Új szelek foytatás...

 Azért azt hittem hamarabb folytatom, mint egy hét, de hát most ez van, remélem lesz ez még jobb is... Szóval Máté szülőiénél hagytam abba, hogy zsongott a fejem, amikor eljöttem, ami azóta is többsör zsong, mert annyi minden van állandóan, ezzel, meg mással kapcsolatban is... Egyrészt, hogy ő most hirtelen lett szinte teljesen felnőtt, persze eddig is nagyon arrafelé ment a dolog, de most valahogy hirtelen minden értelemben az lett. Nagyon fura és néha ijesztő, néha meg tök jó érzés, de tényleg igaz teljesen, hogy ilyenkor már konkrétan nincs ráhatásunk a dolgokra szerintem, se a tanulásra, se nem tanulásra, se semmire. Lehetne persze, ha kéne, de nálunk nem kell ilyesmivel élni, valamiféle fenyegetéssel, kiköveteléssel kényszeríteni arra, amit el akarunk érni, de hát én és mi soha nem voltunk ilyenek. Szóval ebből csak azt akartam kihozni, hogy vagy eddig csináltuk valamilyen szinten jól, vagy cseszhetjük, szó szerint, ilyenkor már tényleg nem lehet "nevelgetni", élik azt az életet, amit gondolnak...

Ez most lehet kicsit zavaros volt 😉, de erre hétvégén jöttem rá teljesen, amikor egy buliba akart menni Máté, aztán végül nem ment, mert nem tetszett neki a felhozatal, sokan lemondták azok közül, akikkel jóban volt. Mi nem rajongtunk az ötletért, hogy este bringával tervezte az utazást, aztán hajnalban azzal akart hazajönni. Persze papolhattunk neki, ő meg volt győződve arról, hogy így minden okés, és ment is volna, ha nem jön ez a kis gikszer, hogy nem mentek a többiek. És ezért ő sem ment, na de, hogy mit mondanak ezek a jégkorszakból itt maradt szülők, hát az totál érdektelen 😉...

Mondjuk nem mindig, szerencsére. Online kezd "járni", pont mától emelt töri előkészítőre és matekra, ez utóbbi egy sima matek tanárnő, mert azért az online suli hagyott maga mögött kérdőjeleket, főleg matekból, úgyhogy Máté is így érzi biztonságosnak az érettségi előtt. Töriből pedig ezzel a tempóval, ami a suliban van emelt szinten, szerintem esélye sem lenne felkészülni a megfelelő szintre, úgyhogy április végéig most kedden és csütörtökön ez a program délutánonként, matekból pedig még pontosan nem tudni, de valószínűleg hétfő vagy csütörtök, vagy ha kell, mindkét nap matekozhat.

De azért voltak jó kis programok is a rengeteg egyéb program mellett Máténak is. Pecaversenyre mentek a Családfővel, ez ilyen minden évben nyár végén esedékes verseny, média horgász kupa, most kivételesen szeptember elejére csúszott. Maconkán van, élvezték nagyon, de sokadikak lettek. Viszont a Családfőnek szokásos VIP horgászversenye szintén szeptemberben volt, ment Máté is segíteni, ahogy most már másodszor. Reggel miután végzett az égető segíteni valókkal, a Családfő beültette a sportolói csoportba horgászni, mert ott csak egy sportoló volt 3 helyett, Cseh Laci személyében, így ketten lettek és megnyerték a versenyt 😉! Tök jól kiegészítették egymást, és még így is eggyel kevesebben magasan nyertek, szuper jó élmény volt, pedig mi csak itthonról éltük végig Tomával!

Aztán Tomával persze megtaláltak minket a betegségek is. Először az első héten nem ment, nátha miatt, aztán nem is tudom mikor, kb. egy héttel később kötőhártya gyulladása lett, akkor azért volt itthon pár napot. Ez a kötőhártya mostanában minden évben ilyenkor szeptember táján jelentkezik, érdemes lenne gondolkozni rajta mi okozhatja, de ilyesmikre most időm sincs, csak sodródom az árral... A legjobb viszont az volt, amikor 20-tól felvettek, és Toma pont előző pénteken lett eléggé torokfájós, megint náthával kiegészülve... Doktor nénink nem szokott ilyen határozott lenni, de most gondolom a Delta variáns miatt, nem igazán mert kockáztatni, úgyhogy azt mondta, hogy jövő csütörtökig nem mehet suliba... Hát, hétfőre elég jól volt, de nem mehetett, úgyhogy ilyen még talán a 18 év alatt nem volt, amióta konkrétan Máté megszületett, mert vagy hétvégén dolgoztam, vagy itthonról dolgoztam amikor kisebb volt a most nagy, aztán egyébként is itthon voltam Tomával, értelemszerűen a betegségek nem jelentettek gondot. Nem úgy, mint most, amikor is a Családfő maradt itthon 3 napra 😉a delikvenssel... Kicsit abszurd és érdekes élmény volt mindannyiunknak, de jól jöttek ki mindketten szerintem a dologból!

Voltak eddig nem várt események is, szeptember közepe táján, a nyolcadik karanténba került a suliba. Ez azért is volt érdekes, mert a mi iskolánkba ilyen, még a 3. hullám alatt sem volt, hát most igen. Ráadásul akkor valahogy minden osztályból sokan hiányoztak, Tomáéknál is rengetegen, akkor volt ez az apás itthon maradás is.  Azért mindenkibe benne volt a frász, hogy nehogy nagyobb felfordulás legyen ebből, de ennyivel megúsztuk...

