Új szelek fújdogálnak...

 Az már biztos, hogy végiggyalogolt rajtunk ez a szeptember, úgy, ahogy volt 😅... Elkezdtem írni az akkor már zsúfoltnak vélt kis családtörténetünket szeptember 18-án (!), amit azóta sem folytattam, úgyhogy most elsőként ezt olvashatjátok, aztán onnan folytatom 😉...

***

Elképesztő sok minden van, azt sem tudom, honnan kezdhetném, így aztán lehet csak tényszerűen és stílszerűen, rövid híreket írok 😉! Ugyanis örülök, ha eszembe jut az a rengeteg minden, ami kb. 2-3 hét alatt történt házunk táján, és persze szokás szerint időm sincs mostanában semmire...

Talán augusztus végénél kezdek, amikor Máté egyik 18. szülinapi ajándékát teljesítettük, vagyis megvolt itthon a házibuli! Nagyon sok előkészület előzte meg, mert még a festés maradékait is el kellett tüntetni, szóval takarítottunk előtte (aztán utána is). De nagy nehezen csak elindultunk, Rétimajorba mentünk azon a hétvégén és bár eléggé hűvös-esős idő volt, ott mindig jó lenni. 

A buli Máté elmondása szerint fergetegesre sikeredett, sokan voltak, majdnem húszan, volt evés-ivás, jókedv, tánc, sőt, egyesek még éjjel a Kis-Dunában is megmártóztak itt nálunk a kis öbölnél 😅... Azért erre kisebb szívszélütést kaptam, amikor meghallottam. De Máé szerencsére jó házigazda volt, észrevette éjjel, hogy jópáran eltűntek, aztán amikor meghallotta, hogy kimentek a Duna-partra, akkor utánuk ment és amikor látta, hogy ketten-hárman fürdőznek, valahogy kiszedte őket a vízből, ami hát nem volt túl meleg, akkor éjjel még eső is esett itt nálunk is, szóval tényleg kell ahhoz némi töltet, hogy ilyenkor fürödjenek egyesek 😉... De ebből is látszik, hogy fergeteg-party volt itthon kéremszépen, állítólag sokan haza se akartak menni és azóta is emlegetik bent a suliban, ugyanis a nagyja osztálytárs volt.

Mi is jól éreztük magunkat Rétimajorban, bár én valahogy nem felhőtlenül, kicsit izgultam, hogy mi lesz és van itthon, de ez olyan fojtottan volt jelen, majdnem egész jól kiélveztem ott lent mindent, csak valahogy többször előkúszott az agyamból, hogy jajj, mi lehet itthon 😉. Mondjuk a Családfőt és Tomát nem izgatta ez különösebben, az első pillanattól pecáztak, rengeteg halat fogtak, főleg Toma, aztán bebarangoltunk másnap csomó helyet ott Rétimajorban, és estefelé hazajöttünk. Akkor nem vágytam nagyon hazajönni, valahogy halogattam a dolgot, mert akkor már többször beszéltem Mátéval és tudtam, hogy egyben a ház, na de a takarításra azt gondoltam, hogy kiüt majd egy picit. Viszont Máté és még pá barát és barátnő szuperül kitakarítottak vagy legalábbis annyira nagyon jól, hogy nem kellett egyből porszívót ragadnom, elég volt másnap és utána egy alaposabb takarítást megejteni. 

Közben történt egy jó nagy ugrás is, a bulin ugyanis az osztálytársakon kívül volt néhány külsős is, köztük egy lány, akit Máté hívott meg célirányosan persze. Most már ez a lány a barátnője... Úgyhogy azon túl, hogy szuper buli volt, még a kedvese is megérkezett Máténak... Volt már több rövid, futó, szinte szaladó kapcsolata az elmúlt években, de ez most tudtuk, hogy komolyabb, mint az eddigiek, ugyanis szinte egyből megtudtuk a dolgot (ami igenis nagy szó 😉), sőt, azt is közölte Máté, hogy szeretné bemutatni a hétvégén... És nemcsak bemutatta, hanem itt is aludt nála ( az a vád nem érheti, hogy az új szobáját ne használná ki az első pillanattól fogva 😉), még vasárnap is sokáig nálunk volt. Én ugyan többször is, sürgősséggel jeleztem az égiek felé, hogy időt kérek kéremszépen, de a fenti bíró nem vett rólam tudomást, úgyhogy kénytelen voltam felvenni a ritmust 😉 ... Mondhatnám kis túlzással, hogy pár nap alatt a nulláról az ezerre gyorsultunk! Egyébként nagyon helyes, csinos, kedves lány, mindenkinek szimpatikus volt, örülünk neki!

***

No, hát ez volt a "végtelen hosszú" beszámoló 18-án, úgyhogy innen folytatom és megmaradok a "rövid hírek" formánál, már amennyire azok voltak ezek 😉... 

Szóval Máténál hagytam abba, aki azóta már árnyaltabban áll ehhez a kapcsolathoz, lehet, hogy nem kell még az esküvőn gondolkoznunk 😉, azért remélem maradnak még egy ideig egymásnak, mert nagyon helyesek együtt, és ez most elsősorban Máté döntésén múlhat, hogy mi lesz később. De, amit biztosan megtanultam ebben a pár hétben, hogy jobb, ha nem szólok bele semmibe. Illetve pontosítok, még ha ingerenciám támadna, akkor sem lehet, mert nem kérnek belőle egyesek 😉... Szóval sok  mindent itt erről nem fogok írni, és nem azért mert nem szólhatok bele (pedig néha, hogy szeretnék 😉), hanem mert ez valóban magánügy, tényleg nem a blogra való...

