Palacsinta nap

 Kedden palacsinta nap volt Tomáéknak a suliban. Illetve angol órára Niki néni hirdette meg a nagy eseményt, még a múlt héten. Nekem is utána kellett néznem, ez egy világnap, ami a nagyböjt kezdete előtti utolsó napon, húshagyó kedden van, amikor még utoljára lehet nagy lakomát tartani. Nagyon örültünk neki, mivel családilag imádjuk a palacsintát, Toma különösen boldog volt, már egy hete tervezgettük, hogy milyen finom és jobbnál jobb palacsintákat viszünk. Na, ez a nagy lendület hétfőig elszállt, ugyanis este lefekvésnél a delikvensnek jutott eszébe, hogy hoppá, holnap van a palacsintás napjuk és mi nem sütöttünk... Mondhatjuk totál kiment a fejünkből, én még azzal is próbálkoztam egyeseknél, hogy rábeszéljem vigyen gofrit, ami volt is itthon. Nem igazán jártam sikerrel, elhangoztak olyan kijelentések, hogy reméli nem ő lesz az egyetlen, akinek nem lesz palacsintája és hasonlók... Na gondoltam, ennek a fele sem tréfa, sütni kell! Az egészben az volt a legszebb, hogy vasárnap is, hétfőn egész nap, kedden pedig hajnalban dolgoztam, szóval mindenre vágytam éppen, csak palacsintasütésre nem 😉... Elküldtem Tomát aludni és megnyugtattam, hogy így vagy úgy, de lesz palacsintája reggelre. Természetesen 1 üveg buborékos víz sem volt itthon, úgyhogy most kipróbáltam milyen a tej és sima víz páros a palacsintatésztában, merem ajánlani teljes szívből, nem éreztük meg a különbséget, sőt, Toma szerint ugyanolyan finom volt mint mindig. Mivel nem akartam egy rakat palacsintát sütni, ezért nagyon leredukáltam az adagot és mondhatom bejött minden számításom, 5 darab palacsinta lett a végeredmény 😉. A sütésnek fél 12 körül álltam neki, utána még gyorsan tusoltam, aztán 3-kor keltem, már csak azért is, mert az egész napos szendvics és ételmenü pakolás mellett, megkentem a fahéjas és nutellás palacsintákat is akkor még hajnalban és egy kis dobozban bekészítettem a napi menü mellé... Hát, nem mondom, hogy az volt a legfrissebb reggelem, már csak azért sem, mert az ukrán helyzet miatt, most sokszoros a munka minden napszakban. Viszont nagyon jól sikerült a palacsinta nap, ami azért kárpótolt. Toma még Vince barátjának is adott a sajátjából, aki szegény elfelejtette és nem hozott, így kétszeresen is hasznos volt az éjszakázás. Azért remélem jövőre ügyesebbek leszünk 😉