Azért persze volt itt móka kacagás is kéremszépen. Tomával megjártuk azért a Molnár-szigetet is, az egyik lazább betegséges napjaiban, de piknikeztünk is itt a Duna-partunkon és kis túráztunk is a környéken és volt meccsnap hétvégén és hét közben is, szóval nagyon is voltak programjaink, csak most éppen nem tudok róla beszámolni, de azért rajta vagyok az ügyön, egy kis visszaemlékezős gyűjtésben 😉!

Azért a legnagyobb esemény mindenképpen a veszprémi esküvő volt, az unokatesóm első fia nősült meg. Nagyon vártuk már, ez volt az a lagzi, ami már 20 tavaszán el lett halasztva, aztán most tavasszal is, szóval drukkoltunk, hogy meglegyen. Egyébként az első esküvő idején az első gyermek már megszületett, azóta van még egy 1 éves kicsi lány és decemberben születik a harmadik! Nagyon szuper volt az egész, fergetegesen jól éreztük magunkat! Pénteken volt a lagzi, ez az a hét, amikor Toma itthon volt szerdáig kötelezően, utána meg nem ment már, mert csak csütörtökön tudott volna, pénteken így is, úgy is kikértük volna a suliból az esküvő miatt. Csütörtökön vásárolni mentünk a fiúkkal nekik és nekem ruhát. Nem túl átgondoltan, egy napra hagytuk az egészet, de mondjuk nagyon időnk és lehetőségünk sem lett volna erre az egészre, a munka, betegség és egyesek bulis elfoglaltságai miatt. Így csütörtök-pénteken Máté sem ment. Akkor az Allee-ba mentünk vásárolni, előtte én végig dolgoztam a héten, szóval nem tudtunk még egy picit sem előre beszerezni semmit. 

A fiúknak semmijük nem volt, se ing, se valami jól kinéző, de alkalmi nadrág és egyebek és hát én is mindenképpen szerettem volna valami szépet... Hát, azt a napot nem kívánom senkinek, megvettünk mindent, de a végére én is kivoltam a fiúktól, ők is szerintem tőlem, volt egy pont, amikor Máténak már nagyjából mindent megvettünk és magamnak próbáltam, mert találtam valamit, amit meg is vettem végül, de Tomának még semmi nem volt, szóval akkor úgy éreztem, hogy feladom, nem tudom mibe megyünk másnap, mert mindegyik nyavalygott, próbálni alig tudtam, de aztán csak összerázódtunk valahogy és fél 6-ig meg is vettünk majdnem mindent 😉... Én még kifogyott smink cuccokat akartam pótolni, de józan megfontolásból akkor úgy döntöttem, hogy inkább másnap reggel elrohanok egy DM-be vagy Rossmann-ba, de a fiúkkal befejezem ott és akkor ezt az egészet és jól tettem!

A másnap délelőtt is ilyen kisebb ámokfutással telt, mert vettem sminkcuccokat, meg fodrásznál voltam, de azért ruhákat és mindent összeszedtünk, mert ott aludtunk a szállodába, szóval kellett egy éjszakára és másnapra is pakolni. Késve is indultunk, de azért odaértünk, és hát nagyon jó élmény volt, a fiúknak különösen, most voltak először ilyen teljes esküvőn, még Máté is! Ő például az én unokatesóm fiaival, mert ott is mindkét részről csak fiúk vannak, még a garatra is felöntött, de táncoltunk is rengeteget együtt és külön és mindenhogy, meg sokat röhörésztünk, Toma végigtáncolta az éjszaka nagy részét és saját bevallása szerint is szuperül érezte magát! 

Másnap még átmentünk a rokonsághoz, aztán hazafelé vettük az irányt. A vasárnap is sűrű volt, Csepel futásra is nevezve volt Toma, de "csak" az első 10-ben volt benne, így nem volt túlzottam elégedett magával, az, hogy betegség és kipurcanós esküvő után futotta le azt a 2 km-ert és az egész kerület alsósaiból az első 10-ben volt benne, nem nagyon hatotta meg... Viszont kárpótolta mindezért a múlt heti kerületi Diákolimpia, ahol - akivel a FB-on kapcsolatban vagyok már tudja - első lett a csapattal váltófutásban, de ez már október, azért erről  is írok még...

Aztán mindezeken kívül, a szomszédunk kerítést csinál, az egyik felünk és mivel nekik az első rész is le van bontva, hetek óta nyitott életet élünk, és rengeteg munkás jön-megy a kertünkben és mindenhol, szóval már nagyon szabadulnánk az egésztől. Volt pár nap, amikor itt a dunai részen az utat is csinálték és öntötték le gyors betonnal, kicsit megmondom kivoltam azon a pár napon, közlekedni is nehéz volt kocsival és persze ugyanúgy mentem én is minden nap, szóval nem volt egyszerű és most sem az, mert még mindig nyitottak vagyunk... Talán karácsonyra kész lesz...

Írni akartam még részletesebben a munkáról, Tomáról, ahogy viseli ezt az új szitut, a tanulásról, amin meg is látszik mindez, az edzésről, mert csapatot vált(ott) (úgy néz ki), és még futásra is járni fog, a tesi tanárnőjéhez, akit nagyon bír és öttusa edző. 

De minderről majd valamikor, szóval ilyen őrült tempót futottunk mi szeptemberben, sokszor megfordult az agyamban, hogy csak legyen már vége ennek a hónapnak... Nyilván az eltűnésemnek a munkán kívül ez volt az oka, remélem mostantól valamivel jobb lesz a helyzet (vagy nem) 😉...