Tehát vissza az időbe, az iskolakezdős héten vagyunk még, egész pontosan hétfőn. Emlékszem akkor voltunk Tomával nagybevásárláson a sulikezdéshez, amiről már írtam is itt. Azóta volt még pár ilyen 1 napos bevásárlótúránk, amin mindig rendesen ki is purcanunk. Akkor is így volt ez, még el akartunk menni valahova venni valamit, de tudom, hogy azért sem mentünk, mert túl a kipurcanáson, este szerkesztőségi vacsorára mentem. 

Már nagyon vártam, a családi magazinosokkal találkoztunk végre "élőben"! A Szerémi úti Trófea étteremben volt a találkozó este 7-kor, és tényleg jó volt kb. 8 hónap után találkozni is azokkal, akikkel együtt dolgozunk. Csak csajok voltunk, pedig van egy darab férfi is az informatikai részen, de ő messzi vidéken lakik, így nem jött. Jó sokat vihogtunk, beszélgettünk és azóta is sokkal jobban tudunk messengerezni, élveztük szerintem mindannyian. Tervezzük, hogy karácsony környékén is találkozunk, de persze ez csak rózsaszín tervezet, mert erősen félő, hogy azt már keresztülhúzza a járványhelyet. A főszerkesztőnket én hoztam haza a buliról, mert itt lakik 10 percre kocsival a közelünkben, ezt már tudtuk előtte is, de nagyon jó volt összeismerkedni, mert ők vicces, de földet művelnek a főszerkesztőség mellett, illetve legfőképp a férj, őstermelő egész pontosan, szóval most már be tudok vásárolni piac termékeket akár vasárnap délután is háznál 😉...

Aztán utána már szinte az iskolakezdésnél voltunk. Amit Toma nem kezdett el, ugyanis folyt az orra, az első 3 napot kihagyta, viszont jó volt még picit itthon lenni minden előtt, de ezt nem tudtam akkor, csak így utólag írom... Máté persze ment, az első másfél hete még viszonylag nyugisan telt, aztán jöttek egymás után a máig tartó dogák, beadandók és mindenféle érettségire készülés... 

Jöttek a szülőik is, amikor Toma már suliba ment úgy 6-a tájékán, hát az egy kiakasztós hét volt. Hétfőn a rádióban volt jelenésen, munkamegbeszélésen, amikor is eldőlt, hogy akkor csatlakozom a csapathoz 😉! Szept. 20-tól vettek fel, de addig be kellett tanulnom, ami még azóta sem fejeződött be, mert a hírszerkesztést és olvasást nem kell tanulni, de az összes körítés olyan rengeteg és sokrétű, hogy azt meg igen, sőt, még azóta is tanulom, mert ahányféle műszak, annyiféle tudnivaló, meg keverőpult kezelés, hiszen hétvégén például tök egyedül vagyunk, ha dolgozunk....

Azon a héten voltak ugye a szülőik, Tomáéra már nem is emlékszem annyira, mindegyik meg volt tartva a suliban egyébként. Azt hiszem nagy dolgok Tomáén nem történtek, viszont Mátéé egy fesztivál volt! Először is tudtuk, hogy menni kell, most aztán véletlenül sincs szülői kihagyás, ugyanis rengeteg dolgot meg kellett beszélni. Először körmöltük a mindenféle időpontokat, hogy november 26-án például már szalagavató lesz - ha lesz, ugye, hírszerkesztői ártalom, de arra jósolják a pandémia robbanást - aztán a ballagás, meg az érettségi időpontját. Az biztos, hogy jövőre nem fogom felhőtlenül várni június 15-ét, ugyanis pont aznap kezdődik Máté szóbeli érettségije, jó esélye van aznapra, hiszen B betűs... Illetve várni fogom, hogy túl legyünk rajta 😅... Február-március vagy március-április meg a próbaérettségik időpontja, mert hát azok is lesznek...

Na, ezután jött a móka és kacagás! Több osztály van ugye, sorban álltak a ruhások, egyszer csak beértek a mi osztályunkba is, jöttek, mint valami vándorcirkusz, tolták be az öltönyöket, estélyi ruhákat, hogy legyen miből választani a szalagavatóra... Nagyjából ki is választottunk mindent, azóta be is mentek az üzletbe az osztállyal ruhapróbára, potom 40 ezer körül lesz az egész, nem érdekes 😅... Aztán jött egy tánctanár, aki a keringőt tanítja már azóta nekik, elmondta mennyibe kerül, nem sokba egyébként. Ott az egyik osztálytárs bejött és az osztálytáncra behozta egy ismerősét, aki meg a közös táncot tanítja be nekik, szóval volt ott minden, mint a búcsúban... Már csak a kardnyelő, tűzköpő és a zsonglőr hiányzott... Amikor eljöttem zsongott a fejem...

És innen folytatom majd, mert most meg mennem kell, szabadnapom van, de Toma futóversenyre megy ma, és szülők sincsenek kitiltva, úgyhogy oda igyekszem szurkolni 😉...