkor tényleg nem számítana, hogy miből hányas, de nyilván a felvételi pontoknál nem számít, hogy ki volt éppen beteg, amikor írta, ő pedig nemhogy 70%-on sincs mentálisan vagy fizikálisan, csak olyan 60, de lehet, hogy 50%-on működik. Pont most, amikor 120% kellene úgy igazán. Komolyan fel sem merült soha egyetlen gondolatomban sem, hogy ez megeshet vele, pont az érettségi hetére! De még a közeli és távoli ismeretségi körömben sem hallottam hasonlóról, amellett, hogy nyilván tudjuk, hogy megesik ez azért, na de, velünk biztosan nem... Hát, de. Tényleg bármi előfordulhat, sajnos...

Azóta azt is tudom, hogy a szövegértés témája sem egy főnyeremény... Egy 1999-es szótár előszavát kapták elemzésnek, amit nyelvészeti, stilisztikai szempontok szerint is értékelni kell. Szuper! Első hallásra jó nagy szívás, másodikra is szerintem 😉. A hétvégén segítettem átnézni a fent lévő szövegértéses érettségiket, jól megy Máténak, adtam egy-két ötletet, hogy ha x típusú feladat van, akkor mit érdemes csinálni, ha valamivel leáll, mert szöszölős, hagyja a végére és megoldottunk jó párat közösen is. Egyébként ilyen hülye szöveg, mint a mostani egyikben sem volt, ellenben nagyon szeretik a könyvekkel kapcsolatos szövegértést, mert abból volt több is, de hát mindegy, most ezt dobta a gép. Mondjuk lehet, hogy akár valami jó is kisülhet belőle, kíváncsian várom...

Közben Toma budapesti diákolimpiára ment ma a sulival, bekerült az atlétikai csapatba. Tök véletlenül pont a Családfőnél, a Honvédba van a verseny, reggel fél 8-kor találkoztak a Plázánál a sulisokkal és külön busszal mentek. Ezen már csak derültünk, hogy ez is pont most van, végül is mikor lenne máskor, mint az érettségi hetében, Máté betegségével megtűzdelve... Így reggel a Családfő vitte Tomát a buszhoz, aztán ment utánuk be a munkahelyére. Toma izgult is picit, mert mostanában a sok betegség miatt nincs csúcsformában és nem akart persze alul teljesíteni... Ráadásul a futáson kívül kislabdahajítás és távolugrás is van a csapatversenyben, Úgy hallom a pillanatnyi családfős hírekből, hogy magához képest tényleg nem a legjobban megy neki, de összességében elég jó azért. Kicsit megnyugodtam, mert Máté biztatása után este a fürdőkádban őt biztatgattam, hogy akkor sincs nagy dolog, ha most nem ő lesz a legjobb, hiszen "csak" február óta betegeskedik, szóval tényleg nem ez az ő formája... Tegnap este összekészítettünk Máténak mindent, csokikat, iratokat, tollakat, egy gyümölcslét, kikészítettük a ruháját. Ma már csak egy kis itthoni gofri-szendvicset és mézes-gyömbéres-citromos teát főztem és készítettem be neki, amit már 3 napja iszik 😉. Reggel egyébként Mátéval még azon is aggódtunk, hogy mire érünk be a gimibe, fél 9-re kellett menni és most tényleg dupla annyi időt számoltunk az útra, mint egyébként, de így is épphogy beértünk a suliba, akkora dugó volt.... 

Szóval nem kicsit van most éppen elegem és még csak hétfő van 😉, az az egyetlen jó, hogy most a sok helyettesítés miatt kivehettem egy plusz napot holnapra csúsztatva, és így 5 szabadnapom lett egyben. Ezen a héten direkt kértem, hogy hagyjanak  ki a hajnalból, és mindenki tök rendes volt, mert hagytak is, pedig akkor még nem is tudtam, hogy kétfelé kell szállítani a fiúkat ma reggel. De kifejezetten a logisztika miatt most jobb ez így, a héten csak szerdán este-éjjel és szombaton dolgozom. Külön könnyebbség ez most Máté betegsége miatt is, mert viszem is, hozom is most, ilyen betegen örülünk, ha ott elboldogul...

És valahogy minden csak körülbelül eddig van érvényben, amíg mondjuk írok róla, mert elrobogott a ballagás, közben és folytatva Máté betegsége volt a hétvége témája, de volt még anyák napja is - amiről majd külön is írok, annyira szép lett egyébként - ma magyar írásbeli, Tomának ugye diákolimpia, holnap matek, szerdán emelt töri, csütörtökön angol érettségi, és mint egy expressz vonat száguld minden tovább...