"A bármi..."

 Természetesen napok óta, már egy hete ezzel kelünk, ezzel fekszünk. A bármikor megtörténhet bármi mondatból, múlt héten megtörtént a bármi egy része...A bármi azóta is tart és a rengeteg szörnyűség mellett, amiket már láttunk, feszültségben tart szerintem mindenkit, hogy ez a bármi, ne legyen még nagyobb, veszélyesebb, fenyegetőbb, vészterhesebb és világméretűbb mint eddig. A szomszédban felnőttek, gyerekek, fiatalok, anyák, apák, nagymamák, nagypapák, barátok, rokonok halnak meg, menekülnek és válnak földönfutóvá. Egyik napról a másikra. Tegnap még otthon voltak, dolgoztak, oviba, iskolába jártak, ma pedig több napos menekülés után ismerősöknél, ismeretleneknél szállnak meg vagy jó esetben egy menekülttáborban. Felfoghatatlan és el sem tudom képzelni mit érezhet az az apa, aki 2 hete még öltönyben ment dolgozni, ma pedig fegyverrel a kezében harcol a családjától elszakadva. Vagy milyen lehet azoknak az anyáknak, akik nemrég még uzsonnát készítettek reggel az iskolába indulás előtt a gyereküknek, fánkot sütöttek a farsangra és nárciszhagymát ültettek az ablakba, most pedig az éppen rajtuk lévő ruhában, alig valamivel menekülnek és nyugtatják a gyerekeket, hogy "történjen bármi, az a lényeg, hogy együtt vannak és valahogy minden megoldódik, akár még olyan is lehet, mint régen"... Vagy, hogy érezhetik magukat azok az idős nénik, bácsik, akik még pár hete az unokáikra vigyáztak, piacra jártak, a kertben szöszmötöltek, most pedig egy húzós bőröndbe pakolták az addigi életüket...   A panaszkodások, amik eddig esetleg elhagyták a számat a múlt hetekben zajló itthoni betegségek, összevissza munkák, iskolai pótlások, dolgozatok, TZ-ék, rosszabb jegyek, a közelgő érettségi és talán úgy általánosságban az elmúlt időszak koronavírus járványai miatt, ezek most mind eltörpülni látszanak a jelenlegi helyzet mellett. Abba pedig bele sem merek gondolni, ha pár száz kilométerrel arrébb laknánk, már Máté sem az érettségire készülne, hanem lehet éppen a behívóját várná vagy akár már bakancsban és sisakban, fegyverrel a kezében teljesítené a parancsokat. Azt hiszem ilyenkor, egy ilyen helyzet kíméletlenül rávilágít arra, hogy mi a legfontosabb és arra is, hogy vigyáznunk kell egymásra!